Poént vagy csínyt! ‒ Hubie, a halloween hőse

Adam Sandler és baráti köre 2020-ban a halloweeni ünnep és a velejáró horrorfilmes klisék témájában készítette el legújabb vígjátékát. A Hubie, a halloween hőse (Hubie Halloween. Steven Brill, 2020) című film a Netflix streaming platformján jelent meg, az alábbiakban pedig kiderül, hogy a főszerep alakítása mellett társ-forgatókönyvíróként és producerként is közreműködő Sandlernek sikerült-e egy tartalmas, szórakoztató filmet készítenie, vagy ismét inkább az altesti poénokra és az óvodás szellemi színvonalra helyezte a hangsúlyt.

A történet Salem városkájában játszódik. A település arról nevezetes, hogy itt került sor a boszorkányperekre a 17. század végén. Ez a tény pusztán említés szintjén jelenik meg a filmben, jóval inkább azt hangsúlyozzák, hogy Salem volna a halloween nem hivatalos fővárosa. Itt él főhősünk, az Adam Sandler által alakított Hubie, aki ‒ mint a helyi falu bolondja ‒ állandóan megaláztatásokban részesül és halloween-mániájával közröhej tárgyát képezi. Ám egy elmegyógyintézetből megszökött rab és sok furcsa eltűnés miatt a helyiek már csak Hubie önkéntes és lelkes tettvágyára számíthatnak, és az ünnepet végül csak ő mentheti meg.

A film pozitívuma, hogy látványvilágát tisztességesen alkották meg. Vannak olyan jelenetek, amelyek a horrorfilmek hangulatára építenek, és a megvilágítás, a vágástechnika és az operatőri munka remekül idézi meg a zsánert. Félni ugyan nem fogunk, de a műfaj rajongóinak kellemes déjà vu érzésük támadhat tőlük. Szintén pozitívum, hogy a Hubie, a halloween hőse Sandler korábbi vígjátékaihoz képest viszonylag kevés ürülékkel vagy hányással kapcsolatos poént alkalmaz. Azért ne örüljünk ennek túlságosan, hiszen a film egy erős okádással kezdődik, szóval az alkotás megtekintése nem vacsora mellé ajánlott. Viszont örvendetes, hogy öt helyett csak húsz percenként próbál minket megnevettetni ilyen poénokkal. (Mivel ez a film nem egzotikus helyszíneken játszódik, így azt sem mondhatjuk, hogy Sandler ismét a Netflix pénzén nyaralt „forgatás” címszóval.)

Ám sajnos ezek a pozitívumok nem mentik meg a filmet az érdektelenségtől és az unalomtól. Hiába próbál rejtélyes, vicces és kedves lenni, egyszerűen nem kötik le a figyelmünket a képernyőn történő események. Legfeljebb akkor, ha az ember életében egyetlen mozgóképet sem látott még. A forgatókönyvet egy nem túl szorgalmas egyetemista beadandójához tudnám hasonlítani, ami az „írjunk valamit, hogy meglegyen, és ha mázlink van, jó lesz” munkamódszerrel készült. Semmi újat nem akartak mondani az alkotók. Van egy aranyos kis tanulság, egy irreális és erőltetett szerelmi szál és a gyáva srác karakterfejlődése, aki a film végére hős lesz. Pedig akár benne lehetett volna a lehetőség arra, hogy a film a halloweenkor játszódó horrorok szellemes paródiája legyen.

A Hubie, a halloween hőse karakterek szempontjából sem hozott semmi forradalmit. Adam Sandler a már A kismenőben (Mr. Deeds. Steven Brill, 2002) megismert jószívű, bugyuta kisgyerek szókinccsel és beszédstílussal rendelkező szerencsecsomagot hozza. Jól állt neki ez a karakter valamikor régen, de most kifejezetten fájt nézni, főleg a Csiszolatlan gyémánt (Uncut Gems. Josh Safdie – Benny Safdie, 2019) után. Pedig nem játszotta túl a szerepét ‒ bár ötvenévesen én nem játszanék el egy ilyen karaktert, hiába, hogy ezzel futott be. Sok olyan színész és komikus játszik a filmben, akiket korábbi Sandler-vígjátékokban láthattunk. Közülük talán Maya Rudolph és Steve Buscemi alakítását tudnám kiemelni, akik ugyan nem játszanak nagyformátumú karaktereket, de a többiekhez képest legalább szórakoztatóak voltak. Továbbá felbukkan Ben Stiller egy rövid cameo erejéig, ami megmosolyogtató, és megjelenik Ray Liotta is egy kisebb szerepben, bár az ő arcáról még mindig csak azt olvashatjuk le, hogy nem érti, miért ment tönkre a karrierje a Nagymenők (Goodfellas. Martin Scorsese, 1990) után. Szívesen megemlíteném a többi szereplőt is, de annak ellenére, hogy a jelen kritika írása előtti napon láttam a filmet, nem igazán tudom felidézni őket. Mintha benne lett volna a szakállas Kevin James meg Rob Schneider is. Az utóbbi csak úgy ott volt, mert miért ne, elvégre nagy cimborája Sandlernek.

Összességében elmondható, hogy a Hubie, a halloween hőse egy picit igényesebb, mint az elmúlt tíz év Sandler-vígjátékai, de nemigen lehet jóízűen szórakozni rajta. Hiába, hogy visszavettek az altesti és undorítóbb poénokból, sajnos az óvodás szellemi színvonal megmaradt. Nem járt különösebb fájdalommal a megnézése, de minimális katarzist vagy érdeklődést sem váltott ki belőlem. Nagyon szerette volna átadni a halloweeni érzést a film, de mégsem fogok a Hubie, a halloween hőse hatására szellemnek öltözve kopogtatni a szomszéd ajtaján, hogy csokit kérjek. Eleve nem vártam sokat a filmtől, de igazából az a baj, hogy sem undort, sem tetszést nem tudott kiváltani belőlem ez az alkotás. Ettől függetlenül lehet próbát tenni a filmmel, de nagy dologra ne számítsunk. (Amúgy meg vannak ennél a filmnél tartalmasabb időtöltések is.) Persze felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán minek néztem meg a filmet, ha ilyen sok előítéletet táplálok a komikussal kapcsolatban. Nos, naivan azt hittem, hogy a Csiszolatlan gyémánt elismerése valamiféle változást fog hozni Sandler vígjáték stílusában, ám ez sajnos nem igazán történt meg.