Az Apolló Mozi Pécs első mozijaként nyílt meg 1912-ben. Ez volt az országban az első épület, ami ténylegesen mozinak épült. Az Apolló Mozi jelenlegi vezetőjével, Varga Gabriellával Mátó Gábor beszélgetett, többek között a mozi történetéről, a művészmozik üzemeltetéséről és a filmklubokról.

Mátó Gábor: Melyek az első mozival kapcsolatos emlékei?

Varga Gabriella: Nagymamám nagy moziba járó volt, tőle ered a mozi iránti szeretetem. Gyerekként vele néztem meg a nagy klasszikusokat tévében, többek között a francia, olasz, amerikai filmtörténeti alkotásokat, Bergmant, neorealista filmeket, újhullámos filmeket, valamint a Hitchcock-sorozatot. Később, amikor középiskolás lettem, beiratkoztam egy ifjúsági filmklubba, majd elkezdtem dolgozni, akkor még nem filmes területen, és egyszer váratlanul elhívtak az Uránia Moziba, így kerültem erre a pályára. Az eredeti szakmám antikvárius, de gondolkodás nélkül elfogadtam az álláslehetőséget, mert mindig is szerettem a filmeket. Az Apolló Moziba pedig 2005 júliusában kerültem, akkor még a Budapest Cirkó üzemeltette, majd 2014-ben visszalépett, és még abban az évben létrehoztunk egy alapítványt az épület tulajdonosával együtt, amely azóta is üzemelteti a mozit.

M.G.: Milyen fontosabb pillanatokat emelne ki az Apolló Mozi több, mint százéves történetéből?

V.G.: Az egyik legfontosabb, hogy 1912. december 12-én volt az első tesztvetítés a moziban. Ez volt az országban az első olyan épület, amely mozinak épült, ez meg is látszott rajta. Később, a háború alatt bezárt a mozi, majd újranyitott. 2000 körül, amikor az InterCom visszavonult a vidéki mozik üzemeltetésétől, gazdátlanul maradtak a pécsi mozik, a város pedig egyetlen mozit nyitott meg újra, az Urániát, mert akkor az volt a legjobb állapotban, az Apolló Mozi épülete pedig az enyészeté lett. Az egyik évben feltörték az épületet, minden eltűnt. Akkor több egyesülettel együtt csináltunk itt művészeti fesztivált, ahol meg lehetett nézni a lepusztult épületet, meg egy kísérleti filmvetítés is volt. Ezután a város mégis úgy döntött, hogy felújítja az épületet, majd egy tulajdonoscsoport megvásárolta az épületet, meghirdették a belső tereket eladásra és bérlésre, de az volt a kikötésük, hogy moziként is kell üzemeltetni az épületet.

M.G.: Művészmoziként milyen filmekre fókuszálnak?

V.G.: Majdnem száz százalékban művészmoziként működünk, nagyrészt európai és magyar filmeket vetítünk, nagyon figyelünk arra, hogy az A kategóriás filmfesztiválok alkotásai vetítésre kerüljenek nálunk. Kizárólag eredeti nyelven vetítünk, felirattal. Szinkronnal csak akkor, ha fegyverrel kényszerítenek minket. Magas számban megtalálhatóak nálunk besorolt art filmek, a műsorból 80-90 százalék között, ezzel teljesen egyediek vagyunk az országban. Mivel kis mozi vagyunk és alapítványként működünk, így megtehetjük, hogy olyan mozit csinálunk, amilyet elgondolunk. Fontosnak tartjuk, hogy rengeteg dokumentumfilmet is vetítsünk, hogy a moziműsorban jelen legyen a valóság bemutatása is. Sok teret adunk a különböző társadalmi csoportoknak, kisebbségeknek a megjelenésére is. Rengeteg partnerszervezetünk van, nyitott moziként működünk, így befogadjuk más szervezetek programjait is.

M.G.: Mennyi munkát igényel a moziműsor összeállítása?

V.G.: Kis mozi vagyunk, így a forgalmazók elvárják tőlünk, hogy egy hónapra előre elmondjuk, mit szeretnénk vetíteni. Ebben vannak nehézségek, mert minden film egyedi, ezért nehéz tanulságokat levonni. Összesen négyen dolgozunk a moziban, két kollégámmal közösen szoktuk megtervezni a moziműsort. Ez minden alkalommal több napos projekt, mire kigondoljuk és átbeszéljük a filmeket.

M.G.: Mennyire nehéz ma üzemeltetni egy művészmozit?

V.G.: Művészmoziba mindig egy bizonyos réteg jár. Az évek alatt kialakult a közönségünk, akik szeretnek ide járni és igénylik azokat a filmeket, amelyeket vetítünk. Jó a kommunikáció köztünk és a nézők között, igyekszünk otthonosak lenni, és rögtön válaszolunk mindenkinek, meghallgatjuk a problémákat, de szívesen válaszolunk a kritikákra is. Fontos, hogy nálunk nem lehet popcornt vásárolni, sőt minden film előtt levetítjük egy helyi képzőművész kisfilmjét, ahol felhívjuk a figyelmet, hogy ne zavarjuk a vetítést rágcsálással. Láthatóan vannak nézők, akik ezt szeretik, ráadásul olyan közönség, akikből fenn tudjuk tartani a mozit. A termeket bérbe is szoktuk adni műsoridőn kívül, illetve részesei vagyunk az Europa Cinemas hálózatnak, onnan is kapunk támogatást, valamint Pécs városától is kapunk pénzügyi támogatást civil szervezetként. A többi dologra pedig pályázunk, ilyenek a műszaki felújítások, a technikai változások, és a promócióra is nagy szükség van, mert gyenge az art filmek promóciója országos szinten. Szinte csak a nagy filmekről jut el bármi a nézőkhöz. A Covid persze a mi életünket is megnehezítette, nehéz volt úgy kommunikálni a közönségünkkel, hogy most egy kicsit kinyitunk, majd egy kicsit bezárunk. Az viszont jó volt a járvány alatt, hogy rengeteg támogatást kaptunk, hogy fenntartsuk az üzemeltetést. A nézőinktől is jelentős segítséget kaptunk, ez tartotta bennünk a lelket, hogy egyszer majd máshogy lesz. 2023-ban már pontosan láttuk, hogy újra fel lehet építeni, ami elveszett. 12 000 nézővel csökkent a nézőszámunk a Covid alatt, ebből 6 700 néző visszajött, de pozitívan állunk a 2024-es évhez, és visszaszerezzük a közönség maradék részét is.

