Az egyetemi évek a legszebbek, legszabadabbak, átmeneti időszak a gimnázium és a nagybetűs élet között. Ott majd az ember találkozik egy jóképű fiúval vagy egy gyönyörű lánnyal. Szétválaszthatatlanok lesznek, együtt lediplomáznak, összeköltöznek, és néhány év alatt megtalálják a hivatásukat, valamint megteremtik a nekik járó életszínvonalat. Összeházasodnak, megvásárolják az álomotthonukat, 30 éves korukra már előkelő pozíciókban dolgoznak egy olyan munkahelyen, amelyet imádnak, eközben pedig gyermeket nevelnek. És boldogan élnek – még nagyon-nagyon sokáig –, míg meg nem halnak. Ez az igencsak idealizált kép lebeg sok mai fiatal szeme előtt, akik ennek következtében erre egyfajta elvárásként tekintenek. Ilyen történeteket hallanak, ezt tanulják, és nem utolsó sorban ezt látják a tévében is.
Nincs ezzel másképp Joachim Trier legújabb, 2021-es filmjének a középpontjában álló Julie sem, a film az ő húszas és harmincas éveiről szól. A kezdetekben az egyetemen többször is szakot vált, de még lelkes és várja, hogy mit tartogat számára az élet, aztán találkozik egy nála jóval idősebb férfival, a képregényíró Aksellel.
Julie és Aksel. A világ legrosszabb embere (Verdens verste menneske, 2021)
Ezalatt próbálja nyitogatni szárnyait és nyitni új emberek felé, több-kevesebb sikerrel. Később a generációs távolság miatt szakítanak, Julie találkozik valaki mással, akivel egyből megvan a közös hang, de a lány mellette sem tud megállapodni. Egyszóval, Julie halkan szenved, miközben olyan krízishelyzetekkel találja szemben magát, mint hogy ki is ő, és ebben milyen szerepe van a karriernek, a gyermekvállalás kérdése, két férfi közötti hezitálás, rossz apa-lánya kapcsolat, generációs különbségek és beilleszkedési nehézségek.
Joachim Trier már kiskorától kezdve érdeklődött a filmkészítés iránt, ez annak is köszönhető, hogy apja és nagyapja is jártas volt a filmiparban. 1997-ben kezdte meg tanulmányait az Angliában található Nemzeti Film és Televízió Iskolában, ahol már fiatalon kapott elismeréseket. Legelső alkotásai rövidfilmek, melyeket ugyanúgy ő írt és rendezett, ahogy a legelső nagyfilmjét, egyben filmtrilógiájának első részét, a Szerzőket (REPRISE. Joachim Trier, 2006) is.[1]
A világ legrosszabb embere (Verdens verste menneske. Joachim Trier, 2021) a rendező Oslo-trilógiájának utolsó puzzle-darabja. A Szerzőket, az Oslo, augusztust (Oslo, 31 August. Joachim Trier, 2011) és a legutóbbi filmet azonban a norvég fővároson kívül több részlet is összeköti, annak ellenére, hogy Trierben a filmek készítésének idején nem merült fel a filmsorozattá való összefűzésük gondolata. Akarva vagy akaratlanul, de a forgatókönyvek írásakor Oslo lett az események helyszíne, erre épp a trilógiában visszatérő színész, Anders Danielsen Lie hívta fel a figyelmét.[2] Mindegyik filmen észrevehető Trier Oslo iránt érzett szeretete, de a karakterei is mind ragaszkodnak ehhez a városhoz.
Ami még szintén megegyezik mind a három filmben, az a főszereplők életkora.[3] Mindannyian a harmincas éveik elején járnak, és ezt küzdelemként élik meg, mert ők már az a generáció, akikre ránehezedik a fentebb említett társadalmi elvárások súlya. Mindegyikükön érződik a melankólia és a szomorúság, ami aztán átitatja az ő történetüket feldolgozó filmeket is.
A Szerzőkben a fiatal író nem tud mit kezdeni a hirtelen jött hírnévvel, sem a tudattal, hogy tehetséges valamiben. Az Oslo, augusztusban a heroinista főszereplő próbál felülkerekedni addikcióján és új életet kezdeni, de látván azon ismerőseit, akik nem töltöttek éveket elvonón és akik „sikeresek”, mérhetetlenül elbizonytalanodik és kiábrándul. E két film esetében a két főszereplő mentális küszködése, drogfüggősége és a volt barátnő utáni sóvárgás is összekötő motívum még. Mégis, ez a generációs trauma A világ legrosszabb emberében követhető nyomon a legjobban. Arról nem is beszélve, hogy a film két szempontból is meghatározó amiatt, hogy egy harmincas éveiben járó nőt tesz meg főszereplőjének: így nemcsak a „felnőtté válás” útja figyelhető meg, de emellé a néző kap egy feminin szemszöget is. A film számos kérdést felvet, főként az önkeresés témájában, legyen szó a magánélet és a mnka viszonyáról, párkapcsolatokról és az azokhoz kötődő elvárásainkról, a kommunikáció fontosságáról.
