A karnevál egy nem mindennapi, varázslatos, és legalább ilyen veszélyes, bizarr, egyszerre szép és mégis viszolygást kiváltó világába kalauzol el bennünket a Poets of The Fall finn rock banda Carnival of Rust számához készített videoklipje.

A Poets of the Fall zenekar Finnországban nagy népszerűségnek örvend, számos YleX’s díjat nyertek, mely a finn Grammy-díjnak felel meg, és Európában is egyre többen ismerik meg a nevüket. Jelenleg közel 420 ezer feliratkozó követi őket, és idén, 2022-ben dobták piacra kilencedik stúdió-nagylemezüket, mely a Ghostlight címre hallgat. A bandát 2003-ban alapította meg az énekes Marko Saaresto, a gitáros Olli Tukiainen, és a gyártásvezető és szintetizátoros Markus „Captain” Kaarlonen, majd később további három taggal bővült a csapatuk: basszusgitárosként csatlakozott hozzájuk Jani Snellman, ritmusgitározik Jaska Mäkinen, a doboknál pedig Jari Salminen foglal helyet. Érdekesség, hogy eleinte a stúdiót az egyik alapító tag, Markus nappalijában alakították ki, a felvételeket és a gyártási munkálatokat pedig Olli autójában oldották meg. Főleg ezek miatt lettek a korai számaik végeredményben a rock, a pop, a metál és némi industrial keverékei, ám főleg a szimfonikus és progresszív rock a fő irányvonala a dalaiknak.[1]

Az általam elemzett daluk és a hozzá forgatott videoklip jelentette számukra az első igazi áttörést. A Carnival of Rust[2] című dal 2006-ban jelent meg az együttes második nagylemezén, amelynek ez a szám volt a címadója. Mind a dal, mind pedig az album hamar a finn toplista, a YleX’s Most Wanted élére került, és Európában is egyre nagyobb népszerűségre tettek szert általa, ezzel szereztek nevet maguknak. A klip Tuomas “Stobe” Harju rendezésében született meg, melyet még abban az évben minden idők legjobb finn videoklipjének választott meg a nézőközönség a finn Musiikki tévécsatornán, illetve a The Voice „az év legjobb videoklipje” díját is elnyerte. Az eredeti verzió felkutathatatlan, helyette csak a 2010-es újraforgatott és bővített verziót van lehetőség megtekinteni.[3]

Maga a klip egyszerre előadás-alapú és egyben narratív videónak is számít, ámbár bizarr, szürreális világa miatt akár az absztraktabb, konceptuális videoklipek közé is be lehetne sorolni. Ám talán mégis a narrativitás a legdominánsabb, elvégre a klip egy rövid kis történetet mesél el egy gázmaszkos lányról, aki meglátogat egy igencsak furcsa karnevált. Ugyanakkor előadás-központú részek is vannak benne, hiszen a banda énekese, Marko Saaresto adja elő a dalt egy üvegkupolába zárva, miután a gázmaszkos lány életre keltette őt egy a gépbe bedobott pénzérmével. Művészi, kreatív mivolta szintén megkérdőjelezhetetlen, hiszen az egész klip egy szürreális világot tár fel előttünk, és ahányszor újranézzük, mindig másfajta értelmezést társítunk hozzá. A Carnival of Rust klipje olyan, mintha az élet zűrzavarosságát, bonyolultságát, megfoghatatlanságát, ambivalenciáját és az élet értelmének szavakkal le nem írhatóságát próbálná megragadni. Méghozzá sikerrel.

A karnevál mint téma érdekes választás ehhez a dalhoz. A dalszöveg leginkább egy be nem teljesült szerelem drámáját tárja fel előttünk, ám a klip megsokszorozza ennek az értelmezési lehetőségeit, számtalan mélységet tárva fel. A karnevál egyfajta rítusként fogható fel, melynek során az ember átkerül egy másik világba, amelyből aztán egy megváltozott emberként tér vissza. Az átváltozás egyfajta belső, intellektuális, lelki tapasztalatát nyújtja, ha úgy tetszik. A karnevál sokszor az élet és a halál közti határmezsgyét jelképezi, egyfajta se nem itt, se nem ott állapotot testesít meg. „Ezek az Arnold Gennep által átmenetinek nevezett rítusok a határérzet és az átmenet erőteljesen szimbolikus tapasztalatával: az ún. »liminalitással« kapcsolódnak össze. Az átmeneti rítusok három részre tagolódnak:

  1. az elválasztás fázisa, amelyben a transzformálandó személy(ek) elszigetelődnek mindennapi életüktől, és elidegenednek az őket körülvevő társadalmi miliőtől;
  2. a küszöb- vagy transzformáció fázis. A transzformálandó személy(ek) ekkor egy minden lehetséges tartomány ‘közé’ eső állapotba kerülnek, amely teljesen új, részben megrázó tapasztalatok megszerzését teszi lehetővé a számukra;
  3. az inkorporáció fázisa, amelyben az éppen csak most transzformált személy(ek) ismét felvételt nyernek a társadalomba, és immár új státuszukban fogadják el őket.”[4]

