Az 1987-ben, Seattle-ben alapult grunge együttes, a Nirvana második, Nevermind című nagylemezével robbant be a köztudatba 1991 szeptemberében, mely 1992 februárjára a Billboard 200-as listájának élére került többek között Michael Jacksont megelőzve.[1][2] A nagylemez sikeréhez hozzájárult annak albumnyitó dala, a kislemezként is kiadott Smells Like Teen Spirit, mely a zenekar egyik legismertebb alkotásává vált. Ez a dal nemcsak ezen az LP-n, de a teljes diszkográfiában meghatározó szerepet tölt be, napjainkban pedig a nagy zenei streaming platformokon (pl. Spotify) rendre a Nirvana leghallgatottabb szerzeménye.[3] A kislemezhez készített videoklipet Samuel Bayer rendezte,[4] amely a dal hangulatához hűen a tinédzserek lázadó kultúráját jelenítette meg egy banda iskolai fellépésének történetén keresztül. A klip által ábrázolt közeg, az iskolai tornaterem, az „izzadtságszagú” látványvilág és a szereplők dinamikája mind ezt a kaotikus, érzelmileg túlfűtött képet mutatja a fiatalokról. Az alábbiakban ezen témák mentén vizsgálom meg a videoklipet, vagyis azt, hogy milyen eszközökkel formálta meg Bayer és a Nirvana a kamaszkori lázadás képét a Smells Like Teen Spirit videoklipjében.

Pom-pom lány táncol, háttérben a zenekar

A tornaterem mint szimbólum

Ahogy a fentiekben említettem, a Smells Like Teen Spirit klipje egy tornateremben játszódik. A tér stilizált, a falakat szürke, koszos, néhol szigetelőszalaggal összeragasztott, gyűrött, helyenként összefirkált vászon takarja, a sötétszürke padlón piros vonalak jelzik a terem kosárlabdapálya jellegét, melyet az egyszem kosárpalánk is erősít. Ezek mellett az amerikai iskolákra jellemző tornatermi tribün érzékelteti azt, hogy egy tornateremben zajlanak az események. Mindezeket már az első snittből megtudjuk, ahol a kamaszok lábáról a tornaterem totáljára svenkel a kamera. Tehát annak ellenére, hogy nem egy konkrét tornateremben játszódik a klip, minimális térelemmel, illetve ezt a teret diákoknak látszó statiszták töltik be (köztük a helyszín meghatározást még inkább elősegítő pom-pom lányok), rögtön világossá válik a szituáció, azaz hogy egy banda fellép a diákok előtt. Valószínűsíthető, hogy egy olyan együttes lép fel, akik ők maguk is diákok, hiszen nem jellemző, hogy iskolai eseményeken olyan zenekarok lépjenek fel, akiknek már nem a mindennapi közege az iskola, ugyanakkor erre a klipben nincs konkrét utalás. A stilizált helyszín miatt viszont nem is szükséges ezt pontosan definiálnia a klipnek, mivel a banda által közvetített mentalitás és az életérzés azonos a tinédzserekével. A stilizált terep nemcsak a tér minimalista megteremtése miatt érdekes, hanem azért is, mert a stilizációval a helyzetet általánossá teszi, kilép egy egyedi történésből és univerzálissá emeli, vagyis akármelyik tornateremben történhetne ez a jelenet, szinte bármilyen kamasz által ismert helyzet lehet ez. A tornaterem tehát szimbolikus helyszínné válik a klipben: fontos, hogy ebben a térben szabadulnak el a fiatalok érzései, hiszen ez az a környezet, ahol az iskolához köthető ünnepségek (így például évnyitók és évzárók, az egyes megemlékező műsorok, bálok), illetve természetesen a testnevelésórák történnek, azaz ez az az iskolai terem, ahol a tanárok ‒ akik a diákok szemszögéből nézve az autoritás képviselői ‒ a leginkább korlátozzák, szigorral és fegyelemmel nevelik a kamaszokat (bizonyos mértékig szükségszerűen, hiszen a testnevelésórákon sérülhet meg leginkább egy diák, míg az ünnepségeken, az igazgató jelenlétében szokás a legfegyelmezetteben viselkedni[5]). A tornaterem tehát az unalom, az „értelmetlen” kötelesség (például évnyitó) és a frusztráció színtere, beleértve azt is, hogy a kamaszok biológiai változásai és az ebből adódó kellemetlenségek is ezen a terepen, a tornaórákon mutatkoznak meg először. A tinédzserek anarchiába forduló tornatermi bulizása a korlátok ellen való lázadás példázata, az előbb említett környezet lebontása és a szituációk kényszerességének felmondása.

