Tűző nyári nap, már-már a kamerát nyaldosó hullámok és a tengerben magányosan úszkáló középkorú nő. Gyimesi Anna Affrikátájának (Gyimesi Anna, 2022) nyitóképei azonban csak látszólag nyújtanak menedéket a rideg októberi napok elől, a játékidő előrehaladtával egyértelművé válik, hogy a nyaralás itt nem több egyszerű álcánál, hősnőnk lelkében ugyanis éppen csitíthatatlan viharok pusztítanak. A film az anyaság dilemmáit pedzegeti, és egy olyan, 50-es éveiben járó nő néhány napját veszi górcső alá, akinek egyik gyermeke fogyatékkal küzd. A magát funkciótlannak érző édesanyát ugyanakkor a magány érzése is erősen gyötri, elfojtott érzelmei pedig egyre irányíthatatlanabbul készülnek a felszínre törni.
Klára (Kováts Adél) egyedülálló édesanya, aki két gyermekével, Grétivel (Kizlinger Lilla) és a mozgássérült Lénával (Csutak-Hoffmann Kinga) a horvát tengerparton töltik nyaralásukat. A felszabadultságtól, illetve őszinte pillanatoktól mentes vakáció azonban finoman szólva se nevezhető ideálisnak: a nőből csak úgy árad a feszültség, de a lányai iránt tanúsított túlzott védelmezői attitűd sem segíti a családi idillt. A hotel mindeneseként dolgozó Márk (Nagy Márk) aztán hamar szemet is vet Klára lányaira, vagy legalábbis nagyon úgy tűnik, mígnem hősnőnkhöz hasonlóan a fiú is le nem vetkőzi maszkjait, melyek már oly régóta torzítják arcát.
Kováts Adél könnyedén veszi az akadályt, és végig finoman nyúl hozzá a fájdalmait eltussoló édesanya karakteréhez, színészi játéka kellően visszafogott és kimért, elveszettségével könnyűszerrel maga mellé állítja a nézőt. Az érzékiségről már régen elfeledkezett Klára nagyrészt a titokzatosságból, illetve a ki nem mondott szavakból építkezik, a színésznő arcán pedig szinte tapinthatóvá válnak a múlt sebei. A hotelben megszálló hölgyek vagány csábítójaként funkcionáló Nagy Márk karaktere is kellően kidolgozott, a tökös fiatal figurája szépen rezonál az egyedülálló anya jellemváltozásaival. Ez is egyben a film legnagyobb erénye, hogy a rendező sokáig rejtve hagyja a karakterek valódi motivációit és csak a megfelelő pillanatban játssza ki lapjait.
Az Affrikáta hátrányára lehetne írni, hogy bizonyos dinamizmusok a valóságban talán más ritmusban zajlanak le, gondolok ezalatt Klára és Márk kirobbanó egymásra találására, de ha azt nézzük, hogy a horvát tengerpart és a hozzá tartozó hotel inkább működik egyfajta poligráfként, mint igazi turisztikai komplexumként, ez már nem is tűnik hibának. A kis üdülőhely ugyanis könnyen eszünkbe juttathatja Yorgos Lanthimos A homár (The Lobster. Yorgos Lanthimos, 2015) című filmjét, amely többek között egy olyan hotelben játszódik, mely azzal az egyetlen céllal üzemel, hogy vendégei végre párt találjanak maguknak.
A mélyben az Affrikáta szállodája is hasonló funkciókat tölt be, személyzete és vendégei egyaránt a magány terheit cipelik, mintha mindannyian száműzöttek lennének, mert a világ, köszöni szépen, már nem nagyon kér belőlük. Márk karaktere szabadidejében a Blénesi Kincső által megformált recepcióslánnyal kavar, Lénának tetszik a fiú, aki miatt részt is venne az általa rendezett tehetségkutatón, testvére, Gréti segít neki a sminkben, Klára pedig egyszerűen csak egyedül van. Mint egy modernkori Szentivánéji álomban, csak itt tündérek meg királyok helyett az örökös bizonytalanságé és a zárkózottságé a főszerep.
A film képi világát is érdemes kiemelni, a szétesés illúzióját keltő kompozíciók, a horizonttal való következetes játék, vagy éppen a gyújtótávolsággal való kísérletezés, melynek köszönhetően a háttér szinte végig el van mosva, mind-mind a történet elemelt jellegét erősítik. Az egyik beállításban Klára és Márk egy tájidegen fatörzs alatt fekszenek, mely inkább hasonlít egy partra sodort bálna csontozatára, mintsem egy kiszáradt fára.
Gyimesi Anna negyedik rövidfilmje Charlotte Wells Volt egyszer egy nyár című filmjéhez (Aftersun. Charlotte Wells, 2022) hasonlóan egy mély hallgatásokkal tarkított nyári kalandot mesél el, de a skót rendezőnő alkotásától eltérően a hangsúlyt nem annyira a szülő-gyerek viszonyra helyezi, hanem hőseinek eltemett és öncenzúrázott vágyaira.
A szöveg a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál (2023) kritikaíró pályázatán harmadik helyezést ért el. A zsűri tagjai: Csomán Sándor, Sághy Miklós.
További írásunk a rövidfilmről: