Kalmár György (szerk.) Representations of Social Inequality in 21st Century Global Art Cinema. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2021.
Az elmúlt néhány évben a társadalmi egyenlőtlenségek témája rendkívüli figyelmet kapott a tudományban és a politikában egyaránt. A kérdés kulcsfontosságú szerepet játszott az olyan társadalmi mozgalmakban is, mint az amerikai Occupy Wall Street, a francia sárga mellényes tüntetések és a Black Lives Matter mozgalom (főként az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában), és parázs vitákhoz vezetett számtalan régi és új médiaplatformon. A Representations of Social Inequality in 21st Century Global Art Cinema bevezetőjében Kalmár György számos olyan tanulmányra hivatkozik, amelyek szerint a társadalmi egyenlőtlenségek az elmúlt néhány évtizedben drasztikusan nőttek. Ezt a források többsége a globális neoliberális kapitalizmus kedvezőtlen mellékhatásainak tudja be, ideértve a jövedelmek közötti egyre szélesedő szakadékot, az esélyegyenlőség hiányát, a jóléti állam hanyatlását, a fejlett világ középosztályának lassú lecsúszását, illetve a szegények fokozott kiszolgáltatottságát a mostani világjárványhoz hasonló válsághelyzetekben (Kalmár 10-13).
A növekvő társadalmi egyenlőtlenségek destabilizálhatják a politikai rendszert, társadalmi és politikai polarizálódáshoz vezethetnek, hosszú távon akadályozhatják a gazdasági növekedést, alááshatják a társadalmi igazságosság érzetét, és lelassíthatják a társadalmi mobilitás mértékét, ráadásul épp egy olyan történelmi helyzetben, amikor a világnak égető szüksége lenne a pozitív változásra a későbbi krízishelyzetek elkerülése érdekében. Bár számos tudós és kutató tanulmányozta már a 21. század égető társadalmi kérdéseit, a demokráciát és a kapitalizmust érő kortárs kihívásokat, mégis új megvilágításba helyezi a témát és újszerű belátásokhoz vezet a kortárs filmművészet társadalomábrázolásának vizsgálata.
A Kalmár György által szerkesztett Representations of Social Inequality in 21st Century Global Art Cinema (A társadalmi egyenlőtlenségek ábrázolása a 21. századi művészfilmben) című angol nyelvű kötet nagyszerű kiindulópontot nyújt azon laikus és szakmabeli olvasók számára, akiket érdekelnek a rendezői film kortárs trendjei, a társadalomelmélet legújabb kutatásai, vagy épp a politikai ideológiák változása. A kötet a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetében 2021-ben megtartott filmtanulmányi kutatói szeminárium eredménye, egyszersmind a Kalmár György és Győri Zsolt által szerkesztett ZOOM könyvsorozat nyolcadik kötete. A könyv informatív áttekintést ad a mai társadalmi és filmművészeti jelenségekről, illetve részletesen tárgyalja az elmúlt két évtized több jelentős művészfilmjét, többek között az Élősködőket (Gisaengchung. Bong Yoon Ho, 2019), a Jokert (Joker. Todd Philips, 2019) és a Bolti tolvajokat (Manbiki kazoku. 2018, Hirokazu Koreeda). Noha egyetlen könyv csak szerény mértékben tud hozzájárulni a világot napjainkban foglalkoztató társadalmi problémák meghatározásához, megértéséhez és megoldásához, az olvasó számára mégis némi reményt és optimizmust adhat a jövőre nézve.
A kötet témája aligha meglepő azok számára, akik ismerik a ZOOM könyvsorozatot. Számos korábbi ZOOM kötet foglalkozott már fontos társadalmi kérdések filmes reprezentációival, például a sorozat előző, kétnyelvű kiadványa a Változó Európa, változó európai filmkultúra (2021), vagy az olyan magyar nyelvű szerkesztett kötetek, mint A tér, hatalom és identitás viszonyai a magyar filmben (2015) és a Nemek és etnikumok terei a magyar filmben (2017). A sorozatszerkesztők korábbi írásai, ahogy ebben a kötetben is, eredményesen ötvözik a társadalmi elkötelezettséget és a kritikai kultúrakutatás módszertanát, így Kalmár György legutóbbi magyar nyelvű monográfiája, a Férfiasság alakzatai a rendszerváltás utáni magyar filmben, az Apostate Bodies című tanulmánya a Kontroll (Antaln Nimród, 2003) című filmről, vagy Győri Zsolt Ruralising Masculinities and Masculinising the Rural in Márk Kostyál’s Coyote and Bogdan Mirică’s Dogs című könyvfejezete, amely a Postsocialist Mobilities című szerkesztett kötetben jelent meg. Ezek a publikációk jól jelzik a debreceni filmtudományi kutatócsoport megerősödését, amely széles körben publikál olyan kérdésekről, amelyek a szélesebb, nemzetközi kultúrakutatói színtér érdeklődésére is számot tarthatnak.
Jelen kötet Kalmár bevezetőjéből és kilenc fejezetből áll, amelyeket debreceni filmkutatók, egyetemi oktatók, doktori hallgatók és mesterszakos hallgatók írtak, köztük ketten a Debreceni Egyetemen tanuló-kutató külföldiek. A bevezetés tisztázza a központi kutatási kérdéseket, illetve a kötet fő elméleti fogalmait, mint a prekariátus, az abjekt, vagy épp a művész alakjának poszt-romantikus mitológiája (Kalmár 19-20). A bevezető számos összefüggésre világít rá a meg nem értett művész 19. századi figurájának továbbéléséről a kortárs film kitaszított, magányos hőseiben, vagy a társadalmi egyenlőtlenségek ábrázolásának tágabb kontextusáról, a modernitás (Svetlana Boym után off-modern-nek nevezett) elbizonytalanodásáról. Ez utóbbi kifejezést Kalmár a válságba jutott, 21. századi modernitás leírására javasolja: „Boym off-modern meghatározását átvéve nem az a célom, hogy egy új történelmi korszakot nevezzek meg: a kifejezés segítségével inkább a korábbi történelemfelfogásunk krízisét és az abban való szerepünket igyekszem feltárni” (6). A bevezetésben Kalmár meggyőzően érvel amellett, hogy a 21. század válsághelyzeteinek következtében jelentős változások tapasztalhatók a filmek történelemszemléletében, a társadalmi kötelék elképzelésében, illetve a művészfilmek kulturális mitológiájában, ezek a folyamatok pedig válságba sodorják a filmes reprezentáció korábban bevett gyakorlatait.
A bevezető utáni első tanulmány, Szabó Zoltán munkája, szintén alapvető elméleti kérdéseket feszeget. Klasszikus marxista megközelítésű reprezentációpolitikai szempontból hasonlítja össze a Dardennes testvérek Két nap egy éjszaka (Deux jours une nuit, 2014) című filmjét Ken Loach Sajnáljuk, nem találtunk otthon (Sorry We Missed You, 2019) című alkotásával, különös tekintettel a társadalmi realizmus előnyeire és hátrányaira. A következő szöveg Győri Zsolt You Are What Your Borders are: Hospitality and Fortress Europe in Last Resort and The Citizen című tanulmánya, amely arra keresi a választ, hogy a címben említett két film hogyan ábrázolja a menedékkérőket és a bevándorlást. Győri úgy tárgyalja az Európa Erődöt és a bevándorlási előírásokat, mint „az egyenlőtlenségek irányítására és adminisztrációs felügyeletére szolgáló különféle technológiák új formáját” (40). A következő cikkben Bauman wasted lives fogalmára támaszkodva László Borbála két kutyákról szóló kortárs dokumentumfilmen (Los Reyes, 2019 és Stray, 2020) keresztül vizsgálja meg a nem-emberi prekaritást. László szerint „újra kell gondolnunk az embert a prekaritás fényében, belátva, hogy nem létezhetünk az élet azon hálózatai nélkül, amelyeken belül az emberé csak egy élet a sok közül” (53).
A holokauszt témája a 21. század mozgóképkultúrájában is jelentős, még mindig fontos mintaként szolgál a kisemmizett és bántalmazott emberek ábrázolásához. A Balázs Fruzsina által írt fejezet Petzold Phoenix bár (2014) című filmjén keresztül rekonstruálja ezt a filmművészeti hagyományt és annak 21. századi jelentőségét. Várnagy és Kalmár pedig Petzold Tranzit (Transit. 2018) című filmjét elemzi, és felhívja a figyelmet a különböző történelmi korszakok kitaszítottság-elbeszélései közötti kapcsolatokra. A Tranzit kapcsán a szerzők számos lényeges kérdést vetnek fel a szétszakadt emberi közösségekkel kapcsolatban, illetve az olyan válsághelyzetben lévő emberek identitáslehetőségeiről, akik „csupán átutazók, úton vannak, nem tartoznak sehová, nincsenek papírjaik vagy két ország közt rekedtek, a senki földjén” (83).
2020-ban az Élősködők (Parasite. Bong Yoon Ho, 2019) lett az első Oscar-díjas koreai film, ez a történelmi áttörés pedig számos gondolkodót inspirált arra, hogy megvitassa a koreai társadalmi egyenlőtlenségeket és ezek reprezentációit. A kötetben két fejezet is foglalkozik a film kapcsán a koreai társadalmi egyenlőtlenségekkel és a kiélesedő konfliktusok beszédes szimbólumaival. Az Élősködők által felvetett kérdések vitathatatlanul globális jelentőségűek. Ez világossá válik Józsa Barbara írásában is, aki a prekariátus reprezentációjára, annak a mai társadalomban való elterjedését övező félelmekre és nyugtalanító fantáziákra koncentrál. Józsa felhívja a figyelmet arra, hogy az Élősködők befejezésére figyelmeztetésként is tekinthetünk, hiszen egy közelgő, elkerülhetetlenül erőszakos osztálykonfliktus lehető legrosszabb kimenetelét vetíti előre. Aghayeva fejezete a Bolti tolvajok (Manbiki kazoku. 2018, Hirokazu Koreeda) kapcsán a család funkcióját tárgyalja a 21. századi társadalmi szétesés és diszfunkció összefüggésében, valamint foglalkozik a hagyományos japán családrendszer és a modern társadalmi normák közötti ellentétekkel is. A kötet utolsó szövege a 21. századi marokkói filmművészet releváns trendjeibe enged betekintést. A társadalmi kérdések iránt elkötelezett kortárs marokkói filmek fő témái közé tartozik a nők jogainak megsértése, a nemek közötti egyenlőtlenség, a gyermekek kizsákmányolása, a szegénység, valamint a politikai és társadalmi korrupció. Fatima Elaidi írása hasznos bevezetést nyújt a kortárs közel-keleti filmművészetet foglalkoztató témákba, kérdésekbe, valamint esztétikai gyakorlatába, ezzel pedig tovább szélesíti a kötet által felvázolt képet.
Mindent egybevetve, a Representations of Social Inequality in 21st century Global Art Cinema című kötet komoly számvetésre hívja az olvasót a neoliberális kapitalizmus által formált világban ellenőrizetlenül növekvő egyenlőtlenségről és igazságtalanságról, emellett új megközelítések és koncepciók kidolgozására, valamint intellektuális változásokra buzdít a filmtudományok területén. Kalmár Post-Crisis European Cinema című, előző angol nyelvű monográfiájához hasonlóan, jelen kötet is a 20. század végi társadalmi, gazdasági és filmes megközelítések egyes önellentmondásaira, működési zavarára és rendszerszintű hibáira mutat rá, emellett pedig bemutat néhány 21. századi kísérletet ezek újrafogalmazására is. A kötet átfogó képet nyújt a 21. századi társadalmakat alakító ideológiai változásokról, a médiában is megjelenő társadalmi ellentétek hátteréről, valamint betekintést nyújt a kortárs filmkészítők azon megoldásaiba is, amelyek segítségével ábrázolni és megérteni kívánják a szemünk előtt kibontakozó társadalmi, kulturális és humanitárius válságot. A könyv a magyar tudományos kutatás nemzetközivé válásának a jele, hiszen kiindulópontja egy angol nyelven megtartott filmtanulmányi kutatói szeminárium, Debrecenben kutató magyar és külföldi kutatók munkáit tartalmazza, és alkalmas arra, hogy a kutatócsoport munkájának eredményeit a nemzetközi olvasókhoz is eljuthassa. A könyv jelentős segítséget nyújthat azoknak a szakembereknek és hallgatóknak, akik a társadalomtudományok és a filmtudományok találkozásának területén szeretnék bővíteni és elmélyíteni tudásukat. Remélhetőleg a kiadvány mögött álló intézmények lépést tudnak tartani a gyorsan fejlődő magyarországi kutatócsoportokkal, például a Debreceni Egyetemi Kiadó nemzetközi terjesztésének fejlesztésével, vagy az angol nyelvű kiadványok nyílt hozzáférésűvé tételével. A kötet egyelőre csupán a Debreceni Egyetemi Kiadó honlapjáról rendelhető meg.
Gedeon Anna fordítása