Demi Lovato 24 éves, mexikói származású, amerikai énekesnő, dalszerző és színésznő. Az áttörő sikert 2008-ban a Rocktábor (Camp Rock. Matthew Diamond, 2008) című Disney-film női főszerepe hozta meg számára. Sajnos nem csak sikereiről és bántalmazás elleni aktivistaként végzett munkájáról híres, hanem alkohol-, illetve drogproblémáiról is. Többször fogadott már józanságot, 2018-ban mégis kórházba kellett szállítani túladagolás miatt, ami után rehabra ment. Az énekesnőt nagyon megrázták a történtek, ami nem csoda, hiszen alig élte túl azt az éjszakát. Elmondása szerint a történtek felnyitották a szemét és szeretne végleg leszámolni démonaival. Dancing with the Devil címmel idén útjára indított a YouTube-on egy dokumentumfilm-sorozatot, melyben elmeséli túladagolása estéjének részleteit, illetve olyan korábbi traumákat az életéből, mint például, hogy nemi erőszak által vesztette el a szüzességét még a Disney-nél eltöltött évek alatt. A dokumentumfilm-sorozattal párhuzamosan megjelenő új albumának is a Dancing with the Devil című szám adta a címét, így a továbbiakban ezt, és az ehhez készült videoklipet szeretném egy kicsit részletesebben bemutatni.
Maga a zene és a videoklip is annak a bizonyos estének a történéseit meséli el, amikor 2018-ban túladagolta magát és kórházba kellett szállítani az énekesnőt. A Demi Lovato és Michael D. Ratner közös rendezésében készült videoklip nagyon letisztult, egyszerű, ugyanakkor megrázó, hiszen Demi újra átéli a vele megtörténteket. Éppen ezért a videó elején felhívják a figyelmet, milyen képkockák fognak megjelenni a klipben, és hogy ez sokakat bánthat. A végén pedig olyan elérhetőségeket adnak meg, amelyeken az érintett betegek segítséget tudnak kérni. Ez a felhívás nem újszerű a zeneiparban, hiszen nagyon szigorú szabályok kötik az ilyen tartalmakat. A tény azonban, miszerint tulajdonképpen egy rekonstrukcióról van szó, még inkább fontossá teszi ezeknek az irányelveknek a betartását.
A klip két cselekményszálon fut: egyrészt az énekesnőt láthatjuk egy kórteremben, ahova a túladagolást követő estén került. A másik cselekményszál pedig az este történéseit mutatja be. A két szálat a készítők szépen összehangolták: ahogyan haladunk előre az este eseményeiben, úgy válik egyre drámaibbá helyzet a kórteremben is.
A klip egy közelképpel indul, infúziós csöveket láthatunk kórházi környezetben. Ahogy a kamera távolodni kezd, a néző tudomást szerez arról, hogy az énekesnőhöz tartoznak az orvosi eszközök, aki saját maga meséli el a dalban az érzéseit. A történések szépen építkeznek egymásra, a klip pedig két nagyobb részre osztható. Ahogy Demi elkezdi mesélni az este részleteit, azok meg is jelennek a nézők szeme előtt. Tipikus bulijelenetet láthatunk, ahol az alkoholé a főszerep. Érdemes megfigyelni, hogyan váltakozik a klipben a kórházi jelenetek háttere. Amikor az énekesnő az este elejét meséli és a bárban iszik, akkor a kórházi ágy hátterévé is a bár berendezése válik. Ezzel kiválóan érzékeltették az alkotók a történtek drámaiságát, mintha az áldozat visszament volna a helyszínre újra átélni a fájdalmat. Ezáltal erősítik bennünk a „mi lett volna, ha” érzés elviselhetetlen súlyát, amit mi is átélünk egy-egy nagyobb döntésünk meghozatala előtt. Az énekesnő a drámai hatás érdekében beépítette a dalba pár újságcikk és nyilatkozat szövegét, amit akkor közölt a média, amikor kiderült a túladagolása. Ezzel bevezeti a felidézett este azon részét, amely később eldurvult, és ahol az alkohol mellé már drog is párosult. A videó ezen szakasza vezeti fel a tetőpontot, ám maga a felvezetés is nagyon hatásos, hiszen a fekete utazótáska szimbolizálja a drogot, amit átvesz a dílertől, majd a következő képkockán már szintén az „utána” állapotot láthatjuk, ahogyan az életéért küzd a kórházban. A dalszöveg is jól illeszkedik ehhez: „It’s just a little white line, I’ll be fine. But soon that little white line is a little