A korlátnál táncoló tinédzserek

Smells Like…

A stilizált helyszín mellé ezt megerősítő látványvilágot kapunk. A levegőben füst terjeng, amely a sárgás megvilágítással inkább az öltözőből eredő izzadtság párájára emlékeztet, mintsem valódi füstre. A tornaterem hangulatához és a kamaszokhoz (a dal címe Smells Like Teen Spirit) illeszkedően, a fiatalokhoz erősen köthető, a dalszövegben is megemlített fülledtséget és erotikát is érzékelteti ez a túltengő hormonokra és izzadtságra emlékeztető látvány. A füst emellett a stilizált helyszín hitelesítésében segít, hiszen anélkül a háttérelemek ki nem dolgozottsága kerülne felszínre, ami ugyan nem feltétlenül vezetne a koncepció bukásához, de így még egységesebb az alkotás. Ehhez hozzájárul a világítás is, valamint a sötét színű tornaterem padló és a szürke vászon, amely egységessé teszi a megalkotott környezetet. Ezekkel a homályos, sötét vagy épp rikítóan világos látványelemekkel a videoklip feszültséget kelt, ez a hangulat még a verzék alatti, lassabb lüktetésű képsorok közben is érzékelhető, mivel ekkor sem tér el a képi világ a gyorsabb részek hangulatától. Ezt a feszültséget pedig az utolsó snittben sem oldja fel Bayer, vagyis akár vége lett a bulinak, akár máshol folytatják a kamaszok, ez az ingerült közérzet folytonos. A kontrasztos világítás és füst emellett az embertömeget is egybeolvasztja: néhol az alakok sziluettesen jelennek meg, máshol túlzott fénysugarak mossák el az arcvonásokat (még Kurt Cobain arcát is), amivel Bayer a kamaszok általános közérzetét ábrázolja, azt, hogy ez az energia minden fiatalban ott van. Ezért sincs kiemelt kamasz szereplő a klipben. A lázadó energiát a néhány snittben felbukkanó tűz is erősíti, illetve a pom-pom lányok ruháján vöröslő anarchia szimbólum, ezzel konkretizálva azt az energiát, ami a tinédzserekből árad, valamint még kaotikusabbnak mutatva a kialakuló zűrzavart.

Kurt Cobain gitározik a kamaszok előtt

A klipben megjelenő szereplők a történetben betöltött szerepük alapján három csoportra bonthatók: a felnőttekre, a zenekarra és a kamaszokra (ez utóbbi csoportba sorolom a pom-pom lányokat is). Az egész videóban összesen két felnőtt jelenik meg (a banda tagjai a történet szempontjából a tinédzserekhez közel állónak minősülnek, így őket nem sorolom a felnőttek közé): az egyikőjük az idős takarító férfi, a másikuk pedig az utolsó snittben szereplő tanár (őt stréber tanulóként is lehetne értelmezni, de a többi fiataltól teljesen eltérő külsője miatt én tanárként fogom fel). A felnőttek két teljesen eltérő szerepet jelenítenek meg. A takarítót többször láthatjuk, ugyanakkor nincs a fiatalokkal közös felvétele, csak a tanár mellett, valamint egyedül szerepel. Viszont kapcsolódik az együttes által játszott zenéhez és a kamaszokhoz, hiszen ahogy halad előre a történet, úgy kezd el táncolni a dalra (amit többször is mutat a rendező), illetve a klip végén nem segít a megkötözött tanárnak kiszabadulni a kötelek közül annak ellenére, hogy a teremben neki kell majd feltakarítania a serdülők által okozott rendetlenséget, ami akár a fiatalokkal ellentétes oldalra is állíthatná. Az idős férfi így életkorát tekintve a felnőttekhez tartozik, de attitűdben inkább a fiatalokhoz, ezért is tűnik fel takarítóként, vagyis olyan munkakörben, ami a fent említett tanár-diák hierarchián kívül esik, így ő pozitívan tud kapcsolódni a rockzenéhez, s viselkedése tulajdonképpen a felnőttkorban tovább élő lázadó szellemet is kifejezheti. Ezzel szemben a tanárt csak a klip végén látjuk, méghozzá a palánkhoz kötözve, fején egy óriási tölcsérrel, a kamaszok lázadásának áldozataként, tehát ezt a lázadó energiát nem tudta megfékezni, sőt célpontja is annak. Az, hogy a klip többi részében nem láthatjuk a tanárt, arra utal, hogy ez a buli csak a fiataloké, ez a lázadó szellem az övék; kapcsolódhat hozzá a takarító, de korából fakadóan már nem teljesen tudhatja magáénak ezt az attitűdöt. Ennek a különbségnek az érzékeltetése végett nincs közös snittben a fiatalokkal, noha viselkedésében melléjük áll. A tanár feladatköre miatt sem része ennek a kultúrának, és emiatt mindössze a klip végén, a lázadás tárgyát kifejezve, lekötözve kerül képre.

