Szeptember 13-21. között került megrendezésre a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál. A rendezvénynek idén is a Miskolci Művészetek Háza, illetve a Csodamalom Bábszínház adott otthont: az előbbiben három különböző teremben voltak vetítések (Pressburger, Uránia, Béke), az utóbbiban a Zukor terem alakult filmszínházzá. Alapvetően a legnagyobb befogadási képességgel a Pressburger terem rendelkezik, amely megközelítőleg 600 férőhelyes, viszont az év további részében nem moziként, hanem színház- és hangversenyteremként funkcionál. Ezen a helyszínen zajlottak a legfontosabb események, vetítések: itt került sor a nagyjátékfilmek versenyprogramjának premierjeire, illetve a nyitó- és záróceremóniára is. Azonban nem csak filmnézésre volt lehetőség: számos workshop, szakmai program, vetélkedő és filmvásár is színesítette a programsorozatot. A fesztivál talán legmeghökkentőbb és egyben legszimpatikusabb tulajdonsága, hogy az összes vetítést bárki ingyenesen megtekintheti. Nem kell előzetesen jegyet foglalni, csupán annyi a teendő, hogy a nézők időben érkezzenek meg a vetítésekre és a helyszínen kialakuló sorba beálljanak, majd a terembe bejutva egy szimpatikus helyre leüljenek. Ez a nyitottság kiemeli a CineFestet mind a magyarországi, mind a nemzetközi filmfesztiválok közül, követendő példát állít azoknak.
Az eddigi évekhez hasonlóan a versenyprogram összes filmje magyarországi premier, amelyben olyan nagy külföldi fesztiválokon díjazott alkotások vettek részt, mint a Szuvenír (The Souvenir. Joanna Hogg, 2019), valamint A világítótorony (The Lighthouse. Robert Eggers, 2019). Idén összesen 16 nagyjátékfilmet mutattak be a versenyprogramban. Azonban versenyen kívül is volt miből szemezgetnie a közönségnek, hiszen a Kitekintő szekcióban további nyolc olyan alkotást tekinthettek meg, amelyek a legrangosabb nemzetközi fesztiválokon díjazottak lettek. Ilyen a cannes-i Nagydíjas Élősködők (Gisaengchung. Joon-ho Bong, 2019), a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Ezüst Medve díjas Lótolvajok (Ut og stjæle hester. Hans Petter Moland, 2019), valamint a szintén Cannes-ban díjazott Diamantino (Gabriel Abrantes, Daniel Schmidt, 2018).
Forrás: https://www.cinefest.hu/fotok/?wpv-jcf-evjarat=2019
A városba megérkezve egyértelmű volt, hogy egy nagy rendezvény zajlik, hiszen nyüzsögtek az emberek a fesztivál helyszínein, ahol a délutáni óráktól kezdődtek a vetítések. Két napot tölthettünk a fesztiválon, amely alatt összesen hét nagyjátékfilmet tekintettük meg, illetve interjút készíthettünk Tóth Barnabás rendezővel. A fesztivál vetítései folyamatosan nagy érdeklődésnek örvendtek: gyakorlatilag az összes filmbemutatón megteltek a termek, a nézőszám csak a késői órákban kezdett fogyatkozni. Ez érvényes volt a kisebb termekre is, amelyek közül az Uránia teremben néztük meg a Mr. Jones (Agnieszka Holland, 2019) című filmet, amit másodjára vetítettek, ennek ellenére sokak be sem jutottak, akkora volt az érdeklődés Agnieszka Holland új filmjére. Két fontos magyar filmpremier is volt a CineFesten: a versenyprogramon belül az Oscarra jelölt Akik maradtak (Tóth Barnabás, 2019), illetve Deák Kristóf első nagyjátékfilmje, a Foglyok (2019). Mindkét vetítés után rövid közönségtalálkozón is részt vehettek az érdeklődők, amelyek során az alkotók a nézői kérdésekre is szívesen válaszoltak.
