Berlinálé 2010: Banksy és a tolerancia

Gyenge Zsolt | 0 komment »

„Jó film ez – ha alacsonyak az elvárásaid” – ítélkezik önkritikusan saját dokujáról Banksy a film előtt vetített, sajtótájékoztatót pótoló videóüzenetében. És valóban.

YouTube előnézeti kép Itt folytatódik »

Berlinálé 2010: Sérült gyerekek városa

Gyenge Zsolt | 2 komment »

A Berlinálé első három napja után eldöntöttem: nem akarok többé gyerek lenni. E nyilasmisis megállapításra az vezetett, hogy a felnőtt filmesek ítélete szerint a gyerekkor meg nem értéssel, szenvedésekkel és megaláztatásokkal teli, ráadásul olyan traumák kora, melyek egész felnőtt életünket meghatározzák.

berlinale-2010-54 Itt folytatódik »

Szemle 2010: Viktor + a többi jómadár – Kisjátékfilmes kategória

Hertlik Balázs | 0 komment »

Vida Viktor. Ha egy felmérésben megkérdeznénk az idei szemlenézőket, ki ugrik be nekik elsőre az idei mustráról, ennek az eddig ismeretlen fiúnak a nevét legalább annyiszor kapnánk válaszul, mint Dyga Zsomborét vagy Hajdú Szabolcsét. Legalább.

Szimler Bálint: Itt vagyok

Szimler Bálint: Itt vagyok

Itt folytatódik »

Egy-két-há, egy-két-há… – Halálkeringő. A Filmszemle elé

Gyenge Zsolt | 0 komment »

A Halálkeringő az utóbbi évek legrosszabb magyar filmje. Ez pedig azért nagy szó, mert tudjuk: erős a mezőny. A téves alapkoncepcióból kiinduló erőltetett forgatókönyv rossz, illetve inkább nem létező rendezéssel és jóindulattól függően helyzethez nem illően mívesnek vagy modorosnak nevezhető operatőri munkával került vászonra.

YouTube előnézeti kép Itt folytatódik »

Kecsua dallamok. Fausta éneke (La teta asustada, 2009)

Vörös Szabolcs | 1 komment »

Szomorú életkép Peruból egy fiatal lány lelki traumáján keresztül bemutatva.

YouTube előnézeti kép

Itt folytatódik »

A film útjai kifürkészhetetlenek. Jim Jarmusch: Az irányítás határai (The Limits of Control, 2009)

Deák Balázs | 0 komment »

A világmindenségnek nincs középpontja és nincsenek határai.

A valóság határtalan.

A képzeletnek viszont a valóság szabja meg a határait.

Jim Jarmusch legújabb filmjében egy utazásra invitálja nézőjét, amely képzelet és valóság határának súlyos szövetébe vezet. A matéria szálai annyira egymásba keverednek, hogy könnyen elveszthetjük a fonalat, de épp ez a bonyolult sodrás tágítja az értelmezés lehetőségeit. A film mindvégig a néző türelmének határán, egy borotva kifent élén egyensúlyoz. Jarmusch semmit nem magyaráz; a történet mégis egységes, kimért ütemben, ráérősen halad a maga abszurd útján, egy határozott cél irányába, egy metronóm pontosságával, kizökkenthetetlen precizitásával a végső szótagig.

YouTube előnézeti kép Itt folytatódik »

Félni vagy nevetni?: Nácizombiiik!

Kovács Ádám | 0 komment »

Nem ijednek meg tőled az emberek? Kinevetnek az öltözéked miatt? Közel 70 éve ugyanazt a ruhát hordod? Rendelj most! Csinos, piros horogkeresztet ábrázoló karszalagot ajánlunk, hogy divatos és félelmetes zombi lehess! Kezdj el visszaszámolni:

Ein, zwei, Die!!!

dead-snow-promo Itt folytatódik »

Az erdő kékségének titka, avagy soha ne nyisd ki Pandora szelencéjét!

Dragon Zoltán | 0 komment »

Óriási várakozás előzte meg James Cameron nagy dobásnak szánt filmjét, az Avatart, melyet sokan egyenesen a mozi megmentőjeként, mintegy messiásként vártak; és az előzetes kritikai fogadtatás csak fokozta a várakozást, hiszen a film látványvilága egytől-egyig mindenkit lenyűgözött. Miután átverekedtem magam a Cinema City csúfondárosan silány és felháborítóan múlt századot idéző, online-nak csúfolt jegyrendelő rendszerén, végül szigorú szemüvegem elé helyezhettem a foltoktól megtisztított 3D-s szemüveget, és elindulhattam a mozi történetének mérföldköveként aposztrofált filmes utazásra. Visszatértemkor számadást végeztem: az Avatar című dolgozatot bizony látni kell – de ennél több jót nehéz elmondani róla.

YouTube előnézeti kép

Itt folytatódik »

Mítoszteremtés, avagy hogyan lesz Coco Chanelből feminista ikon

Jakab Réka | 0 komment »

Ki is volt Gabrielle Bonheor ’Coco’ Chanel (1883-1971)? Az ő nevéhez köthetjük a Chanel világméretű divatbirodalmat, a dzsörzé kosztümöt, a ’little black dress’-t (kis fekete ruha) és az első „mesterséges” parfümöt, mely a desztillálási folyamat során természetes virágillatot árasztó aldehidekből készül (Chanel N°5). Coco Chanel használt először női ruhák készítéséhez tweed és gabardin anyagokat, melyek azelőtt csak a férfiak kényelmes öltözékét alkothatták. Eldobta a kényelmetlen, merev fűzőt, mely a nőkből természetellenes szobrot csinált. 1 millió dolláros szerződést kötött Samuel Goldwynnal, a 30-as, 40-es évek egyik neves független producerével, hogy ő tervezze a Palmy days (A. Edward Sutherland, 1931), a Tonight or never (Mervyn LeRoy, 1931) és a The Greeks had a word for them (Lowell Sherman, 1932) című filmek sztárjainak jelmezeit. Számos filmcsillag átvette a stílusát, többek között Grace Kelly és Audrey Hepburn is.

Audrey Hepburn a "little black dress"-ben

Audrey Hepburn a "little black dress"-ben

Itt folytatódik »

Utolsó idők, első nagyjátékfilm

Németh Beáta | 0 komment »

Mátyássy Áron a negyedik alkotó (Kocsis Ágnes, Faur Anna és Grigor Attila után), aki a Filmművészeti Egyetemen Grunwalsky Ferenc osztályában végezve elkészítette első nagyjátékfilmjét. Az Utolsó idők a 40. Magyar Filmszemle győztes alkotása, ugyanakkor a filmen még érződik az első alkotásokra jellemző kiforratlanság. Az Utolsó idők narrációjában fellépő motivációs hiányosságokat, és az ebből fakadó pontatlanul ábrázolt karaktereket azonban a kitűnő formanyelvi megoldások kompenzálják.

YouTube előnézeti kép Itt folytatódik »