Julie szülinapja. A világ legrosszabb embere (Verdens verste menneske, 2021)
A romantikus komédiák felépítése alapvetően igen egyszerű és kiszámítható: nagy találkozás; egymásra hangolódás és összemelegedés; tetőpont, amikor fény derül valami váratlan dologra; az ebből származó veszekedés és a kapcsolat befejezése, majd a várva-várt happy end. A világ legrosszabb embere eltér ettől, Trier [4] szerint sokan úgy gondolják, hogy azoknak készítette ezt a filmet, akik megvetik a romkomok világát. Műfaját tekintve ugyan egy romantikus vígjáték-dráma, a film azonban túlmutat ezen, és nemcsak azért, mert nem klisé a vége.
A romantikus vígjátékokkal ellentétben itt nemcsak a kivételes, sorsfordító események vannak kiemelve, legalább akkora jelentősége van a hétköznapoknak is. Pont ezért, a film nagyon is aktuális és valós nehézségeket vesz alapul, nem szimplán csak dobálózik a problémákkal, ezért némelyik részlet nem olyan könnyed, és így a nézőt is mélyebben meg tudja érinteni: egyszerre azonosul a karakterekkel, ami valamiféle megnyugvást okoz neki, ugyanakkor újabb és újabb kérdéseket vet fel magával és környezetével kapcsolatban. Trier kombinálja a szórakoztató és a drámai elemeket, hiszen, ha az ember belegondol, akkor maga az élet is valahogy így tevődik össze, így lehet ez a film szemnek és szívnek egyszerre kedves. Jó példa lehet az elemek kombinálására a film legtöbbet emlegetett jelenete, ami a varázsgombás kalandot foglalja magába. Julie és párjának baráti társasága úgy dönt, hogy fogyasztanak a hallucinogén gombából, ami még a bulis időszakból maradt meg. A kábítószer előhívogatja Julie agyának szüleményeit, emlékeit és legnagyobb félelmeit. Bár nagyon is komoly témákról esik szó, mégis a varázsgomba ismert hatásainak köntösébe vannak bújtatva, így a látottak egyszerre nevetségesek és szívszorítóak. Keverednek a valóságos képek és a hallucinált szituációk, a volt szeretők, múltbéli személyek és a szobában tartózkodók. Felerősödik a zene, a sóhajok, légzések, a sírás, de még a büfögés hangja is.
A film elején van egy jelenet, ahogy Aksel arról panaszkodik, hogy mennyire nincs megelégedve a képregényéről készült poszterrel.
Aksel és képregényének főhőse. A világ legrosszabb embere (Verdens verste menneske, 2021)
A trip közben ez újfent előkerül, Aksel hímsoviniszta képregényének főhőse animáció segítségével életre kel, és abszurd, illetlen dolgokat művel, mint ahogy egyébként a képregényben is. A szülés utáni testi elváltozások vagy úgy önmagában a megöregedés és az ezektől való félelem tematikája úgy jelenik meg Julie tudatalattijában, hogy ismeretlen kezek fogdossák elidősödött testét. A menstruáció, ennek tabutémaként való kezelése vagy a férfiak félelme a hüvelyi vértől pedig úgy jelenik meg a film kockáin, hogy Julie véres tampont vág odaképzelt édesapja fejéhez. Másnap reggel Julie legalább olyan megilletődött fejjel kel ki az ágyból – mellesleg vércsíkokkal a szeme alatt –, mint amilyennel a néző is figyelhette a képernyőt. Az élmény pedig egyszerre kínos, vicces és valahol mélyen elszomorító.
