Egy ellőtt farok története – The Fantastic Mr. Fox

Hertlik Balázs | 0 komment »

A kortárs midcult alkotók közül csemegézni igen kényelmes feladat. Christopher Nolan, Darren Aranofsky, Jared Hess vagy éppen cikkünk alanya, Wes Anderson koruknál fogva hasonló problémakörrel, álomvilággal és kulturális háttérrel nőttek fel, mint az éppen csírába szökött új filmesztéta generáció, a magukat Tarantinóvá edzeni kívánó mozibuzik, illetve bárki a két halmaz metszetében. (A cikkben tárgyalt filmet a magyar közönség a Titanic Filmfesztivál nyitófilmjeként tekintheti meg.)

YouTube előnézeti kép Itt folytatódik »

Álomszínház – Hajdu Szabolcs: Bibliotheque Pascal

Fekete Lilla | 0 komment »

Egyöntetű várakozás előzte meg Hajdu Szabolcs legújabb, Szemle-nagydíjas, Berlinalét megjárt nagyjátékfilmjét – joggal. A legtöbb helyen szuperlatívuszokban szólnak róla, ebben az esetben sem lesz ez másként, ugyanis a Bibliotheque Pascal az utóbbi idők magyar filmművészetének egyik legizgalmasabb alkotása, egy érett rendező komplex, egységes munkája; határozott állásfoglalás, mely kivételes érzékenységgel, Hajdu karakteres rendezői kézjegye nyomán került filmszalagra. A tét nem kevesebb, mint fantázia, mese, művészet és az álmok életben tartása. (A film a nagyközönség számára jövő hét szerdától lesz látható a mozikban.)

YouTube előnézeti kép

Itt folytatódik »

Berlinálé 2010: Banksy és a tolerancia

Gyenge Zsolt | 0 komment »

„Jó film ez – ha alacsonyak az elvárásaid” – ítélkezik önkritikusan saját dokujáról Banksy a film előtt vetített, sajtótájékoztatót pótoló videóüzenetében. És valóban.

YouTube előnézeti kép Itt folytatódik »

Berlinálé 2010: Sérült gyerekek városa

Gyenge Zsolt | 2 komment »

A Berlinálé első három napja után eldöntöttem: nem akarok többé gyerek lenni. E nyilasmisis megállapításra az vezetett, hogy a felnőtt filmesek ítélete szerint a gyerekkor meg nem értéssel, szenvedésekkel és megaláztatásokkal teli, ráadásul olyan traumák kora, melyek egész felnőtt életünket meghatározzák.

berlinale-2010-54 Itt folytatódik »

Szemle 2010: Viktor + a többi jómadár – Kisjátékfilmes kategória

Hertlik Balázs | 0 komment »

Vida Viktor. Ha egy felmérésben megkérdeznénk az idei szemlenézőket, ki ugrik be nekik elsőre az idei mustráról, ennek az eddig ismeretlen fiúnak a nevét legalább annyiszor kapnánk válaszul, mint Dyga Zsomborét vagy Hajdú Szabolcsét. Legalább.

Szimler Bálint: Itt vagyok

Szimler Bálint: Itt vagyok

Itt folytatódik »

Egy-két-há, egy-két-há… – Halálkeringő. A Filmszemle elé

Gyenge Zsolt | 0 komment »

A Halálkeringő az utóbbi évek legrosszabb magyar filmje. Ez pedig azért nagy szó, mert tudjuk: erős a mezőny. A téves alapkoncepcióból kiinduló erőltetett forgatókönyv rossz, illetve inkább nem létező rendezéssel és jóindulattól függően helyzethez nem illően mívesnek vagy modorosnak nevezhető operatőri munkával került vászonra.

YouTube előnézeti kép Itt folytatódik »

Kecsua dallamok. Fausta éneke (La teta asustada, 2009)

Vörös Szabolcs | 1 komment »

Szomorú életkép Peruból egy fiatal lány lelki traumáján keresztül bemutatva.

YouTube előnézeti kép

Itt folytatódik »

A film útjai kifürkészhetetlenek. Jim Jarmusch: Az irányítás határai (The Limits of Control, 2009)

Deák Balázs | 0 komment »

A világmindenségnek nincs középpontja és nincsenek határai.

A valóság határtalan.

A képzeletnek viszont a valóság szabja meg a határait.

Jim Jarmusch legújabb filmjében egy utazásra invitálja nézőjét, amely képzelet és valóság határának súlyos szövetébe vezet. A matéria szálai annyira egymásba keverednek, hogy könnyen elveszthetjük a fonalat, de épp ez a bonyolult sodrás tágítja az értelmezés lehetőségeit. A film mindvégig a néző türelmének határán, egy borotva kifent élén egyensúlyoz. Jarmusch semmit nem magyaráz; a történet mégis egységes, kimért ütemben, ráérősen halad a maga abszurd útján, egy határozott cél irányába, egy metronóm pontosságával, kizökkenthetetlen precizitásával a végső szótagig.

YouTube előnézeti kép Itt folytatódik »

Félni vagy nevetni?: Nácizombiiik!

Kovács Ádám | 0 komment »

Nem ijednek meg tőled az emberek? Kinevetnek az öltözéked miatt? Közel 70 éve ugyanazt a ruhát hordod? Rendelj most! Csinos, piros horogkeresztet ábrázoló karszalagot ajánlunk, hogy divatos és félelmetes zombi lehess! Kezdj el visszaszámolni:

Ein, zwei, Die!!!

dead-snow-promo Itt folytatódik »

Az erdő kékségének titka, avagy soha ne nyisd ki Pandora szelencéjét!

Dragon Zoltán | 0 komment »

Óriási várakozás előzte meg James Cameron nagy dobásnak szánt filmjét, az Avatart, melyet sokan egyenesen a mozi megmentőjeként, mintegy messiásként vártak; és az előzetes kritikai fogadtatás csak fokozta a várakozást, hiszen a film látványvilága egytől-egyig mindenkit lenyűgözött. Miután átverekedtem magam a Cinema City csúfondárosan silány és felháborítóan múlt századot idéző, online-nak csúfolt jegyrendelő rendszerén, végül szigorú szemüvegem elé helyezhettem a foltoktól megtisztított 3D-s szemüveget, és elindulhattam a mozi történetének mérföldköveként aposztrofált filmes utazásra. Visszatértemkor számadást végeztem: az Avatar című dolgozatot bizony látni kell – de ennél több jót nehéz elmondani róla.

YouTube előnézeti kép

Itt folytatódik »