M.G.: Hogyan látja napjainkban a streaming szolgáltatók előretörését?

V.G.: Mozisként nem tekintek rá nehezítésként, bár nyilván fáj a szívem, amikor azt látom, hogy streamingen jelenik meg egy olyan film, amit szerintem moziban kéne vetíteni. A világ változik, mi igyekszünk ezt nem drámának megélni. A Covid alatt a streaming átvette a mozi szerepét, de mi azt látjuk, hogy a közönség egyre inkább jön vissza a vetítésekre. A moziban olyan élményt kapnak a nézők, amit máshol nem. Mi a közösségben levést szeretnénk erősíteni, és ezen dolgozunk, hogy minél több olyan esemény legyen a moziban, ami közösségi élmény, nem csak egy vetítés. A filmek mellé rendszeresen szervezünk előadásokat, beszélgetéseket, valamit közönségtalálkozókat. Úgy tűnik, van egy réteg, aki ki van éhezve arra, hogy ne csak otthon a négy fal között nézzen filmeket. Aktív és jó közönségünk van, akik a filmbemutatókon kérdeznek, beszélgetnek, véleményük van, és alig várják, hogy sorra kerüljenek. Mi ezt támogatjuk és erősítjük.

M.G.: Több filmklub is működik az Apolló Moziban. Ezekről mit lehet tudni?

V.G.: A filmklubjainkra is rossz hatással volt a Covid, de lassan visszaépülni látszanak. A legfontosabb filmklub az Apolló Moziban a Dr. Stark filmklub, amely a város egy neves pszichiátere hozott létre, és 30 éve minden hétfőn van vetítés. Dr. Stark András úgy gondolta, hogy a film és az analízis kéz a kézben járnak, és ugyanabból a mintából építkezik az analízis, az álom, valamint a film. Szerinte az ember fejében ugyanúgy történik egy film feldolgozása, mint egy álomé vagy egy analízisé, ezért létrehozta ezt a filmklubot. Jelenleg is teltház szokott lenni hétfőnként a vetítéseken, minden alkalommal valamilyen új premier filmet lehet megnézni egy filmklubvezető segítségével, aki jelenleg Dr. Stark András egyik tanítványa, Árkovits Amaryl, aki szintén pszichiáter. A vetítések előtt vannak beszélgetések, ezt a filmklub maga tervezte meg, hogy így legyen. Megérkeznek a nézők, beszélgetnek, a tagság nagy része jól ismeri egymást. Évadszerűen vetítünk szeptembertől június végéig. Ezen kívül van középiskolásoknak filmklubunk egy gimnáziummal közös szervezésben. Ott az ő korosztályukat érintő filmeket vetítjük, és a tanáraik segítségével történik az adott film feldolgozása. Van egy NFI filmklubunk is, ahol klasszikus magyar filmeket vetítünk havonta egyszer, szintén egy pedagógus vezetésével. Továbbá van még egy időseket megcélzó filmklubunk, ahol a demencia, a gyász, az öregség témáiban vetítünk filmeket. Szintén hozzáértők segítségével történik a filmek megbeszélése, pszichológus, pszichiáter és idősgondozó szakemberekkel tárgyalják meg a nézők a filmeket. Egy társszervezetünkkel is van közös filmklubunk, ahol emberjogi filmeket vetítünk havi egyszer. Illetve tervben van egy új filmklubunk is, ahol még elbírálás alatt van a pályázatunk. Egy pszichológus keresett meg minket, aki LMBTQ fiatalok témával szeretne filmklubot indítani, ami érdekes vállalás lesz a jelenlegi magyar közéletben, de meglátjuk, mi lesz belőle.

M.G.: Milyen fontosabb programokat, eseményeket emelne ki az Apolló Mozi 2024-es kínálatából?

V.G.: Nem tervezünk túlságosan előre, jobban szeretünk ad hoc reagálni a történésekre, de nyilván vannak tradicionális programjaink, amelyek minden évben megismétlődnek. Ilyen például a különböző nemzetiségi filmnapok: francia, német, svájci, spanyol, koreai filmbemutatók. Továbbá február elején a BIDF [Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál] válogatását fogjuk levetíteni, ahol nagyon sok jó film lesz, beszélgetésekkel együtt. Fontosak számunkra a dokumentumfilmek, a Verzió Filmfesztiválnak már több mint 14 éve vagyunk vidéki partnere, így novemberben négy-öt napon keresztül dokumentumfilmekkel várjuk a közönséget.

Képek forrása: Apolló Mozi (https://www.apollopecs.hu/)