Michael Gracey első nagyjátékfilmjében ugyan nem a 2014-es Eurovíziós győztes, Conchita Wurst tűnik fel, de a film mégis tele van csodaszerzetekkel. A legnagyobb showman (The Greatest Showman. Michael Gracey, 2017) című életrajzi dráma és filmmusical Phineas Taylor Barnum életéből merít, akit saját korában, a 19. században is a legnagyobb showmanként emlegettek.
P. T. Barnum 1810. július 5-én született Bethelben, Connecticutban. Tizenöt éves volt, amikor meghalt az édesapja, ettől fogva testvérei és édesanyja támogatása az ő feladatává vált. Többféle munkát kipróbált, mígnem egy hetilap, a The Herald of Freedom tulajdonosa lett, de tevékenysége miatt többször is börtönbe került rágalmazásért. 1829-ben feleségül vette Charity Hallett-et, akitől négy lánya született. Barnum 1834-től New York-ban próbált szerencsét, és mivel érdeklődött a furcsaságok, a szenzáció, az emberi sokszínűség és a nem hétköznapi dolgok iránt, így csakhamar megvásárolta a Scudder’s American Museum épületét, ezt saját nevére átkeresztelte, és megalapította benne múzeumát, amelyben kezdetben csak viaszbábukat és kitömött egzotikus állatokat állított ki, ám később, hogy élettel telítse meg, cirkusszá alakította át (ez 1841‒1865 között működött). Barnum munkát ajánlott a társadalom kirekesztettjeinek „[…] minden színben, formában és méretben […]” (ahogy a film egy narratív részében elhangzik), akiknek menedéket és jó megélhetést biztosított ‒ más kérdés, hogy mennyire zsákmányolta ki őket a kirakatba állítással. Barnum állítólag remekül értett az emberek és a sajtó nyelvén, a negatív kritikákat egytől egyig olyan eredményesen fel tudta használni cirkusza népszerűsítésére, hogy a nézőtér mindig tele volt. A Barnum-féle szerzetekre 82 millió ember volt kíváncsi, a nézők pedig a társadalom minden rétegéből érkeztek: többek között Charles Dickens, VII. Edward, Abraham Lincoln, de még Viktória királynő is megnézte őket. Nem csupán a showműsor keltett ekkora érdeklődést, de Barnum személye is különösen érdekelte a nagyérdeműt.
Le kell szögeznünk, hogy A legnagyobb showman nem dokumentarista jellegű életrajzi dráma, az alkotók csupán merítettek Barnum életrajzából, a legnagyobb figyelmet a porondmesteri életszakaszának szentelve, amelyet a filmmusical kedvéért itt-ott átszíneztek. A film az 1800-as években játszódik, története pedig röviden arról szól, hogy egy szegény fiú, Phineas Taylor Barnum, szabó apja kisinasaként beleszeret a gazdag megrendelő lányába, Charity-be. A lányt bentlakásos iskolába küldik, de szerelmüket ez nem töri derékba. Felnőtt korukban újra találkoznak, családot alapítanak, és szegénységben ugyan, de annál nagyobb szeretetben élnek két kislányukkal. Phineas munkahelye becsődöl, így a családfőnek gyorsan cselekednie kell. Egy kis csalással megtéveszti a bankot, hogy kölcsönt szerezzen, amiből sikerül megvennie a Broadway sarkán álló múzeumot. Azonban a hely nem elég érdekes New York polgárainak. Lányai rávilágítanak arra, hogy a hely halott és kellene bele valami élő, meg persze egy sellő és egy unikornis sem ártana. Phineasnak eszébe jut egy gyermekkori emlék, majd rápillant a Tom Thumb című mesekönyvre, megihletődik, és összeverbuválja különc társulatát. Ahogy mondani szokás, a többi már történelem.
Ahhoz, hogy a kosztümös filmmusical hitelesen visszaadja a Barnum és a cirkusz körül lengő varázslatot, remek szereplőgárda kellett. A főszereplő Barnumot alakító Hugh Jackman már bizonyította elképesztő tehetségét a szintén musical A nyomorultakban (Les Misérables. Tom Hooper, 2012). Mást nem is lehetne elképzelni erre a szerepre. A volt Disney-sztárok, Zac Efron (Phillip Carlyle) és Zendaya (Anne Wheeler) szintén a film húzónevei, ugyanakkor a fiatalok biztosítják a társadalmi osztályokon átívelő friss szerelmi szálat a történetben (no meg egy látványos duettel is megörvendeztetik a nézőket). A szépséges Michelle Williams alakítja a porondmester feleségét, Charity Barnumot, aki mindenben támogatja férjét és próbálja összetartani családját a nehézségek ellenére. A Barnum-szerzetek egyikét, Lettie Lutz-ot, a szakállas nőt Keala Settle alakítja kiválóan (persze ő a való életben nem növesztett szakállat), aki lenyűgöző énektudását megcsillogtatva a film egyik leghatásosabb betétdalát, a This Is Me-t adja elő (ami a 2018-as Golden Globe-on elnyerte a legjobb eredeti filmzene díját, majd a legjobb eredeti betétdal kategóriában Oscar-jelölést is kapott). A Sam Humphrey által játszott „kis Napóleon” (Tom Thumb) pedig dumájával és határozottságával belovagolt nem csak Viktória királynő, hanem a nézők szívébe is.
