Apertúra Magazin

Felhívás

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Vizuális Kultúra és Irodalomelmélet Tanszéke, valamint a Cinema City Nemzetközi Filmfesztivál az IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretén belül rövidfilmkészítési pályázatot hirdet 30 év alatti, főként filmes képzésben résztvevő hallgatók számára. A pályázat nyertesei ötnapos intenzív workshop keretében leforgathatják rövidfilmjüket, melyben elismert filmes szakemberek nyújtanak számukra segítséget, tutoriális rendszerben.

A jelentkezés 5 fős csapatokban lehetséges.

A jelentkezéshez szükséges:

-         1 oldalas szinopszis

-         4 oldalas technikai forgatókönyv a szinopszis egy szabadon választott részletéhez

-         5 fotó, mely a tervezett film jellemző beállításait illusztrálja.

A jelentkezés határideje: 2012. március 20.

A workshop időpontja: 2012. április 23-27.

A pályamunkákat a következő e-mail címre kérjük:

Füzi Izabella fuziza@yahoo.com

Elemzésemben Terrence Malick legújabb, sokakat megosztó, ám véleményem szerint lenyűgöző alkotásának tartalmi mondanivalóit tárgyalom. Az élet fáját (The tree of life, 2011) sokan szentimentális giccsparádénak tartják, azonban szerintem témáját és látványvilágát tekintve ritkaságnak számít napjaink amerikai filmes kultúrájában. Azt gondolom, remek szerzői alkotás, amely rendkívül összetett és szerteágazó mondanivalót tartalmaz, melyet izgalmas formavilággal szólaltat meg. A szóban forgó filmet általam relevánsnak tartott vallási párhuzamok alapján fogom értelmezni és elemezni. Elsősorban a műhöz kapcsolható bibliai tanítások mondandóját, és azok megjelenítési módját szándékozom kibontani.

Itt folytatódik »

Ha korábban beléptünk az Amerikából hazánkba vándorolt globális tömegkulturális hagyatékba, a Burger Kingbe,[1] örömmel konstatálhattuk, hogy legalább a gyermekek számára létrehoztak egy elkülönülő játékteret. Az éttermekben található játékvárak így kiszakították a gyerekeket a Burger King kapuin belül található, homogén amerikai kultúra mikrovilágából, és elszeparálva folytathatták játékos tevékenységüket. Azonban ez egy csapásra megváltozott. A minap tapasztaltam, hogy a játékvárakat eltüntették, csupán üres helyük maradt meg a falon található nagyképernyő és a hozzácsatlakoztatott Nintendo Wii játéktere számára. A teret azonnal elfoglalták a fiatalok, és önfeledt játékba kezdtek, amelynek az lett a végeredménye, hogy a játékos teste, elméje annyira a médium befolyása alá került, hogy egy nagy ugrással a mennyezetbe ütközött és fejsérülést szenvedett. Így az elkülönítésre szánt tér célja olyannyira sikeres lett, hogy szinte már a valóság apriori appercepciója is megszűnt, és az elme érzékelése és észlelése a gyorsétteremből áthelyeződött a virtuális térbe, így a mennyezetbe való csapódás fizikai érzetét már csak utólag érzékelte a játékos.

Itt folytatódik »

Elektronikus szövegeink megformálásakor a – szóbeli kommunikáció nonverbális-metakommunikatív jeleinek megfeleltethető – külalaki elemek, a sortávolság, a margó, a különféle kiemelési módok mellett a betűtípus megválasztása is hozzájárul a szöveg üzenetének, hangvételének kidomborításához. A szövegszerkesztő programok kínálta betűtípusok száma azonban százas nagyságrendű; amennyiben nem grafikusként vagy webdesignerként dolgozunk, a legritkább esetben vagyunk kénytelenek az alapértelmezett Calibritől, Times New Romantól vagy Arialtól eltérő formátumot használni, de ha valamilyen okból mégis lejjebb kalandozunk a gördítősávban, megértjük a bőség zavara szókapcsolatot… annak is főként második tagját.

Itt folytatódik »

A Debreceni MODEM és a Debreceni Egytem Angol Irodalom Tanszéke konferenciát rendez Test és szubjektivitás a rendszerváltás utáni magyar filmben címmel.

