„Szerelem a harmadik világháború idején” –
Majd újra lesz nyár

A világmegváltó tinédzserekről szóló filmek egyre növekvő sorában jó néha látni egy-egy olyan kivételes darabot, amely a célközönségén túl a filmrajongók és a kritikusok kedvelését is elnyerheti. Az Alkonyat (Twilight. Catherine Hardwicke, 2008) és az Éhezők viadala (The Hunger Games. Gary Ross, 2012) azonban magába szívja az összes rivaldafényt, így az olyan alkotások, mint a Majd újra lesz nyár (How I Live Now. Kevin Macdonald, 2013), sokkal kisebb visszhangot kapnak. Pedig érdemes odafigyelni Kevin Macdonald 2013-as filmjére, amelyet elsősorban az atmoszférája és nyomasztó hangulata különböztet meg „társaitól”.

Elizabeth, azaz Daisy (Saoirse Ronan), egy lázadó amerikai tini, aki Angliába utazik, hogy a nyarat unokatestvéreivel töltse. Fejhallgatójával a fején igyekszik kizárni minden külső tényezőt, még a repülőteret ellenőrző katonák sem érdeklik, pedig a néző számára igencsak baljós dolgokat sejtetnek. Miután tizennégy éves unokaöccse, Isaac (Tom Holland) felszedi és elfuvarozza terepjárójukkal, megérkeznek a családi birtokra, ahol megismerjük a többi rokont: a legidősebb testvért, Edmundot (George MacKay), a legfiatalabbat, Pipert (Harley Bird), illetve a diplomata nagynénit (Anne Chancellor). Hozzájuk csapódik még a szomszéd kisfiú, Joe (Danny McEvoy) is és két kutya. Penn néni a munkája miatt elutazik Genfbe, így a gyerekek szülői felügyelet nélkül maradnak, amihez már jól láthatóan hozzá vannak szokva. Mit sem törődve tehát a távoli felnőtt világ komoly dolgaival, nekivágnak a nyárnak, élvezik a gondtalan, szabad létet, Daisy és Eddie pedig egyik pillanatról a másikra egymásba szeretnek. Boldogságuknak azonban hamar véget vet a hirtelen kitört harmadik világháború. Itt szakad két érdekes részre – egyrészt a vérfertőző szerelmi szálra, másrészt pedig a posztapokaliptikus háborús drámára – a történet.

A gyerekek a rossz dolgoktól elzárkózva élnek pár napig vidéken, ám az idillnek hirtelen vége szakad. A film egyik leghatásosabb jelenetében beborul az ég, a szél még a tábortüzet is eloltja. Majd egy furcsa hang, egy távoli robbanás hallatszik, és mintha hó kezdene lassan szállingózni az égből, de nyár van, így az nem lehet. Valójában hamu esik rájuk. Ijesztő, ahogyan ellepi a tájat, a faleveleket, a kint hagyott játékokat. Később az eső lemossa őket, de onnantól kezdve borús hangulat lesz úrrá mindenen, aminek köszönhetően eltűnnek a színek is. A rádióból tudjuk meg: Londonban atombomba robbant, s ezzel kitört a világháború. Hadi készültség és kijárási tilalom lépett érvénybe. A gyerekeket szétválasztják, a fiúkat harcba küldik, míg a lányoknak rabszolgamunkát kell végezniük és egy furcsa helyen laknak, ahol konzervételeket esznek és lavórban mosakodnak. De Daisy gondosan kiterveli a szökésüket, így Piperrel ketten elindulhatnak vissza, a menedéket adó otthonba, ahogyan Eddie-vel megbeszélték.

A felnőttek szinte alig kapnak szerepet a Majd újra lesz nyárban, ha fel is bukkannak, megjelenésük akkor is többnyire negatív felhangokkal bír. A brit gyerekek édesanyja alig foglalkozik velük, míg a szomszéd fiút valószínűleg veri az apja, ezért van a gyerek olyan sokat távol otthonról. Daisy apja sem foglalkozik eleget a lányával, ezért is küldi Angliába. Az anyja jelenti számára az egyetlen pozitív szülőképet, ám ő sajnos a szülés közben életét vesztette, amiért magát hibáztatja a lány, aki talán ezért annyira pesszimista és önmarcangoló.

A Majd újra lesz nyár, ahogyan a többi „tini-film” többsége, egy könyvadaptáció. Meg Rosoff 2006-os, azonos című regényéből készült (a regény alcíme: Szerelem a harmadik világháború idején). A regény főként a tinédzsereket, illetve a fiatal felnőtteket célozza meg közönségként, ám a film észrevehetően komorabb hangvételű lett és az erőszak is nyíltabb ábrázolást kapott, így nyitva ezzel az idősebb korosztályok felé. Daisy karaktere is kisebb átalakuláson ment át, sajnos a rossz értelemben.[1] Ezek talán a legnagyobb különbségek a könyvhöz képest, de mint minden adaptáció esetében, itt is akad még jó pár. Azt, hogy mennyire sikerült jól átvinni papírról mozgóképre a történetet, mindenki maga dönti el, de az biztos, hogy érdemes mindkettőre időt szánni.