A világ legrosszabb embere nézése során kérdőjelek, dilemmák sokasága alakul ki Julie és a nézők fejében is, amelyek a befejezéssel sem oldódnak meg. Julie életét tagadhatatlanul a döntésképtelenség alakítja, mely gyakorlatilag a keretét is adja az egész történetnek. Ugyanakkor a nézők dolgát az eldönthetetlenség nehezíti meg, mely nemcsak a történet és a szereplők megértésekor merül fel, de az alkotás több összetevőjénél, részletekor is. A továbbiakban ezeket a lehetséges értelmezési opciókat szeretném boncolgatni, mivel úgy gondolom, hogy a filmnek az effajta nyitottsága sokat ad hozzá az általa nyújtott élményhez, de megértéskor az embernek szüksége lehet konkrétumokra – ahogy Julie-nak is.
Már a film fejezetekre tagolása is azt sejteti, hogy ez nem egy egyszerű, lineáris történet, hanem többé-kevésbé nyitott szituációk egymásutánja. 12 epizódból áll, melyeknek mind van címe, és ezeknek megfelelően vannak kiragadva az események, ezen felül a történetnek még van egy epilógusa és egy prológusa is. A fejezetek feladata általában nem konkrétan a karakterek bemutatása, sokkal inkább azt hivatottak bemutatni, hogy egy szereplő hogyan funkcionál a világban és az életében.[5] Az önmagukban is működőképes epizódok vagy a keresés motívuma, vagy az alakok kezdetleges hiány- és kényelmetlenségérzete köré épülnek.[6] Mivel Julie-hoz mindkettő kapcsolható, motivációja a változtatásra való törekvés lesz. Ahogy arra Kovács András Bálint rámutat, az epizodikus film az adott téma sokfélesége mentén bontakozik ki, vége pedig akkor van, amikor az alapszituáció elegendő mennyiségű variáción ment keresztül ahhoz, hogy maximálisan feltártnak lehessen tekinteni.5 Trier filmjére pedig a spirális epizodikus szerkezet jellemző, ami az előrelépés-hátralépés kettősén alapszik, az emelkedést és hanyatlást feldolgozó eseményeket emeli ki, ezek kapcsán lesz majd a végkifejlethez vezető folyamat visszakövethető. A fejezetek kezdődést és befejeződést is jelölhetnek. Néhol a történések felgyorsulnak, és a néző intenzív jeleneteknek lehet a szemtanúja, néhol pedig melankolikus és meghitt a hangulat. A részek segíthetnek behatárolni, hogy egy-egy esemény mikor ér véget, és így befolyásolhatják, regularizálhatják a kiváltott érzelmeket is, azzal, hogy ki- és bedobálnak egyik jelenetből a másikba.
A következő kérdőjel magát az epizódokból felépülő történetet illeti, vezet-e az valahova, illetve átmegy-e Julie valami változáson keresztül, fejlődik-e valamiben? A prológusból kiderül, hogy Julie döntésképtelensége már az egyetemen is megnyilvánul: először orvosnak, aztán pszichológusnak tanul, végül fotósnak, de egyiket se fejezi be. Ezek után pedig egy könyvesboltban kezd el dolgozni, és már-már úgy néz ki, hogy benne is ragad ebben a munkában. Az epilógusban viszont visszatér egyik szenvedélyéhez, a fotózáshoz, melyet látszólag kedvvel is csinál. Ebből a szempontból nevezhető ez fejlődéstörténetnek: sikerül döntést hoznia valamiről, ráadásul megalapozottan, hiszen nem egy ismeretlen dolog mellett köteleződik el újfent. Igaz, azt nem tudni, hogy meddig fog kitartani döntése mellett. Julie azt is bevallja, hogy fél az egyedülléttől, ez abból is látszódik, amilyen gyorsasággal összeköltözik majd az új párjával, Eivinddel, a film végén viszont már egyedül lakik. Személyes tere, saját fészke még sosem volt ezelőtt, pedig szüksége lett volna rá, így ez is lehet egy előrelépés a részéről. Julie a történet végére nemcsak saját filmjének, de saját életének is főszereplője lett. Elkezdte saját magát előtérbe helyezni mások helyett, amit lehet, hogy a körülötte lévők önzésnek éltek meg (például Aksel), de Julie-nak ez kellett ahhoz, megbékéljen saját magával, és elkezdhessen ténylegesen azzal foglalkozni, hogy mit kezdjen az életével.
