A Halálkeringő az utóbbi évek legrosszabb magyar filmje. Ez pedig azért nagy szó, mert tudjuk: erős a mezőny. A téves alapkoncepcióból kiinduló erőltetett forgatókönyv rossz, illetve inkább nem létező rendezéssel és jóindulattól függően helyzethez nem illően mívesnek vagy modorosnak nevezhető operatőri munkával került vászonra.
A világmindenségnek nincs középpontja és nincsenek határai.
A valóság határtalan.
A képzeletnek viszont a valóság szabja meg a határait.
Jim Jarmusch legújabb filmjében egy utazásra invitálja nézőjét, amely képzelet és valóság határának súlyos szövetébe vezet. A matéria szálai annyira egymásba keverednek, hogy könnyen elveszthetjük a fonalat, de épp ez a bonyolult sodrás tágítja az értelmezés lehetőségeit. A film mindvégig a néző türelmének határán, egy borotva kifent élén egyensúlyoz. Jarmusch semmit nem magyaráz; a történet mégis egységes, kimért ütemben, ráérősen halad a maga abszurd útján, egy határozott cél irányába, egy metronóm pontosságával, kizökkenthetetlen precizitásával a végső szótagig.
Nem ijednek meg tőled az emberek? Kinevetnek az öltözéked miatt? Közel 70 éve ugyanazt a ruhát hordod? Rendelj most! Csinos, piros horogkeresztet ábrázoló karszalagot ajánlunk, hogy divatos és félelmetes zombi lehess! Kezdj el visszaszámolni:
Ein, zwei, Die!!!
Óriási várakozás előzte meg James Cameron nagy dobásnak szánt filmjét, az Avatart, melyet sokan egyenesen a mozi megmentőjeként, mintegy messiásként vártak; és az előzetes kritikai fogadtatás csak fokozta a várakozást, hiszen a film látványvilága egytől-egyig mindenkit lenyűgözött. Miután átverekedtem magam a Cinema City csúfondárosan silány és felháborítóan múlt századot idéző, online-nak csúfolt jegyrendelő rendszerén, végül szigorú szemüvegem elé helyezhettem a foltoktól megtisztított 3D-s szemüveget, és elindulhattam a mozi történetének mérföldköveként aposztrofált filmes utazásra. Visszatértemkor számadást végeztem: az Avatar című dolgozatot bizony látni kell – de ennél több jót nehéz elmondani róla.
Ki is volt Gabrielle Bonheor ’Coco’ Chanel (1883-1971)? Az ő nevéhez köthetjük a Chanel világméretű divatbirodalmat, a dzsörzé kosztümöt, a ’little black dress’-t (kis fekete ruha) és az első „mesterséges” parfümöt, mely a desztillálási folyamat során természetes virágillatot árasztó aldehidekből készül (Chanel N°5). Coco Chanel használt először női ruhák készítéséhez tweed és gabardin anyagokat, melyek azelőtt csak a férfiak kényelmes öltözékét alkothatták. Eldobta a kényelmetlen, merev fűzőt, mely a nőkből természetellenes szobrot csinált. 1 millió dolláros szerződést kötött Samuel Goldwynnal, a 30-as, 40-es évek egyik neves független producerével, hogy ő tervezze a Palmy days (A. Edward Sutherland, 1931), a Tonight or never (Mervyn LeRoy, 1931) és a The Greeks had a word for them (Lowell Sherman, 1932) című filmek sztárjainak jelmezeit. Számos filmcsillag átvette a stílusát, többek között Grace Kelly és Audrey Hepburn is.
Audrey Hepburn a "little black dress"-ben
Mátyássy Áron a negyedik alkotó (Kocsis Ágnes, Faur Anna és Grigor Attila után), aki a Filmművészeti Egyetemen Grunwalsky Ferenc osztályában végezve elkészítette első nagyjátékfilmjét. Az Utolsó idők a 40. Magyar Filmszemle győztes alkotása, ugyanakkor a filmen még érződik az első alkotásokra jellemző kiforratlanság. Az Utolsó idők narrációjában fellépő motivációs hiányosságokat, és az ebből fakadó pontatlanul ábrázolt karaktereket azonban a kitűnő formanyelvi megoldások kompenzálják.
Konfrontáció és közös utak, határátlépések és új gyakorlatok: az elsőként 1997-ben megrendezett „Rencontres internationales – nouveau cinéma et art contemporain” (Nemzetközi találkozások – új mozi és kortárs művészet) című rendezvény immár három európai városban, Párizsban, Berlinben és Madridban kívánja megismertetni a kortárs művészet és a filmművészet között egyre szorosabbra fűződő és immár megkérdőjelezhetetlen kapcsolatláncokat. Az idén is pluridiszciplinárisnak ígérkező fesztivál párizsi kiadásának programfüzetében meghirdetett filmek nem megszokott mozitermi vetítésekkel kecsegtettek, helyette a videó, a multimédia és a film közös vagy éppen egymástól kölcsönvett gyakorlatainak konfrontációját szorgalmazták. A nemzetközi rendezvény célja ezáltal a kortárs alkotói módokról való párbeszéd megnyitása, a különböző gyakorlati eljárások egymás közötti oda-vissza hatásának bemutatása vetítések és kerekasztal-beszélgetések formájában.
David Cerny Entropa című szobrának részlete
Mint arról már beszámoltunk, Pater Sparrow 1 című filmjét a 40. Magyar Filmszemlén mutatták be, melyen négy díjat is nyert. A film még látható a mozikban, ám a rendező már új művén dolgozik, melyben már a történetmesélés is rehabilitáládni fog. Erről, valamint a művészetről alkotott elképzeléseiről kérdeztük Pater Sparrow-t.
A szegedi Belvárosi Moziban rögzített közönségtalálkozó, Sághy Miklós moderálásával:
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Interjú Kerekes Vica színésznővel:
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Interjú Pater Sparrow (Verebes Zoltán) rendezővel:
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Az év legjobb animációs filmjével kezdődik az Anilogue – reklámozták a Sundance-en és Anney-ban megdicsőült Mary and Max-ot mindenfelé. Pedig – minden erénye ellenére – távolról sem az. Önkényes válogatáson alapuló elemzés a legjobb hazai animációs fesztivál felhozatalából.
Tranzit blog