A zenekar egy átlagos srácokból álló banda képét adja. A tagok nem viselnek semmilyen kirívó ruházatot vagy kiegészítőt, mindennapi felsőkben szerepelnek, a hajviseletük sem igazán különleges (több fiúnak is hosszú haja van a közönségből), nehezen lehetne extravagánsnak mondani. A felszerelésük sem hivalkodó, néhány beállításban még az is látszódik, hogy a cintányérok alján valamiféle ragasztószalag van. Vagyis a zenekar nem különbözik külsőségekben a többi fiataltól, akár ők is lehetnének a lelátón, és hallgathatnának egy másik bandát. Ez az ábrázolásmód a tornateremmel kapcsolatban említett egyetemessé tételhez köthető, vagyis ennek funkciója alapvetően annak jelzése, hogy ők is ugyanolyan lázadó tinik, mint a többiek. A dalszövegben is így fogalmaz Kurt Cobain: “Our little group has always been and always will until the end” (“A mi kis csoportunk mindig is létezett és mindvégig létezni fog”). Tehát saját magukat is a fiatalok közösségéhez tartozónak tekintik. A különbség tulajdonképpen köztük és a többi fiatal között az, hogy ők az elejétől kezdve aktívan lázadnak, ők indítják el a zenéjükkel a többiekben is a lázadást, a zene a tőke, amiből merítik ezt az energiát a többiek. A klip elején még a koncertező zenekar a szerepük, de ahogy kibontakozik a cselekmény, először előttük pogóznak, majd köréjük gyűlnek a többiek, és végül együtt vandálkodnak. Cobaint például felemelik a fejük fölé, ő maga a gitárját is a földhöz csapkodja, amikor már körbeveszi őt a közönség, illetve van olyan snitt, ahol nem is játszik a gitáron, hanem csak elragadtatva csápol, de Krist Novoselicet, az együttes basszusgitárosát is lökdösi a tömeg. Kurt Cobain alakja azért is külön kiemelendő, hiszen ő a frontember, így az ő arcát látjuk a legtöbbször (például Dave Grohl, a dobos arca, a hosszú haja miatt nem mindig kivehető). Mimikája a kamaszokét követi, azaz az első verzét rezzenéstelen arccal énekli, a klip végére pedig egyre infantilisebb grimaszokat vág és a kamerába is ’belebújik’, több gesztusa is a kamerának szól. Erőltetett mosolyával és annak abbahagyásával zárul a videoklip koncert része, ami ugyancsak a lázadás egyik jelzése, hiszen az a belső feszültség, ami az ‒ egyébként a nézőknek szóló ‒ erőltett mosolyt késztette leginkább a lázadó kamaszokra jellemző, ahogy az elégedetlenségükre igyekeznek felhívni a figyelmet. Cobain az egyetlen, aki reflektál arra, hogy ez egy videoklip, és arra, hogy vannak, akik ezt kívülről nézik. Így a lázadást nemcsak a tanár megkötözésével, hanem a kamerába való üvöltéssel és fanyar grimaszokkal is kifejezik – hiszen akkor van foganatja ennek, ha van kinek a figyelmét felhívni ezekre az érzésekre. Ezt a dalszöveg utolsó sorai erősítik meg, amelyeket egyenesen a kamerába énekel Cobain: “A denial, a denial, a denial, a denial, a denial, a denial, a denial, a denial, a denial” (“Egy tagadás, egy tagadás, egy tagadás, egy tagadás, egy tagadás, egy tagadás, egy tagadás, egy tagadás, egy tagadás”).

