A szegediek Öreg hölgynek becézik a Szent István téren álló, 54,9 méter magas, karcsú, szecessziós víztornyot. A Szent István tér az 1879-es Nagy Árvíz után került kialakításra, miután feltöltötték az addig mocsaras területet, hogy a búzapiacnak és heti piacnak helyet adjon. A tornyot 1004 köbméteres tartályával 1904-ben adták át az ország első vasbeton víztornyaként.
Körülötte még száz évig virágzott a piac, amely Szeged „második” piaca lett. Míg a piac egyik felében asztalokon árultak a „kofák” és az őstermelők, a másikon a heti piacokra fogatokkal, télen pedig lovas szánokkal bejött parasztok is árulhattak bármit, akár élőállatot is. Az 1980-90-es években szombatonként bővült a kínálat: nagy forgalmú „lengyelpiac” és bolhapiac is volt, legendás árusokkal.
A víztorony folyamatosan működött, majd száz év elteltével felújítása elkerülhetetlenné vált, így 2004-ben bezárt a piac, elbontották a bódékat, és megkezdődött a felújítás és a tér rendezése.
2006-ban adták át a megszépült „Öreg hölgyet” és a gyönyörűen parkosított teret szobrokkal, szökőkúttal, padokkal. A szobrok Szeged kiváló mérnökeit ábrázolják, a hálás utókor tisztelgéseként. Mára a tér Szeged egyik legszebb turista-látványossága, emellett a környékbeliek kedvenc találkozóhelye lett.
Az összképet kissé beárnyékolja a piac újraindítására tett próbálkozás eredménye: a napjainkban látható, a tér méltóságához és stílusához nem illő kék színű pavilonok és az eléjük elhelyezett beton asztalok együttese. A hat pavilon közül ma három működik, zárva a WC, az asztalokon tavasztól őszig tíz-tizenöt, télen négy-öt árus kínálja portékáját. A vásárlók kizárólag a környék kisgyermekes családjai és nyugdíjasai; aki teheti, elmegy a Mars térre vásárolni a lényegesen nagyobb kínálat miatt.
Több kísérlet is történt a piac feltámasztására, nem sok sikerrel. 2011-ben biopiacot szerveztek, de ez néhány alkalom után, érdeklődés és vásárlóerő hiányában megszűnt. 2012 óta az év első két hónapjában megfelezik a napidíjakat és a pavilonok bérleti díját, december óta háztáji piaccal próbálkoznak, de mindez nem segít.
Míg a piac gyengélkedik, a torony és a tér közösségi funkciói erősödnek a hangulatos környezet és az itt tartott rendezvények miatt. A Víz Világnapja és a Kulturális Világörökség napja alkalmából a torony ingyen látogatható. A 42 méter magasan lévő teraszról ragyogó kilátás nyílik a városra, a bent lévő kiállítások is kuriózumok, csakúgy, mint az első teraszról nyári délutánonként felhangzó térzene. Gyermeknapi rendezvények, novemberben pedig „Tök jó nap” vonzza a családokat.
Úgy tűnik, hogy a hagyományos piac és a közösségi tér funkció ebben az esetben nem összeegyeztethető, ezért a tér adottságait figyelembe véve a jól működő közösségi és turisztikai jelleget kellene erősíteni megfelelő programokkal. A hajdani nagy piacokra még egy ideig a néhány árus, később már csak a régi fényképek emlékeztetik az erre járókat.
Fotók: Pálfi Adrienn