Ha az ember társaságban néz filmet, az legtöbbször baráti, családi körben történik. Míg előbbi esetben a társaság tagjai általában egy korosztályból származnak, addig utóbbiba akár három generáció tagjait is beleszámíthatjuk. A különböző nemzedékek tagjai viszont más-más ízléssel és preferenciákkal rendelkeznek, melyek olykor drasztikusan szemben állhatnak egymással. Ezt, a generációk közötti szakadékot hivatott leküzdeni, ha csak pár óra erejéig is, a családi film és annak különféle válfajai, mint a családi akciófilm, mely kategóriába beletartozik kritikánk tárgya, a Mindenkiből lehet hős is (We Can Be Heroes. Robert Rodríguez, 2020).
A családi akciófilmek világa legalább annyira összetett dolog, mint a dramedy vagy más néven a tragikomédia egysége. A dráma és komédia látszólag ellentétes fogalmak, filmes oldalakon, leírásokban azonban sűrűn találkozhatunk a kettőt összekapcsoló műfaji címkével. Ehhez hasonlóan a családi filmek is – vagyis „[o]lyan filmek, amelyek a gyártó vagy a forgalmazó feltételezései szerint a család minden tagja számára kellemes, tanulságos szórakozást nyújtanak, korosztálytól függetlenül”[1] – szembeállíthatók az általában üldözési jelenetekkel, robbanásokkal, lövöldözésekkel tarkított akciófilmekkel. Ebben az esetben viszont az „akció” sokkal tágabb fogalmáról beszélhetünk, hiszen műfaji besorolás helyett inkább stílusról van szó, egy olyan csoportról, melynek ismertetőjegyei a vígjátékokban, a thrillerekben és a családi filmekben is megtalálhatók. A Mindenkiből lehet hős című filmben az akciódús elemek minden esetben adaptálódnak a film műfaji besorolásához, mely esetünkben azt jelenti, hogy gyermekek számára is nézhető produktumot kell létrehoznia a rendezőnek. A film korhatár-besorolása az Egyesült Államokban PG (Parental Guidance Suggested), azaz gyermekek számára csak szülői felügyelettel ajánlott a megnézése, míg Magyarországon 7 éves kor felett megtekinthető.[2] A folyamatos káromkodást, a vért és a meztelenséget, mely egy James Bond-féle akciófilmben elfogadott, felváltják a sérülésmentes harcok és a félbevágott szitokszavak. Mindkettőre láthatunk is példát a filmben. Az akciófilmek alappillérei tehát a harc, a jó és rossz összecsapása, a CGI, a speciális effektek, a kaszkadőrök, valamint a különféle formanyelvi elemek, mint a rövid beállítások és a totálplánok használata. Ezeknek a részelemeknek a szabályozásával adaptálhatjuk az akciófilmes stílust a családi film műfajához.
Könnyen belátható, hogy egy-egy akciófilm a teljes család számára szórakoztató tud lenni, amennyiben gondos rendezői kezekbe kerül. Így történt ez a Kémkölykök-sorozat esetében is, melynek forgatókönyvírója és rendezője is Robert Rodríguez volt. A Kémkölykök első része (Spy Kids. Robert Rodríguez, 2001) volt a rendező legelső próbálkozása a családi filmekkel, mely végül akkora kasszasiker lett, hogy rögtön el is kezdődött a második (Spy Kids 2: The Island of Lost Dreams. Robert Rodríguez, 2002) és harmadik (Spy Kids 3-D: Game Over. Robert Rodríguez, 2003) film forgatása. Rodríguez mindhárom alkotásban megmutatta, hogy mennyire ért a gyerekek nyelvén, és bebizonyította, hogy kis költségvetésből is lehet világsztárokat szerződtetni és sikeres filmeket forgatni. A Kémkölykök-trilógiában például olyan nevekkel találkozhattunk, mint Antonio Banderas, Carla Gugino, Danny Trejo, George Clooney, Sylvester Stallone, Steve Buscemi vagy Salma Hayek.