Kurt Cobain a kamerába üvölt

Habár már az első snittben reagálnak a kamaszok a zenére a lábukkal való dobolással, mégis a klip elején még mindenki, aki tud, ül a nézők közül, és a többiek is unottan állnak a tribün mellett; a pom-pom lányok is szabályosan állnak és hajtják végre a mozdulatokat, azonban a ruhájukon lévő anarchia jelkép előrevetíti a cselekményt. Ez a klip közben teljesen megváltozik, hiszen az eleinte apatikus, szabályos sorokban gubbasztó tömeg egyre inkább megvadul. A néhol unottan rágózó kamaszok az első refrén közben már headbangelnek, majd utána már fel is kelnek a lelátó sorairól és elkezdenek táncolni, ugrálni (az egész lelátóra igaz ez, mivel a korlátok mellett, abba belekapaszkodva is táncolnak a tinédzserek). Ezután, a verzék között nem kerülnek képre, így a dal lassabb részeit főként az együttesről készült beállítások töltik ki, így kerülve el az energia enyhülését és megerősítve a refrén okozta intenzitást. Aztán a többi képsorban már pogóznak az együttes előtt, egy idő után már a pom-pom lányok sem a betanult gyakorlataikat folytatják, hanem a zenére kezdenek el táncolni külön-külön. Tehát a kamaszok egyik csoportja az apátiából és a kényelmetlen szabályosságból, a másik a koncentrált fegyelemből tör ki a zene alatt. A klip végére a zenekarral együtt pogózik a közönség, van, aki elcseni az egyik gitárt és játszik rajta, míg más a cintányérokkal rohangál, a palánkról lóg, azon csimpaszkodik, vagy épp magasba emeli Kurt Cobaint. Kaotikussá válik az egész színtér, és habár a zene természetéből fakadóan véget ér, illetve látjuk, hogy az idős férfi takarít, a tanárt pedig a diákok hátrahagyták kikötözve, vagyis a buli lezárulhatott, viszont azt nem látjuk, ahogy lecsendesedik a tömeg, ami szintén a serdülőkori lázadás mindenkoriságát jelentheti. Vagyis azt, hogy ez az attitűd nem múlik el, mindig lesznek fiatalok, tehát mindig lesznek lázadók is, ahogy a már fentiekben is idézett dalszöveg-részletben is elhangzik: “Our little group has always been and always will until the end” („A mi kis csoportunk mindig is létezett és mindvégig létezni fog”). Fontos hozzáfűzni, hogy a zene a káosz okozója, vagyis kell egy kiváltó ok, hogy ez a lázadó attitűd ilyen elementáris erővel felszínre tudjon jönni; a zene mintegy kapaszkodási pontot nyújt a lázadáshoz.

Révület

Képek forrása: Youtube.com

Lábjegyzetek:

[1] Zenekartörténet. Letöltés dátuma: 2023. 12 20, forrás: Nirvana.com, URL: https://www.nirvana.com/

[2] Billboard 200 lista. 1992.02.01. Letöltés dátuma: 2023. 12 21, forrás: Billboard.com, URL: https://www.billboard.com/charts/billboard-200/1992-02-01/

[3] Spotify lista a leghallgatottabb Nirvana dalokról. Letöltés dátuma: 2023. 12 21, forrás: Spotify.com, URL: https://open.spotify.com/artist/6olE6TJLqED3rqDCT0FyPh

[4] Smells Like Teen Spirit (Samuel Bayer, 1991). Letöltés dátuma: 2023. 12. 17. URL:https://youtu.be/hTWKbfoikeg?si=NwMFkCibOAG8GDBy

[5] Lásd: Felütés. (2021. 03.17). Nirvana – Nevermind (1991) – “Mindegy, nem fontos” – De nekünk mégis! | FELÜTÉS – Zenei Podcast #19. Letöltés dátuma: 2023. 12 17. URL: https://youtu.be/K5nRfyZPcJA?si=xSX4UUGvJiYRGR0d