A konferencia a rendszerváltás utáni magyar filmet vizsgálja a kép, test és szubjektivitás szemszögéből. Kiindulópontja az a feltevés, miszerint Kelet-Európa volt szocialista országai sajátos kulturális helyzetének köszönhetően itt a kép, test, történelem, emlékezet és elbeszélések az identitás és szubjektivitás karakteresen más típusú alakzatait rajzolják ki, mint akár Nyugat-Európában, akár Észak-Amerikában, akár a volt gyarmati országok esetében. Ennek fényében nem csak a filmbeli testábrázolások jellegzetességeire szeretnénk rákérdezni, hanem a test, kép, elbeszélések stb. sajátos viszonyaira is a szereplők és a nézői szubjektum megkonstruálásában. Olyan elméleti-kritikai keretek kialakítását keressük, melyekkel egy-egy film esetében megragadható ez a kulturális és filmnyelvi másság.

A konferencia helye: A MODEM 3. emeleti multimédia terme, Debrecen, Baltazár Dezső tér.

Ideje: 2012 május 5-6.

Részvételi díj: előadók számára 6000 HUF, ami tartalmazza a regisztrációs díjat, a konferencia programjain történő részvételt, az előadások közötti büfében való fogyasztást és a szombat esti vacsorát. A közönség számára a konferencia látogatása ingyenes.

Jelentkezés: 20 perces előadásokkal várjuk a szakemberek, kollégák és PhD hallgatók jelentkezését emailben a gykalmar@yahoo.com címen, 2012. március 1-ig. Az email tárgya legyen „konferencia”, és tartalmazzon egy körülbelül 200 szavas absztraktot, valamint egy szakmai önéletrajzot.

Miért szeretünk moziba járni? Nyilván, mert szeretjük a jó filmeket. Jó film alatt pedig a kanonikus történet struktúra szabályainak megfelelő filmeket értjük általában. Hiszen nekünk, nézőknek az nyújt katartikus élményt, ha a főhős leküzdi az előtte tornyosuló akadályokat, megoldja a történetben felmerült konfliktust. És már kész is a happy end! De mi történik, ha nem egy klasszikus narratívával kerülünk szembe? Lehetséges-e egyáltalán történetet mesélni ok-okozati viszonyok és motivációk nélkül? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ a Goodbye, Dragon Inn elemzésének segítségével.

Itt folytatódik »

Some heroes are real – olvashatjuk a film szlogenjét. De milyen is egy „valódi” hős Nicolas Winding Refn értelmezésében? Véleményem szerint a Drive, csakúgy mint a dán rendező korábbi alkotásai, a hasznavehetetlenség ábrázolásának sorába illeszkedik.[1] Cikkemben Gilles Deleuze filmelméletét alapul véve vizsgálom meg a protagonista megformálását, valamint a hang és a jellemábrázolás viszonyát.

Itt folytatódik »

A művészetek számára komoly siker, ha az előzménynek tekinthető gondolatok megjelenítésén túl újabbak kialakulását is lehetővé teszik. Az emberi tevékenységek közül egyedüliként, a művészi alkotás döntő hangsúlyt helyez formai sajátosságaira. Csak rá jellemző, hogy már az elindulásnál az elrendezés és „díszítés” mikéntjében látja az inspiráció és a tapasztalatvilág bővítésének lehetőségét, valamint hogy ezen eszközök segítségével létrejöttének igazolásával is foglalkozik. A színház esetében sincs másként, ez a jelenségcsoport jól kimutatható történetében, az alternatív színházak pedig, épp a színháziság megkérdőjelezésével, még erősebben irányítják a figyelmet a tevékenységek céljainak és eszközeinek kérdésére. Így amikor fesztivált rendeznek nekik, néhány napra e gondolatkör, a célok, okok, és bizonyos értelemben, közvetve, a hasznosság és indokoltság gondolatköre jut szinte kizárólagos jelleggel szóhoz.

Itt folytatódik »

A Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport két tagja, Dragon Zoltán és Sághy Miklós egy cikksorozat keretében folytat vitát a film és a digitalizáció kérdéséről. E vita következő állomását tartalmazza a bejegyzés. A korábbi cikkek itt érhetők el:

• Dragon Z.: “A szoftver és a film: a film helye a digitális kultúrában“
• Sághy M.: “Az adatbázis-logika és a film (Reflexiók Lev Manovich és Dragon Zoltán írásaira)“
• Dragon Z.: “A film a digitalizáció korában“
• Sághy M.: “A film jövője: adatbázis és/vagy (interaktív) narratíva?“
• Dragon Z.: “Újmozi, avagy adatbázis az egész világ“

Itt folytatódik »

Az ország legjobb filmfesztiválja – mondogatja mindenki nagyjából egy éve a miskolci seregszemléről, ami egyrészt sok tekintetben igaz, másrészt viszont az állítás értékéből valamicskét levon, hogy sajnos az egyre szűkülő mezőnyben már nemigen akad versenytárs.

Itt folytatódik »