A legnagyobb showmanben a dalok annyira jól sikerültek, hogy már-már külön életet élnek, a nézőt pedig filmnézés közben egyszerűen beszippantják, olyannyira, hogy legszívesebben maga is a szereplőkkel együtt énekelne. Nem véletlen, hogy a dalok a film nélkül is nagy sikert arattak; gondoljunk itt akár a Loren Allred által énekelt Never Enough-ra, amitől libabőrős lesz a kar és amibe jó értelemben beleborzong a lélek, vagy a Zendaya és Zac Efron énekelte szerelmes Rewrite the Stars-ra, és nem utolsósorban a fentiekben említett This Is Me-re. A legnagyobb showman 11 eredeti dalt tartalmazó filmzenei albuma a filmmusical bemutatója előtt néhány héttel jelent meg az Atlantic Records kiadónál. 2018-ban a lemezeladásokat mérő „Billboard 200” toplistán a negyedik héten az első helyre tornázta fel magát. De hogy miért is tudott ez ekkorát szólni? A válasz viszonylag egyszerű. A legnagyobb showman nem csupán a szokványos musical filmzenét használja, a melódiák meg vannak spékelve egy kis poppal, amelyeket két fiatal, hihetetlenül tehetséges srác, Justin Paul és Benj Pasek szerzett. Nevük onnan lehet ismerős, hogy ők a Kaliforniai álom (La La Land. Damien Chazelle, 2016) dalszerzői is, ez a film hozta meg számukra a nemzetközi hírnevet, és persze Tony-, Golden Globe- és Oscar-díjakat. Érdemes megemlíteni azt is, hogy az eredeti 11 számot tartalmazó filmzenealbum mellett 2018-ban kiadtak egy újraénekelt változatot is The Greatest Showman: Reimagined címen, melyen többek között Pink, Panic! At The Disco, James Arthur, Anne-Marie, Pentatonix és még sokan mások működtek közre.
A film expozíciója azonnal bepillantást enged a cirkuszba, miközben Hugh Jackman előadásában már szól is a The Greatest Show, ami (mivel a film végén is felhangzik) keretet is ad a filmek. A legnagyobb showman az első képkockáktól magának követeli a figyelmet, az első betétdalban elhangzó legelső sor szerint a hölgyek és urak csakis erre a pillanatra vártak („Ladies and gents, this is the moment you’ve waited for”). Nemcsak a nyitójelenet, de a nyitó betétdal is halmozottan öntükröző: például a The Greatest Show epizódja és dalszövege előrevetíti Barnum sikerét, amit ugyan nehezen ér el, ám mivel nem adja fel álmait, végül minden nehézségen felülkerekedik. A film látványvilága alapján úgy tűnhet, hogy a készítők képzeletvilága olykor túlzóan meglódult, de ez végső soron mégsem szolgál a film rovására. Barnum eredeti személye és sztorija tulajdonképpen megköveteli ezt. Mind a plánváltások és a színészi-énekesi előadás, mind pedig a cirkuszi díszletek és jelmezek magukkal ragadják a tekintetet, nem beszélve a színes, összeverődött társulatról: a trapézon lógó táncosokról, a legmagasabb írről, a 375 kilogramm súlyú emberről, a kis Napóleonról, a szakállas nőről és a többiekről. (Barnum persze mindegyik szereplőn alakított valamennyit a hatás kedvéért, de ez maradjon a musical titka.)
A film szinte mindvégig tele van élettel és varázslattal. De félreértés ne essék, a film nem egy cirkuszi előadás. Sokkal nagyobb hangsúlyt kap a porondmester személye és jellemfejlődése, amely hűen követi a legtöbb happy enddel záruló musical narratív sémáját: egy felfelé ívelő karriert, szerelmet, családot láthatunk, majd bekövetkezik egy fordulópont, amikor főhősünk hátat fordít önmagának és jön egy mélyrepülés, ám végül minden megoldódik. A legnagyobb showman körülbelül háromnegyed részéig szigorúan leköti a figyelmünket, tele van izgalommal és történéssel, de ezután veszít lendületéből és majd csak a zárójelenet látványos fináléjában támad fel újra. Ettől függetlenül, aki szereti a kosztümös filmeket és nem ragaszkodik ahhoz, hogy egy játékfilm szigorúan kövesse P. T. Barnum életrajzának tényeit, annak remek kikapcsolódást nyújt A legnagyobb showman. Így pedig Phineas Taylor Barnum porondmester már több, mint 150 éve segít kiszakadni a hétköznapokból, és tölti el varázslattal és csodákkal az emberek életét.
Felhasznált források:
Forum Hungary: A legnagyobb showman (12): A musical művészete. youtube.com, https://www.youtube.com/watch?v=2kHH_vD9mlA (2020. 11. 02.)
Irving, Wallace: P.T. Barnum, American showman. britannica.com, https://www.britannica.com/biography/P-T-Barnum (2020. 11. 02.)
Szerző neve nélkül: A legnagyobb showman, port.hu, https://port.hu/adatlap/film/tv/a-legnagyobb-showman-the-greatest-showman/movie-175927?token=82541982210f3deb584e71d9b63339ce (2020. 11. 02.)
Billboard zenei lista: https://www.billboard.com/articles/business/chart-beat/8093010/the-greatest-showman-soundtrack-hits-no-1-on-billboard-200-album-chart-hugh-jackman-zac-efron/