Az átmeneti rítus-jelleg ebben a klipben hatványozottan igaz, főleg ami a második fázist illeti: az egész helyet por vagy hamu lepi el, a vonósok furcsán, kissé gépszerűen mozognak, az asztalnál ülő tűznyelő szó szerint eszi a tüzet, mintha nem is érezne fájdalmat (vagy nem élne igazán), és a karnevál világába belépő gázmaszkos lány is mintha épphogy csak élne, ám a karneválon tapasztaltak a végére átformálják őt. Ahogyan ő maga is megváltoztatja a Rozsda Karnevál lakóinak életét, hiszen ő az, aki pénzérméi segítségével életre kelti őket. Ám azzal, hogy végül elhagyja a helyszínt, a lánytól kapott rövid életük lejár. A látogató(k) nélkül egy karnevál meghal, nem pompázhat ezer színben, hanem kiüresedik és elhagyatottá, kísértetjárta hellyé válik, ahogy azt a klipben is láthattuk. Ez a karneváli élet szürke, kísérteties; itt az őrület és a kilátástalanság az úr, nyoma sincsen a vidámságnak, ám a lány mindenkinek reményt nyújt jelenlétével, még ha csak kis időre is. Ebben az értelemben a dal sokkal inkább szól a szabadság, a valódi élet utáni vágyakozásról (aminek az is részese, hogy erős érzelmeket tapasztalhassunk meg), semmint a szerelemről és annak elvesztéséről. Az élet megízlelése után érzett félelemről szól, az attól való félelemről, hogy el fogjuk veszíteni azt, ami számunkra az élet értelmét jelenti, legyen az egy hivatás, egy sporttevékenység, egy személy vagy bármi egyéb.

Fontos megjegyeznem továbbá, hogy a karneváli téma időről-időre visszatérő motívumává vált ennek az együttesnek. Két másik daluknál is hasonló téma jelenik meg a klipben (Daze[5], Requiem for My Harlequin[6]), a bohócszerű sminkben éneklő Marko (Choice Millionare[7], False Kings[8], My Dark Disquite[9], Cradled In Love[10]) pedig a videóik háromnegyedében feltűnik. Ez a teátrális, kissé színházszerű megjelenés az élő koncertjeiken is fontos elem, ami nem meglepő, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a rituális elemekkel élő performansz színház jegyeit jeleníti meg az átütő sikert hozó Carnival of Rust klipjük is. A szürreális hatású klipek szintén kísérő jegyükké váltak. Klipjeik többségében a hétköznapi életbe befurakodik valami abnormális, nem oda való jelenség. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a Carnival of Rust sikere miatt váltak ezek az imázsuk elemeivé, vagy épphogy ezzel a klippel sikerült megtalálniuk a vizuális klipstílusukat és előadási módjukat? Véleményem szerint ez a kettő elválaszthatatlanul összefügg, és noha napjainkra ez egy jól bevált formulájuknak tekinthető, de másfajta stílusú klipek is megtalálhatóak a palettájukon. Személyes kedvenceim az egyszerű előadás-alapú videóik, melyek a 2020-2021-es időszakban jelentek meg, és az Alexander Theater Sessions[11] névre hallgatnak. Ebben az albumukban régi dalaikat dolgozták át akusztikus formában a finnországi Alexander Theaterben, és többségükben Marko csak énekel, esetleg zongorázik, Markus pedig gitárral kíséri.

A Carnival of Rust a poszt-grunge műfajába tartozik, ami a rockzene tág műfajába sorolt grunge egy lágyabb verziója. Az eredeti grunge zenekarok számaikban a konformizmus ellen harcoltak, és olyan problémás kérdéseket vetettek fel, mint az öngyilkosság, a társadalmi képmutatás és a kábítószer-függőség.[12] Bizonyos mértékben ez jellemző erre a zenekarra is: visszatérő témájuk az emberek álszent nárcizmusa, a sötétebb énjeink előtérbe kerülése és a hatalom hamissága, és dalaik többségét áthatja egyfajta keserédesség és ambivalencia. A Carnival of Rust című dalt is végig átjárja a melankolikusság és a reményvesztettség érzete, amit a klip képi világa még jobban kidomborít. Az emberarcú hold eleve bizarr hatást kelt, felelevenítve kissé George Méliès: Utazás a holdba (1902) című attrakciós játékfilmjét, mintha az előtt próbálna tisztelegni. A videoklip szürkés színvilágú, amiből erőteljesen kiemelődik a piros szín, ami a vér és a szenvedély színe, ezzel is többletjelentést adva hozzá. A célbadobós Marko kabátja, a célbadobós célpontok spirálos mintája, a babán lévő ruha, a cukorka szintén spirálos máza, a hullámvasút vagonjai, a tűznyelő lány vörös haja, és persze maga a tűz is mind-mind piros színben pompáznak, ezen kívül viszont csak a fekete, a fehér és a szürke színek tűnnek fel a klipben. Ez a vörös-dominancia összefüggésben áll a dalszöveggel, mely szerint az igazi színek véreznek („true colors will bleed”), vagyis nincsen élet vér és fájdalom nélkül. Érdekesnek tartom, hogy a spirálos, hipnotikus hatást kiváltó minta ennyire sokszor visszaköszön; ettől még álomszerűbbé és groteszkebbé válik a kisfilm, illetve egyfajta önismétlő hurokra, valamiféle időcsapdára is utalhat, amivel némi sci-fis hatást is ad a klipnek. Mindez akár az élet körforgását, az élet és a halál végtelen váltakozását is jelentheti. Elvégre a főszereplő gázmaszkos lány e kettő határmezsgyéjére lép be, kilépve a hétköznapi életből ebbe a szürke zónába, majd ezt elhagyva újra visszatér az élők közé, maga mögött hagyva ezeket az emlékké fakult „szellemeket”.