Julie egy filmforgatás stábtagjaként. A világ legrosszabb embere (Verdens verste menneske, 2021)
Ezt nyomon követi a narrátor is, a film láthatatlan, csupán hallható alkotóeleme, aki mindenkinél jobban ismeri nemcsak a főszereplőt, hanem a többi karaktert is. Mindig egy lépéssel előttük jár, olvas a fejükben, osztozik velük az érzelmeiken, miközben biztos távolban marad. Szerepe egyértelmű: a nézőnek segít, vele kommunikál, kommentálja a kiismerhetetlen történéseket. Ok-okozati összefüggéseket keres és magyaráz meg, mivel a körülményekkel is mindig tisztában van. Ez értendő mind a látható, mind pedig a szereplőkben történő belső folyamatokra. Elmondja, mi történik Julie fejében, amikor a lány egy komoly szituáció közepén bugyuta hasonlatot használ és ezen pörög az agya, miközben párja kiönti neki a lelkét. Segít a nézőnek, amikor egy új személy kerül bele a látókörbe, és nem teljesen érthető, hogy mégis miért. Információt szolgáltat hol a mérföldkövekről, hol a legfeleslegesebb apróságokról. Kiléte újfent egy felmerülő kérdés: mégis ki lehet ő?
Lehet egy, a filmtől teljesen független személy, például egy regényíró, akinek főhőse ez a visszahúzódó, olykor rebellis fiatal nő, és azért ismeri olyan jól, mert Julie egész személyisége az ő fantáziájának szüleménye. Maga Julie nem lehet az, ennek pedig az a jele, hogy a narrátor és az ő hangja nemes egyszerűséggel nem egyezik. Az idősebb énje viszont lehet a narrátor. Valaki, aki visszatekint a múltra, hogy honnan jutott el odáig, ahol épp most van. Az is elképzelhető, hogy régebbi naplójából olvas fel részeket, elvégre a 30 éves Julie is örömöt lelt az írásban.
A világ legrosszabb embere mint cím is többféleképpen felfogható, de feltételezhetően ez nem véletlen. A történetet ismerve az lenne inkább a meglepő, ha valamit nem kéne kétségbe vonni. Ha a szereplőkre és/vagy a főszereplőre vonatkozik, akkor mindegyiküket lehetne miért hibáztatni.
A „nem-megcsalás”. A világ legrosszabb embere (Verdens verste menneske, 2021)
Julie-t például azért, ahogy Aksellel szakított, vagy a hűtlenségéért, vagy – és talán ez a legmélyebb – hogy nem volt ex párja közelében, mikor tudta, hogy annak órái vannak hátra. Akselt, mint egy kapcsolat egyik felét, azért lehetne, hogy mindig meg akarja magyarázni a saját és más érzelmeit. Mint szerzőt, pedig azokért az értékekért, amelyeket a képregényeiben és azokkal kapcsolatban képvisel. Eivindet talán azért, hogy nem hagyott időt se magának, se Julie-nak, túl hamar fordultak köztük komolyra a dolgok. Julie szülei sem kivételek, főleg édesapja. Az, hogy ő miben bűnös, nagyon nem kényszerül magyarázatra, nemcsak rossz apuka Julie számára, de még hazug is. Anyukája ellen maximum annyit lehetne felhozni, hogy nem annyira segítette, irányította lányát a pályaválasztás során, mint amennyire szüksége lett volna rá.
A cím egy másik megközelítése az lehet, hogy a filmbeli karakterekre sokkal egyszerűbb neheztelni és számonkérni őket ugyanazokért a hibákért, amelyeket bizonyára mindenki más is ugyanúgy elkövet, csak az ember magával szemben valahogy sokkal megbocsátóbb. Ez alapján is a szereplőkre irányul a cím. Az én egyéni értelmezésen meg talán pont ennek az ellenkezője. Az is gyakran előfordul, különösképp, ha mélyponton vagyunk, hogy magunkat hibáztatjuk és magunkat gondoljuk a világ legrosszabb emberének. Legyen itt szó kegyes hazugságokról vagy más megbántásáról, de van, amikor még a másik gyengesége miatt is magát szidja az ember. Az önelfogadáshoz vezető út pedig hosszú, van, aki egész életében tanulja. Ebben az esetben viszont a cím a világon bárkire vonatkozhat.