A Mindenkiből lehet hős egyszerre tekinthető önálló alkotásnak, valamint a 2005-ös Cápasrác és Lávalány kalandjai (The Adventures of Sharkboy and Lavagirl in 3-D. Robert Rodríguez, 2005) folytatásának, mely utóbbi annak idején hatalmas bukásnak számított. A film cselekménye olykor érthetetlen volt, véletlenszerű zenei betéteket tartalmazott, a színészi játék eltúlzott volt (nem szerepeltek a filmben világsztárok se), rengeteg CGI-t tartalmazott, és ezek minősége erősen kifogásolható volt. Mindenki értetlenül állt a dolog előtt, hogy a Kémkölykök franchise-atyja hogy lőhetett ezúttal ekkora bakot. A rendező híres gyermeki lelkületéről. A filmgyártásra általában hobbiként, családi programként tekint, ami a Mindenkiből lehet hősön fokozottan meglátszik. Fia, Rebel volt a felelős a film zenei betétjeiért, míg lánya, Rhiannon egy kisebb szerepet játszott a filmben és a kellékekben segített. Fő társa viszont, aki nem csupán a forgatókönyv írásában segített, de Cápasrác és Lávalány karaktere is az ő fejéből pattant ki, fia, Racer volt.
A Mindenkiből lehet hős több kritikus szerint is egyszerű szórakozást akar csupán nyújtani azoknak a képzelőerőben gazdag gyerekeknek, akik szabadidejükben szuperhősöket, szupererőket találnak ki maguknak.[3] Rögtön a film legelején a Földet egy idegen faj támadja meg, akik nem sokkal később foglyul is ejtik a Hőssereg tagjait, köztük a már terepmunkától visszavonult vezetőt, Marcus Morenót (Pedro Pascal) is. A szintén szuperképességekkel rendelkező gyermekeik azonnal mentőakcióba is kezdenek, de ehhez előbb meg kell szökniük a Ms. Granada (Priyanka Chopra Jonas) által irányított Hősközpontból, ahol biztonságuk érdekében tartják őket bezárva. Az idegenek eközben ultimátumot is adnak a bolygónak: 3 óra múlva megkezdődik a „hatalomátvétel”. A sikeres szökés és egy rövid kiképzés után a gyerekek megválasztják Marcus lányát, a szuperképességekkel nem rendelkező Missyt (YaYa Gosselin) vezetőjüknek, akinek irányításával felszöknek az űrlények főhajójára, majd sok harc után szüleiket is megtalálják. A film végére visszaáll a béke, és az idegenek motivációjára is fény derül.
A történet látszólagos sablonosságát a rendező és a gyártók a színészgárdával próbálták ellensúlyozni több-kevesebb sikerrel. A felnőttek táborát olyan színészek formálják meg, mint Priyanka Chopra Jonas, Christian Slater, Christopher McDonald és a sikere csúcsán lévő Pedro Pascal. Mellettük a gyerekszínészek – elsősorban Missy [YaYa Gosselin] – kedves és szerethető módon formázzák meg karaktereiket, akikért egyszerre aggódhatunk, de szurkolhatunk is nekik.[4] Mindezek ellenére nem mindenki volt elragadtatva a színészek teljesítményétől. Sok kritikus és néző is gyengének értékelte a színészek munkáját, a felnőttek többségét a biodíszlet-kategóriába sorolták, alakításukat – Priyanka Chopra Jonas-szal az élen – botrányosnak és ripacskodónak vélték, a gyerekszínészek játékát olykor naivnak bélyegezték.