A zene lassú, ám finoman egyre erősödő, lágy dallamú gitárszólóval indít, Marko hangja pedig a gitárral együtt rezonál végig, a dallam végén lassan megrezegtetve a hangját[13] hasonló lágysággal, ahogy a gitár húrjai pendülnek meg. Mind a dalszöveg, mind pedig a zene felépítése egyszerre melankolikus és szenvedélyes, egyszerű és mégis sokatmondó. Van benne némi kritika is az ember romboló természete kapcsán, főleg az önsors-rombolással kapcsolatban. Például a „taste the blame, if the flavour should remind you of greed” sor az irigység ártó hatásaira utal, arra hogy ez a káros érzés mennyi problémát okozhat egy kapcsolatban és az életben úgy általában, ahogy a rosszakarat, mások szavainak kiforgatása vagy félreértelmezése, vagy a rosszmájú célozgatások is csak zűrzavarhoz vezetnek: „Of implication, insinuation and ill will […] all this turmoil”. Szintén megjelenik a dalszövegben az emberi kapzsiság, hiszen sokszor olyan dolgokat gyűjtünk, amelyekre nincs is szükségünk („the things we don’t need”), mégis felhalmozzuk őket, pedig az igazi értékek pénzzel nem megvehetőek.

Ahogyan azt a fentiekben említettem, ha csak a dalszöveget vesszük figyelembe, a Carnival of Rust című szám a szerelem tragikus elvesztésének gyászdala, mely szerint a szerelmet az emberi rossz természet, az irigység, a rosszakarat, a különböző félreértések és a kapzsiság bomlasztja el. A dalhoz készített videoklip azonban megnyitja az értelmezés skáláját, már eleve azzal, hogy megnyitja az utat a karnevál szürreális, mégis varázslatos világába. Mindenképpen olyan videoklipnek tartom, amelyet érdemes többször megtekinteni, ugyanis minden egyes újranézés során fel lehet benne fedezni valami érdekes, apró részletet, ami még tovább gazdagítja és mélyíti a dal újabb és újabb jelentésrétegeit.

Lábjegyzet:

[1] https://www.youtube.com/user/PoetsOfTheFallBand/about

[2] https://poetsofthefall.com/music

[3] https://en.wikipedia.org/wiki/Carnival_of_Rust_(song)

[4] Erika Fischer-Lichte: Az átváltozás mint esztétikai kategória, Megjegyzések a performativitás új esztétikájához, Theatron folyóirat 1, 4. sz., 1999. 58.URL: https://theatron.hu/wp-content/uploads/2020/11/5a.FischerLichte1999.2.pdf

[5] Poets of The Fall: Poets of The Fall – Daze (2015), URL: https://www.youtube.com/watch?v=di7NMssrqsE

[6] Poets of The Fall: Poets of The Fall – Requiem For My Harlequin (2022, április), URL: https://www.youtube.com/watch?v=SWLReEoxjFk

[7] Poets of The Fall: Poets of The Fall – Choice Millionare (2016), URL: https://www.youtube.com/watch?v=biZpPNzt3II

[8] Poets of The Fall: Poets of The Fall – False Kings (2018), URL: https://www.youtube.com/watch?v=vkweStbjjSE

[9] Poets of The Fall: Poets of The Fall – My Dark Disquite (2020), URL: https://www.youtube.com/watch?v=aMT5Tuw0yZk

[10] Poets of The Fall: Poets of The Fall – Cradled in Love (2012), URL: https://www.youtube.com/watch?v=bp0AHQooVSY

[11] Poets of The Fall: Alexander Theater Sessions lejátszási lista (2020-2022), URL: https://www.youtube.com/playlist?list=PLf036d2aMIZ6D3wokATNETvpqszodvK8p

[12] Tim Grierson: A Poszt-grunge rock története, Efferit.com, URL: https://hu.eferrit.com/a-poszt-grunge-rock-toertenete/ (megtekintve: 2022.05.13. 18:21)

[13]Beth Roars: Vocal Coach reacts to Poets of the Fall – Carnival of Rust (2020), URL: https://www.youtube.com/watch?v=uZifi5UbBGY „I love  this slow vibratio he’s putting in the end”