Végül maga a végkifejlet is többféleképpen értelmezhető. Jó néhány filmnek meg lehet jósolni a végződését, főleg az olyan és hasonló műfajoknál, mint amilyen A világ legrosszabb embere is. Az előbbiekben viszont már említettem, hogy ez az alkotás egyáltalán nem a megszokott módon zárul le. Ennek pedig az az oka, hogy a középpontban álló motívum, azaz a döntésképtelenség következtében a film végig nyitott marad a jövőre. A sok kérdőjel mellett közrejátszik még az élet időzítése is, így a film végére a történet több szálon és több emberen keresztül fut, ezek mindegyike pedig Julie személyéhez vezet. Kicsit olyan ez, mint egy mindenki által ismert mélypont: amikor minden egyszerre gyűlik össze, és az ember nem tudja, hogy melyik problémát kéne először megoldania ahhoz, hogy aztán a többivel is tudjon valamit kezdeni. Felmerülhet a lezárás kapcsán a tanulság fogalma is, ami összefonódhat azzal a klisével, miszerint „minden okkal történik”, azaz, hogy semmi sem véletlen. Egy nem tervezett várandósság. A magzat elvesztése. Szakítás. Későbbi látni a férfit, aki akkor nem szeretett volna családot, de aki most mosolyogva babakocsit tologat egy ismeretlen nő oldalán. Nehezen eldönthető, hogy kell-e, hogy mindez megvalósuljon, és hogy jókor valósul-e meg, egyedül az a biztos, hogy a főszereplő tanulni fog belőle.
Julie megpillantja volt párját és annak új családját. A világ legrosszabb embere (Verdens verste menneske, 2021)
Lehet, hogy nem ez az a film, amit az ember egy hosszú nap végén leül megnézni kikapcsolódás gyanánt, de az az alkotás még lehet, amihez a néző – talán tényleg még inkább, ha az illető nő – az élete során többször visszatér, mert minden egyes alkalommal új értelmet nyerhet. A történet során mindig van olyan probléma vagy személy, akivel minimum együttérezni, de inkább azonosulni tudok. Ez azt jelenti, hogy azt a megnyugtató érzést váltja ki befogadóiból, hogy nincsenek egyedül. Mint a kedvenc meséken is, gondjaikon az emberek sokszor osztoznak egymással, néha pont az kapcsolja össze őket, hogy ennyi kérdőjel van a fejükben az élet minden szakaszában és annak bármely aspektusával kapcsolatban.
Irodalomjegyzék:
Carlos Aguilar: How Joachim Trier’s Unplanned Oslo Trilogy Became a Cinematic Masterpiece in Three Distinct Parts. IndieWire, 2022.02.01. URL: https://www.indiewire.com/features/general/joachim-trier-oslo-trilogy-interview-1234695516/
Gregory Ellwood: Could be The Worst Person in the World isn’t the movie you think it is. Los Angeles Times, 2021.11.30. URL: https://www.latimes.com/entertainment-arts/awards/story/2021-11-30/worst-person-in-world-norway-romantic-drama
Sofio Rukhadze: A love letter to modern youth: Joachim Trier’s Oslo Trilogy. Art De Vivre, 2023.10.18. URL: https://artdevivre.com/articles/a-love-letter-to-modern-youth-joachim-triers-oslo-trilogy/
Ism: On Episodic Storytelling, Keely Hill, URL: https://keelyhill.com/other/episodic-storytelling/
Ism: Joachim Trier. Rotten Tomatoes URL: https://www.rottentomatoes.com/celebrity/joachim_trier
Kovács András Bálint: Műfajok és az elbeszélés a korai években. In A modern film irányzatai. Szerk. Reményi József Tamás. Budapest, Palatinus, 2005. 320-322.
Lábjegyzet:
[1] Ism: Joachim Trier. Rotten Tomatoes URL: https://www.rottentomatoes.com/celebrity/joachim_trier
[2] Carlos Aguilar: How Joachim Trier’s Unplanned Oslo Trilogy Became a Cinematic Masterpiece in Three Distinct Parts. IndieWire, 2022.02.01. URL: https://www.indiewire.com/features/general/joachim-trier-oslo-trilogy-interview-1234695516/
[3] Sofio Rukhadze: A Love letter to modern youth: Joachim Trier’s Oslo Trilogy. Art De Vivre, 2023.10.18. URL: https://artdevivre.com/articles/a-love-letter-to-modern-youth-joachim-triers-oslo-trilogy/
[4] Gregory Ellwood: Could be The Worst Person in the World isn’t the movie you think it is. Los Angeles Times, 2021.11.30. URL: https://www.latimes.com/entertainment-arts/awards/story/2021-11-30/worst-person-in-world-norway-romantic-drama
[5] Ism: On Episodic Storytelling, Keely Hill, URL: https://keelyhill.com/other/episodic-storytelling/
[6] Kovács András Bálint: Műfajok és az elbeszélés a korai években. In A modern film irányzatai. Szerk. Reményi József Tamás. Budapest, Palatinus, 2005. 320-322