Szerdai filmnézésünk az Elia Suleiman rendezésében és főszereplésével készült alkotással, A mennyországnak kell lennie (It Must Be Heaven. 2019) című filmmel kezdődött. A történet középpontjában a palesztin férfi identitáskeresése áll, melyet több országon keresztül követhetünk végig. A film ugyan vígjátékként került be a versenyprogramba, azonban a legtöbb jelenet alapján nem erre a besorolásra szolgál rá. A szép képek ellenére a jeleneteket nem sikerült a kellő tartalommal, humorral felvértezni.
Az Alex Thompson által rendezett Saint Frances (2019) című film egy 34 éves nő útkeresését mutatja be annak minden nehézségével és végletekig nőies világlátásával. A filmnek ugyan megvannak az erős pillanatai, problémafelvetései, azonban a főszereplő karakter többször annyira ellenszenvesnek mutatkozik, hogy a néző nehezen tud azonosulni vele. Ennek ellenére ez alapvetően egy értékes film, melyet inkább a női közönségnek ajánlunk megnézésre.
Az Uránia teremben megtekintett Mr. Jones a második világháború előtt játszódó politikai dráma, melynek fő mozgatórugója az újságírói szabadság kérdésköre. A film egyértelműen tényfeltáró igénnyel készült, hiszen olyan politikai témákat ölel fel, melyekről a mai napig nem lehet nyíltan beszélni. A megtekintett filmek közül mind drámai, mind színészi játék szempontjából kiemelkedő, így mindenképp várjuk a magyarországi megjelenését, hogy a nagyközönség számára is hozzáférhető legyen.
Forrás: https://www.cinefest.hu/fotok/?wpv-jcf-evjarat=2019
A napot a Pressburger teremben zártuk, ahol a legújabb Rambo film, a Rambo V – Utolsó vér (Rambo: Last Blood. Adrian Grunberg, 2019) debütált. Sylvester Stallone ötödször is magára öltötte a veterán katona szerepét, és megpróbálja megmenteni szeretteit. A film ugyan jól kivitelezett, meglepően kegyetlen akciójeleneteket tartalmaz, a narratíva és dialógusok szintjén viszont meglehetősen gyengén teljesít.
A csütörtöki első vetítés A rendszer (El Reino. Rodrigo Sorogoyen, 2019) premierje volt. A spanyol politika sötét oldalát bemutató Sorogoyen film középpontjában a népszerű Manuel (Antonio de la Torre) áll, akinek történetén keresztül nyerünk betekintést a korrupció piszkos és aljas világába. Az alkotás erős esettanulmányként szolgál a politikus hivatás mibenlétéről, mely a stáblista lepörgése után is gondolkodásra készteti a nézőt.
A fesztivál egyik csúcspontja egyértelműen Tóth Barnabás Akik Maradtak című nagyjátékfilmje volt, amelyre óriási volt az érdeklődés. Két, a holokauszt traumáját feldolgozó ember egymásra találásának története bontakozik ki a vásznon, melynek alapja az F. Várkonyi Zsuzsa által írt Férfiidők lányregénye című könyv.
Utoljára a Téli menedék (The Lodge. Severin Fiala, Veronika Franz, 2019) című pszichológiai horrort néztük meg. A történet során egy apa próbálja megkedveltetni két gyermekével az újdonsült szerelmét, azonban a dolgok egyre rosszabbra és rosszabbra fordulnak, ahogyan hármasban maradnak egy elszigetelt nyaralóban. Többnyire jumpscare-ektől mentes, hangulatra és atmoszférára építő klasszikus horror ez a film, melynek végső fordulata nagyban befolyásolja annak megítélését.
Ugyan először jártunk a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon, azonban nagyon pozitív tapasztalatokkal és élményekkel tértünk haza: Magyarország és egyben Közép-Európa egyik legnívósabb rendezvénye ez, amelyet mindenképpen ajánlunk minden filmszeretőnek, de azoknak is, akik nem annyira érdeklődnek a médium iránt, ezen ugyanis egy ilyen magas színvonalú eseménysorozat könnyen változtathat. Reméljük, jövőre is lehetőségünk lesz részt venni az akkorra már 17. alkalommal megrendezett fesztiválon.