glass pipe.” Az énekesnő hátborzongató, ám annál hatásosabb módon képes érzékeltetni a nézővel, hogy döntéseinkért igenis felelősséget kell vállalnunk és sosem tudhatjuk, hogy rossz döntéseinkért mivel fogunk fizetni. Későbbi dokumentumfilm-sorozatában Demi elárulta, hogy a dílere meg is erőszakolta, majd pedig magára hagyta. Ezt a részt nagyon ízlésesen, szimbolikusan mutatják be a klipben, ám folyamatosan érzékelhető az a fájdalom, amit át kellett élnie, és amit minden szexuálisan bántalmazott nő és férfi jól ismer. Ennél a résznél érkezünk el a klip tetőpontjához. Az énekesnő a kórházi ágyon sír, lassan pedig a két cselekményszál összeér és eggyéolvad. Demi egyik barátja rátalál, és mentőt hív a fiatal lánynak. A klip gyönyörűen érzékelteti az élet-halál közti állapotot, amiben az énekesnő akkor lebegett. A kórházi ágy, amelynek háttere korábban a bárt vagy a kórházat jelenítette meg, most egy teljesen fekete háttér előtt áll, így szimbolizálva a halált. Ezután különböző fények, emlékképek jelennek meg a falon: mintha egyfajta visszaemlékezést látnánk, ugyanakkor ezek a küzdést is jelzik, hiszen a feketeség kezd élettel megtelni. Az énekesnő Istenhez fohászkodik: „Lord, I’m sorry for dancing with the Devil.” A zene lelassul, megáll egy pillanatra, majd újra felerősödik, mintha csak az énekesnő támadt volna fel a halálból. Barátok, családtagok látogatják meg, a nővér pedig vizes szivaccsal tisztogatja, ez a tett jelzi az újrakezdést és a tiszta lapot. A szivaccsal történő letörlés után az egyik közeli felvételen az énekesnő nyakára tetovált „survivor” felirat válik láthatóvá.
A klip vége igazán izgalmasra sikerült. Bár a zeneszám már befejeződött, még legalább egy percig láthatjuk a zárósnittet. Demi kikel az ágyból és elhagyja a kórházat, hiszen szerencsére túlélte a túladagolást, és felépült. Ám ezután a néző még láthatja az üres ágyat, miközben megy a stáblista. Ez a jelenet gazdag szimbolikájú. A diszkógömb, mint szimbólum végigkísérte az egész alkotást, hiszen láthattuk a bárban, illetve most is, az üres kórházi ágy felett lógva. A két cselekményszál tökéletes összemosása ez, hiszen a diszkógömb a steril kórházi környezetben meglehetősen groteszk hatást kelt a nézőben. Ez a hosszan elnyújtott jelenet azt jelképezi, hogy muszáj választanunk egy utat, ami alapján élni szeretnénk az életünket. Nem lehet minden a miénk. Nem lehet felelőtlenül élnünk és csak a bulizásnak szentelni az időnket, hiszen annak könnyen az lehet a vége, hogy mi is a kórházi ágyban kötünk ki. Nem lehet egyszerre választani az életet és a drogokat. Hiszen megpróbálhatunk diszkógömböt tenni a kórterembe, de nem azt a hatást fogjuk elérni vele, amire számítunk. A klip legvégén a kamera ráközelít az ágyra, ekkor a diszkógömb már nem látható a képen. Az üres ágy nem csak azt jelzi, hogy Demi végül elhagyta a kórtermet, hanem arra is utal, hogy ezzel együtt a táncparkettet is maga mögött hagyta, hiszen már nem táncol többet az ördöggel.
A klip fő mozgatója a folyamatos feszültség a múlt és a jelen között. A készítők tökéletesen eltalálták azt a határt, ami mentén kellően drámaian tudják érzékeltetni az események súlyosságát, ám ezt ízléses keretek között teszik, anélkül, hogy bárkit is megsértenének. Az előadók köztudottan gyakran használják saját művészetüket érzelmeik kifejezésére és traumáik feldolgozására, azonban még így is páratlan, hogy ilyen nyitottsággal és őszinteséggel, ilyen rövid idő elteltével a trauma után valaki rekonstruálja a vele történteket. A klip nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik, és éppen ezért hatásos. Mivel a néző tudja, hogy valóban megtörtént eseményeket mesél el, nincsen szükség speciális effektekre vagy látványos teátrális megoldásokra. Olyan történet ez, ami remélhetőleg hatással lesz nézőire, akik tanulhatnak az énekesnő hibájából. Mégpedig azt, hogy ha az ördög felkéri őket táncolni, mondjanak nemet.