Voltaképp a Mindenkiből lehet hős több szinten is családi filmnek számít. Egyrészt mivel a Rodríguez família nagyrésze közösen dolgozott a filmen, másrészt pedig műfajából adódóan. Bár a család fogalma rendkívül sokat változott az utóbbi évtizedekben, a gyártók besorolása szerint a család általában 4 főt takar: az apát, az anyát, egy fiú- és egy lánygyermeket, tehát családi filmek forgatásánál ennek a 4 csoportnak az elvárásait kell szem előtt tartani. Elsősorban természetesen a gyerekek igényeinek kell megfelelni, de a cél, hogy a felnőttek se unatkozzanak az elkészült alkotáson. Ezt a funkciót a különféle filmek elszólásokkal, másodlagos értelmezésekkel szokták megoldani. Gondoljunk csak arra, mikor felnőve nézzük meg gyerekkori kedvencünket, amelyben ezúttal több mondat is új értelmet nyer, vagy egyszerűen csak felfogjuk a kisiskolásként oda nem illőnek tűnő frázisok jelentését. Ez persze nem igaz minden filmre, és a Mindenkiből lehet hős se nagyon bővelkedik bennük, és pont ez lehet az oka annak, hogy a felnőttek olykor unalmasnak, kiszámíthatónak vagy sablonosnak találták.
Ahhoz, hogy felnőttként is önfeledten tudjuk élvezni a film nyújtotta kikapcsolódást, nem kell túlgondolni a történetet. A hősök személyisége, szuperereje, viselkedése remekül kifigurázza a mainstream metahumánok képességeit. Ott van rögtön Csodapasi (Miracle Guy − Boyd Holbrook), aki egyértelműen Supermanre emlékeztetheti a nézőket emberfeletti erejével és repülni tudásával. Itt azonban a világ legerősebb hőse már 20 perc után a kispadra kerül, és harcolni már nem is látjuk többet. A világ leggyorsabb emberéről, Villámcsapásról (Blinding Fast − Sung Kang) rövid bejátszást is kapunk, melyben célszalaghoz hasonlóan átszakít egy épület-átadó szalagot. Rengeteg ezekhez hasonló apró kifigurázással találkozhatunk a filmben. Ilyen például az is, mikor A Capella (Lotus Blossom), akinek a hangja a csodaereje, bereked. A nagyköltségvetésű blockbusterekben ilyen nem történhet a hősökkel. Ők a kitartást, legyőzhetetlenséget szimbolizálják, nem vesznek össze egy harc kellős közepén, és nem viselkednek képmutató módon. Egyetlen kivétel ez alól Pedro Pascal karaktere, aki inkább a fáradt apuka szerepet parodizálja, mely az utóbbi években vált felkapottá, hála A Mandalóri (The Mandalorian. Jon Favreau, 2019-) sikerének, melynek főszerepét szintén a színész játssza.
A Capella bereked menekülés közben. Mindenkiből lehet hős (We Can Be Heroes. Robert Rodríguez, 2020)
A karaktereken kívül azonban a hősök csodálatát is kigúnyolja a film mintegy mellékesen. A film elején látható nagy összecsapásról a televízió folyamatosan közvetít. Az egyik bejátszásban megismerkedünk Aprítóval (Crushing Low − Brently Heilbron), aki abban a pillanatban lerombolja az új városházát, hogy fel lett avatva. A hírolvasók meg is jegyzik, hogy bár ez rengeteg plusz költséget jelent az adófizetőknek, a látványért mindenképp megéri. Sok szuperhősfilm a „nagy leszámolással” ér véget. A hősök győztek, az emberek hálásak, a rosszfiú meghalt, vagy börtönbe ment. A több milliárd dolláros felújításokról viszont már senki sem beszél, arról pedig végképp nem, hogy ezt azoknak az embereknek kell finanszírozniuk, akik eleve mindenüket elvesztették a csatározásban. A hősök jelentik ezekben az univerzumokban a szórakozást, beleivódtak a társadalom mindennapjaiba, így amennyiben ők elbuknak, a világ is elbukik velük együtt.
„… de annyira izgalmasak!” Mindenkiből lehet hős (We Can Be Heroes. Robert Rodríguez, 2020)
A film csúcsjelenete a következő: Miután a gyerekek feljutottak az idegenek űrhajójára, és átverekedték magukat egy csomó embernek álcázott csápos űrlényen, végre eljutnak a mini Louvre kinézetű börtönig, ahol szüleiket is fogva tartják. Az idejük másodpercről másodpercre fogy, de épp mielőtt sikerrel járnának, kiderül, hogy egyik társuk, Ojo (Hala Finley) szintén űrlény, sőt mi több, azok vezetője, és hívására meg is érkezik a többi idegen, köztük a szintén beépült Ms. Granada és maga az elnök is. Persze a szemfüles nézők már rég rájöhettek erre a csavarra, ugyanis a hősök legyőzésekor bejátszott beszédekor tisztán látszik az elnök neve, mely visszafelé olvasva elég beszédes kijelentést tesz származására nézve: „I’m an alien”. Kezdetét veszi hát a leszámolás, mely természetesen kis hőseink győzelmével ér véget, hiszen Missy már rég rájött a cselre, és agyafúrt tervet eszelt ki az ellenség legyőzésére. A gyerekek megmentik szüleiket, de egyben hatalmas meglepetés is éri őket, hiszen kiderül, hogy az egész föld leigázása és a mentőakció is színjáték volt. A cél végig az ifjak jövőre való felkészítése volt, mely sikeresen meg is történt.
Az elnök elárulja saját magát. Mindenkiből lehet hős (We Can Be Heroes. Robert Rodríguez, 2020)
A film tehát két csavart is tartalmaz. Az egyik Ojo árulása, míg a másik a „nagy átverés”. Ojo képes megjósolni rajzaival a jövőt, így többek között azt a pillanatot is ábrázolta, mikor felfedi a többiek előtt valódi kilétét. Ezt a képet azonban tudtán kívül Missynek is megmutatta, aki mit sem sejtve lapozott a rajzok között, mikor tervet kovácsolt szüleik megmentésére. A rajzot csupán egy pillanat erejéig látjuk felvillanni a képernyőn, így ismételten nagyon szemfülesnek kell a nézőnek lennie, hogy előre sejthesse a történet ilyetén alakulását. A második csavar viszont belevitt egy kis változást a film értelmezésébe, melyből így a nézők nem csupán azt szűrhetik le, hogy a felnőttek nem értik az élet értelmét, és ezért nem alkalmasak a világ vezetésére, hanem azt is, hogy azzal, hogy a szülők is támogatták ezt az egészet, ők is felismerték, hogy a munka világa, az anyagias szemléletmód, illetve a társadalmi elvárások valóban kiölték belőlük azt, ami gyermekeikben még megvan:[5] az összefogás és lojalitás képességét. A felnőtt szuperhősök a film elején ugyan összefogtak az idegenek legyőzése érdekében, ez azonban csak látszólagos volt, elsősorban azzal voltak elfoglalva, hogy egyedül oldják meg a problémát. Felmerülhet a kérdés, hogy ez is a színjáték része volt-e, de a válasz nemleges lesz, ugyanis az összecsapás előtti televíziós bejátszásokból, valamint a csatát kísérő kommentárokból kiderülhetett, hogy a hősök általában egyedül dolgoznak, sőt olykor még hátráltatják is egymást. A gyerekek ezzel szemben viszont képesek a valódi összefogásra, de nem csak azért, mert még nem kell szembenézniük a felnőttlét mindennapi problémáival, hanem mert jóval megbocsátóbbak, mint a felnőttek, egyszerűbb gondolkodásukból adódóan, sokkal ösztönösebbek, tisztábban látnak szüleiknél. A film fő mondanivalója nem az, hogy jobb lenne a világ, ha gyerekek irányítanák, ahogyan ezt az idegen bolygón teszik, hanem az, hogy nem árt néha példát venni az ifjak gondolkodásáról, ártatlanságáról, arról, hogy előítéletek nélkül tudjunk kapcsolatot teremteni embertársainkkal, és el tudjuk fogadni a segítséget másoktól, mert nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, és ha közös a célunk, az „egységben az erő” mondás sem légből kapott badarság.
Ojo árulásának előjele . Mindenkiből lehet hős (We Can Be Heroes. Robert Rodríguez, 2020)
A hősök még harc közben is veszekednek. Mindenkiből lehet hős (We Can Be Heroes. Robert Rodríguez, 2020)
Robert Rodríguez számára fontos a család. Ez nem csak családi filmjeiben mutatkozik meg, hanem minden olyan művében, melynek nem csupán rendezője, de forgatókönyvírója is. Ennek oka valószínűleg származásában is keresendő, hiszen Mexikóban mindig is nagy hagyománya volt a családi összetartásnak, a család identitásuk részét képezi, büszkék gyökereikre, tisztelik az idősebb rokonokat és régi tradíciókat. Nem meglepő hát, hogy a Mindenkiből lehet hősben is nagy hangsúlyt kap a szülő-gyermek kapcsolat, ahol annak ellenére, hogy megmarad a társadalmi hierarchia a két csoport között, a felnőttek büszkén néznek a fiatalokra. Mindezek mellett a rendező tisztában van a családmodellek megváltozásával is. A gyártói elvárásoknak megfelelő 4 fős családból csupán egyet láthatunk a filmben, az ikrekét. Bár Marcuson keresztül az egyedülálló szülők is reprezentálva vannak a filmben, érdekesebb Guppyék (Vivien Lyra Blair) esete. A televíziós közvetítés során arról szerezhetünk tudomást, hogy édesapja, Cápasrác (Sharkboy – JJ Dashnaw) a víz mélyén él, míg édesanyja, Lávalány (Lavagirl – Taylor Dooley) egy vulkán belsejében. A két élettér összeférhetetlen, így feltételezhető, hogy a kislányt felváltva nevelik a szülők. Ennek ellenére válásról nincs szó, és a két hős láthatóan kedveli egymást, kislányukat pedig rajongásig szeretik. A film tehát lefordítja a kortárs családmodellekre az összetartás és megértés fontosságát. Egyik szülő sem nyomja el, vagy tartja vissza gyermekét, tudják, hogy azok előbb-utóbb felnőnek, és jobbnak kell lenniük, mint az ő generációjuknak. Ojo film végi monológjában is felfedezhető a rendező hozzáállása a témához. Nem kell személyesen ismernünk ahhoz Rodríguezt, hogy tudjuk, egyetért azokkal az álláspontokkal, melyek szerint a jövő a gyerekek kezében van, és nekik kell rendbe hozniuk azokat a problémákat, amelyeket a korábbi nemzedékek generáltak, beleértve ebbe a környezetszennyezést, a politikai kérdéseket és a megkérdőjelezhető társadalmi döntéseket.
A Moreno család. Mindenkiből lehet hős (We Can Be Heroes. Robert Rodríguez, 2020)
A családi filmek, illetve animációk egy része sokszor komplikáltabb tanulságokat fogalmaz meg. Elég csak a Disney vizeire eveznünk ahhoz, hogy olyan gyászfeldolgozással, felnőtté válással, identitáskereséssel vagy kirekesztéssel kapcsolatos történeteket lássunk, melyek a gyermekek számára is könnyedén felfoghatók. A Disney leghíresebb szuperhősös animációja, a Hős6os (Big Hero 6. Don Hall-Chris Williams, 2014) nagy fordulata, hogy a főszereplő tragikus körülmények között elveszíti a bátyját. Emiatt a továbbiakban nagy hangsúlyt kap a filmben a gyász leküzdése is. Ezzel szemben azonban a séma ugyanaz, mint a Mindenkiből lehet hős esetében is: megtörténik a tragédia, mely hatására összeáll a szupercsapat, akik különbözőségeiket leküzdve végül legyőzik a gonoszt, és megmentik a világot. Tehát a Disney-mese is egyértelműen arra sarkall, hogy nehéz időben legjobb összefogni, mert úgy minden könnyebb lesz. Robert Rodríguezt viszont nem kötik gúzsba azok a társadalmi elvárások, melyek egy világcéget igen. A Disney-től elvárják, hogy ne csak közhelyeket puffogtasson, hanem összetettebb témákat is bemutasson. Ezzel szemben Robert Rodríguez saját cégének égisze alatt gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Másrészt – és az előbbiekből kiindulva – a mexikói rendező kénytelen kis költségvetéssel dolgozni, ami viszont óhatatlanul a film rovására megy, amennyiben a kiadások nagy része a CGI effektekre fordítódik, melyek viszont Rodríguez kézjegyei.
Ez a film valóban nem egy 10/10-es alkotás, tele van hibákkal, és a jól bevált frázisokat ismétli. A rendező saját múltjából hozza a régi értékeket a család és az összetartás fontosságáról, a hűségről, lojalitásról és az idősek tiszteletéről. Egy kedves, aranyos történetet kapunk, mely igazi mélységeit csak akkor fedi fel, ha összehasonlítjuk más családi szuperhősfilmekkel, és ismerjük a rendező életművét.
A gyerekek „átveszik a hatalmat”. Mindenkiből lehet hős (We Can Be Heroes. Robert Rodríguez, 2020)
Az én véleményem a filmmel kapcsolatban, hogy bár néhányszor valóban kiszámítható a történet, ettől függetlenül kedves, szerethető és mindenekelőtt minden családtag számára tanulságos és szórakoztató filmről van szó. Technikailag a film nem a mai szuperhősfilmek szintjén mozog, viszont a rodríguezi életműben kiemelkedő helyet foglal el, melyben a rendező a 3D-s effektek helyett (szerencsére) újra a CGI felé fordult.
A címben lévő „hős” szó a film végére új jelentéssel gazdagodik. A hősöket nem szuperképességeik határozzák meg, hanem az, hogy testi adottságaiktól függetlenül képesek fellépni a fenyegetésekkel szemben, még ha azok sokszor félelmetesek is. Drift (Wheels – Andy Walken), aki tolószékben kénytelen leélni az életét képessége miatt, Aduász (Wild Card – Nathan Blair), aki nem tudja uralni adottságát, Lomha (Slo-Mo – Dylan Henry Lau), aki látszólag csak lassítja a többieket, és természetesen Missy, aki végül szuperképességek nélkül lesz a csapat vezetője, mind arról tanúskodnak, hogy képességeink nem biztos, hogy minden helyzetben előnyösek, de nem is ez a lényeg. Azokat a dolgokat kell megtalálnunk az életben, melyekben kiteljesedhetünk, és ezeknek a dolgoknak a megtalálásában segíthetnek barátaink, családtagjaink.
A családi filmek célja szerintem pont az, hogy ne csak a különleges esetekre, hanem az első ránézésre közhelynek tűnő tanulságokra is felhívják újra és újra a figyelmet, melyek a későbbiekben segíthetnek a gyerekeknek érvényesülni az életben. Mindeközben pedig a szülők és felnőttek számára is megmutassák azt, hogyan érdemes nevelni az ifjúságot ahhoz, hogy felnőve jobb hellyé tegyék a világot. Éppen ezért úgy vélem, a családi filmeket nem tanácsos csupán aszerint értékelni, hogy új dolgot tudott-e tanítani a gyerekeknek, hiszen lehet, hogy már százszor, ezerszer hallottuk az adott végkövetkeztetést, de annak bizonyossága csak akkor fog beteljesedni, mikor a moziban mellettünk ülő gyerekek felnőve olyan döntéseket hoznak majd, melyek sorsfordítóak lehetnek az emberiség számára.
Irodalomjegyzék:
Bradshaw, Peter: We Can Be Heroes review – nutrient-free tween superhero caper. The Guardian, 2020.12.25. URL: https://www.theguardian.com/film/2020/dec/25/we-can-be-heroes-review
Érsek Ádám: Egy gigantikus, málnás-pudingos cupcake: Mindenkiből lehet hős (We Can Be Heroes, Netflix – 2020) kritika. Artsomnia, 2021.01.04. URL: https://artsomnia.hu/mindenkibol-lehet-hos-netflix-2020-kritika/
Géczi Zoltán: Rodriguez Kills – Robert Rodriguez-portré. Filmtett, 2013.10.18. URL: https://filmtett.ro/cikk/rodriguez-kills-robert-rodriguez-portre
Howell, Shala: “Snow White was filmed in 1937? Did they even have TVs back then?”. Caterpickles, 2018.09.02. URL: https://caterpickles.com/2018/09/02/snow-white-was-filmed-in-1937-did-they-even-have-tvs-back-then/
Hujbi: Mindenkiből lehet hős – kritika. Hetediksor, 2021.01.02. URL: https://hetediksor.hu/2021/01/02/mindenkibol-lehet-hos-kritika/
Ism.: Children’s/Family. Allmovie, URL: https://www.allmovie.com/genre/childrens-family-va5804
Ism.: Filmes műfajok. Bűvösvölgy, 2020.11.03. URL: https://buvosvolgy.hu/tudastar/cikk/Filmes_mufajok
Ism.: Lexikon. Nemzeti Filmintézet, URL: https://nfi.hu/alapfilmek-1/alapfilmek—/fogalmak
Ism.: Mindenkiből lehet hős. IMDB, URL: https://m.imdb.com/title/tt10600398/
Motamayor, Rafael: Netflix’s We Can Be Heroes Review. IGN, 2021.06.23. URL: https://www.ign.com/articles/we-can-be-heroes-review-sharkboy-and-lavagirl-2-netflix
Nagy Tibor: Kémkölykök, kütyük helyett szupererővel – Mindenkiből lehet hős. Filmtekercs, 2021.01.01. URL: https://www.filmtekercs.hu/kritikak/mindenkibol-lehet-hos-kritika
Nagy Tibor: Mindenkiből lehet (újra) hős – A Netflix bejelentette, érkezik a folytatás. Filmtekercs, 2021.01.06. URL: https://www.filmtekercs.hu/hirek/mindenkibol-lehet-ujra-hos-a-netflix-bejelentette-erkezik-a-folytatas
Scheck, Frank: We Can Be Heroes: Film Review. The Hollywood Reporter, 2020.12.25. URL: https://www.hollywoodreporter.com/movies/movie-reviews/we-can-be-heroes-film-review-4109133/
Lábjegyzet:
[1] Lexikon. Nemzeti Filmintézet, URL: https://nfi.hu/alapfilmek-1/alapfilmek—/fogalmak
[2] Mindenkiből lehet hős. IMDB, URL: https://m.imdb.com/title/tt10600398/
[3] Nagy Tibor: Kémkölykök, kütyük helyett szupererővel – Mindenkiből lehet hős. Filmtekercs, 2021.01.01. URL: https://www.filmtekercs.hu/kritikak/mindenkibol-lehet-hos-kritika
[4] Érsek Ádám: Egy gigantikus, málnás-pudingos cupcake: Mindenkiből lehet hős (We Can Be Heroes, Netflix – 2020) kritika. Artsomnia, 2021.01.04. URL: https://artsomnia.hu/mindenkibol-lehet-hos-netflix-2020-kritika/
[5] Nagy Tibor: Kémkölykök, kütyük helyett szupererővel – Mindenkiből lehet hős. Filmtekercs, 2021.01.01. URL: https://www.filmtekercs.hu/kritikak/mindenkibol-lehet-hos-kritika