A film egyik nagy erőssége a színészi játék. A színészek, fiatal koruk ellenére, nagyon jól és hitelesen játszanak, még a legkisebb Harley Bird is meglepően ügyes. A különleges nevű Saoirse Ronant korosztálya egyik legtehetségesebb színésznőjének tartják, ehhez méltóan hozza is a formáját. A 2011-es Hanna – Gyilkos természet (Hanna. Joe Wright) óta talán ez az egyik legjobb alakítása. Karakterével viszont nagyon nehéz azonosulni, hiszen egy idegesítő, elkényeztetett amerikai fruskát játszik, és ez sajnos nem sokat változik a film során. Fejlődik ugyan a jelleme, hiszen tulajdonképpen felnőtté válik a háború alatt, mégsem lesz sokkal szimpatikusabb. (Plusz pont a castingosoknak, hogy nem egy tipikus szépfiút választottak Edmund szerepére, hanem egy átlagos srácot.)

A történet mellett nagy gondot fordítottak a készítők a vizuális megjelenítésre is. Jelen film esetében a fényképezés az, ami elsőre megragadja a néző figyelmét. Franz Lustig operatőri munkája Anglia meseszép tájait tárja elénk rengeteg madártávlattal, hatalmas plánokkal, néha festményeket idéző módon. A háború ideje alatt játszódó képsoroknak is sikerült igazán sötét árnyalatot adni, majd a végére visszahozni az álomszerű idillt és az élénk színeket. A film így lett egyszerre életszerű és a valóságtól elrugaszkodott is.

A film szinte végig baljós hangulatú, amire az is rásegít, hogy a háború kirobbanásának okáról sem tudunk meg túl sokat, csak néhány információt kapunk a helyzetről: az ellenség terroristákból áll, akik nukleáris fegyvereket is használnak, az ivóvizet beszennyezték és áram sincsen. Nem értesülünk a világ helyzetéről, csupán Daisy mikrotörténetén keresztül érzékeljünk a szörnyűségeket. Ilyen szempontból meglehetősen realista a Majd újra lesz nyár. Meglepően sok a halál a filmben, ráadásul többen a főszereplő gyerekek közül halnak meg, ami sok nézőnek kellemetlenséget okozhat, hiszen a hollywoodi filmeken nevelkedett közönség nincs az ilyesmihez hozzászokva. De ezért is üdítő ez a film, igyekszik kerülni a giccset és a jól bevált fordulatokat. Igaz ugyan, hogy happy enddel zárul, de ezt mégsem érezzük erőltetettnek. Daisy és Piper épségben hazaérnek, akárcsak Edmond, bár rajta meglátszanak a háború nyomai: sebekkel teli, megtört, és nem szól egy szót sem.

Daisy és Edmond kapcsolata nem hétköznapi. Nem csupán azért, mert rokoni kapcsolatuk ellenére vannak együtt, hanem mert mindketten különcök a maguk módján. A lány fejében folyamatosan hangok zúgnak, amelyek szabályozzák őt, míg a fiú szabad lelkű, aki az állatok nyelvén is ért, végül ő segít Daisynek is levetkőzni a gátlásait, felszabadulni. Kettejük kapcsolatát Eddie sólyma is szimbolizálja. Ez az állat a szabadság és a kitartás szimbóluma, amely végigvonul a filmen is. Saoirse Ronan karaktere nagyon nehéz dolgokon ment keresztül, hogy visszataláljon szerelméhez, aki végül nem is emlékszik semmire a háborús sokk miatt. De ő ott marad vele és ápolja, hiszen ezt ígérte. Maradt a háború kitörésekor is, amikor amerikai állampolgárként kimenekítették volna, de vállalta a rá váró nehézségeket. Végül kitartása eléri a célját: a fiú a film végén megcsókolja. Úgy tűnik, lassan minden jóra fordul, és a segélycsomag is a háború végét sejteti.

A Majd újra lesz nyár egy tanulságos és halálosan komoly mese, ami a szeretetről, a családról és a kitartásról szól, mindezt egy kevert műfajú film egyedi köntösébe bújtatva. Egyszerre háborús sci-fi, melodráma és a felnőtté válásról szóló film. Tehetséges, fiatal színészeket vonultat fel, akik egyszerre játszanak gyerekeket és felnőtteket. Olykor megrázó, magával ragadó jelenetekben és erős érzelmekben gazdag alkotás. Egy olyan fiktív posztapokaliptikus világot mutat be, amitől sokan félnek, és ami ijesztően élethűre sikeredett…