Rongálás vagy művészet? Krikszkraksz vagy mestermű? A graffitivel kapcsolatos vélemények rendkívül megosztóak, ezért nem más célt tűztem ki magam elé, minthogy ebben a vitatott témakörben én is állást foglaljak, és bemutassam, miként is van jelen a szegedi mindennapokban a graffiti.
Nem új keletű témáról beszélünk, ugyanis már az őskorban élő emberek készítettek „graffitiket”, úgynevezett barlangrajzokat, amelyeket tekinthetünk a maiak elődjeinek. Persze az idők folyamán sokat változott ezeknek az ábráknak az üzenete és a társadalmi megítélése. Azóta a falon lévő alkotások jelentésköre jócskán kibővült, és kifejezésmódjuk is változásokon ment keresztül.
Mint minden urbánus környezetben, Szegeden is felfigyelhetünk falfirkákra, graffitikre a város számos pontján. A hétköznapi járókelő csak kibogarászhatatlan betűket és absztrakt alakzatokat láthat bennük, és pár szóban degradálja az alkotást, valamint annak készítőjét, de aki veszi a fáradságot, és megáll előttük a rohanásban, talán megérthet egy szeletnyit a város ezen részéből.
Bogdán Annabella fotója
Ahogyan a fentiekben említettem, rengeteg oka és üzenete lehet egy-egy graffitinek. Egy-egy igényes alkotás – mely például az éj leple alatt születik hosszú órákon át – emléket állíthat egy mozgalomnak, egy történelmi eseménynek, vagy akár egy személynek. Ilyen például a Makkosházán egy panel tövében felfestett sárga bengáli villamos, amely hosszú évekig része volt a szegedi városképnek. Ugyanannak a falnak a másik részén pedig helyet kapott egy másik graffiti is, amely emléket állít DJ Kwikkának, aki 2006 karácsonyán vesztette életét egy tragikus autóbalesetben.
Minél elhagyatottabb egy terület, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy igényes, részleteiben is kidolgozott graffitiket találunk a falakon. Jó példa erre a SZEOL-pályát körbeölelő betonfal. A töltés felől több száz alkotás sorakozik, így az arra sétáló vagy futó embernek olyan érzése támad, mintha egy szabadtéri kiállításba csöppent volna bele. Ezek az alkotások időről-időre változnak, cserélik egymást (ugyanis a hely korlátozott), de van pár állócsillag, ami hosszú-hosszú évek óta színesíti (szó szerint) a szürke betonfalat és az arra járók fantáziáját. Ilyen például a gigantikus darázs, ami már évek óta mozdulatlanul lapul a stadion betonblokádján. A különböző állatokon kívül találhatunk még teljesen elvont karaktereket, mesebeli hősöket, magyar és angol üzeneteket, dalszövegeket.
Mára a graffiti nem csak a fiatalok között és az underground körökben terjedt el, hanem tudatosan alkalmazza pár szegedi cég is, mint egyedi reklámot. Egy pékség szállítófurgonját például bárki megcsodálhatja, akinek korán reggel szerencséje van. A kocsin látható karikaturizált pék könnyen észrevehető a monoton kocsiszínek között. A Csillag térnél található csupasz betonház fala is kecsegtető lehetőség volt egy egyszerre hasznos és szép graffiti készítésére. Az ottani papír-írószert reklámozó térkép a ház falán nem csak egyedi, de még hasznos is, hiszen megmutatja az utca emberének, merre is kell mennie.
Bogdán Annabella fotója
A falakon kívül a talaj vízszintje sem idegen a művészek számára. Bár ezek az alkotások sokkal hamarabb lekopnak a járdákról, mégis a „földön” lévő kis üzenetek, logók és jelzések gyalogosok ezreihez jutnak el nap, mint nap. Ha búskomoran, lehorgasztott fejjel járunk-kelünk a városban, egy „hiányzol” üzenet mosolyt csalhat az arcunkra, és szebbé is teheti az utunkat.
Járjunk nyitott szemmel, mert ezek az alkotások idővel elkopnak, megfakulnak, lefestik őket, ugyanis a város és annak képe folyamatos változáson megy keresztül. Legyen fújva falra vagy járdára, betonra vagy palára, minden egyes alkotásnak üzenete és célja van, még ha ezt elsőre nem is látjuk vagy soha nem is fogjuk megtudni. Azonban csak a mi szemléletünkön múlik, hogy építő vagy romboló az alkotás a városban és/vagy bennünk.
A cikk az Apertúra Magazin „Láthatatlan Szeged” című pályázatára érkezett pályamű, melynek megjelentetését Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta.