Számítógépes grafikát ötvözött tollrajzzal Dér Julianna, a fiatal szegedi grafikus. És keresztezett nyelveket, ábécéket, embert állattal, végül ezek eredményeit egymással. A saját személyéből kreált karakter, a Rókalány kalandjai a Julianna életéből kiragadott naplóbejegyzés-szerű epizódok medrében gyűltek sorozattá 2013-ban.
A tíz munka Dér Julianna blogján érhető el, ahol muszáj volt az alkotónak egy bizonyos sorrendbe tenni őket. Ez azonban esetlegesnek tűnik, a bejegyzések bármilyen tetszőleges rendben működhetnének, nincsenek kronologikus kapcsolatot biztosító elemek a grafikákon. Ettől függetlenül erős összetartozás látszik rajtuk. Nem csak a Rókalány folyamatos jelenléte, a technika egyezése, hanem a képek atmoszférája is összetartozásra utasítja a darabokat. Dér tört színekkel kitöltött geometrikus elemeket használ, a kompozíciókban jellemzően nagy teret hagy ezeknek, és még így is sok kitöltetlen, fehér felület marad, a tollrajzok kis részét uralják a papíroknak.
Ennek a sorozatnak az erőssége abban áll, hogy nem lehet pontosan meghatározni, hogy micsoda. Nem képregény, mert nincs egy történet, amelyre felfűzné a munkákat. Szöveggel viszont ellátta őket, kézzel írott mondatok vagy rövid párbeszédek egészítik ki a grafikákat. Ezek nagyon rövidek, mind egy-egy egyedi történet sűrítménye. Csak annyit árul el, hogy értelmezhető legyen valamiképpen a látott és az olvasott élmény együtt, azonban sokat bíz a befogadóra. Kulcsmondatokat vagy egyszerű hangulatfestő sorokat helyez a papírokra: „Másodszorra is kimenjek WC-re?”, „Hú, Hercules, ezt megúsztuk”. Több életszituációt feldolgoz, jól érthetően meghatározza azokat, de a mag köré írható történet a befogadótól függően alakulhat. Az viszont bizonyos, hogy tört színeivel, nagy, egybefüggő üres vagy monokróm felületeivel, arányaiban kisméretű figuráival sivár, kietlen képi világot hoz létre, a történetek a legritkább esetben indulhatnak vidám irányba.
A térérzékeltetés változatos formáit látjuk, néhol összezavarnak a vonalak, máshol a foltok szándékosan helytelen perspektívát jeleznek, van, ahol teljes körű és pontos az ábrázolás, megint máshol pedig nemes egyszerűséggel kihagyja a teret a munkából. Ez a változatosság bizonytalanság-érzetet eredményez, a grafikákat végignézve nem érzem magam komfortosan.
A Rókalány karaktere az alkotóval azonos, rajta kívül minden egyéb szereplő emberalakot ölt a munkákon. Ez kitüntetett szerep tehát, a sorozat névadó szereplője, az állandó, a centrum, aki nem is napló, hanem még inkább Facebook-posztszerű alkotásokat hoz létre. Önmagáról készített képek, egy-két mondattal kiegészítve, de a teljes történetet elrejtve, elég érdekesen ahhoz, hogy megálljon a szemünk rajta.
Úgy gondolom, ebben a sorozatban a megmutatni akarás, a vágy az elmondásra dolgozik, a teljes titoktartás mellett, akárcsak a Facebook-posztok esetében. Nyilvánosságra hoz töredékeket, amiket mindenki behelyettesíthet más sztorikba, a sajátjaiba, az ő szelepe megnyílik, enged, de a teljes, pontos történet, a titok megmarad az alkotónak, mégsem válik öncélúvá. A képek egyszerűek, átláthatóak, a szövegek rövidek, tömörek, a mai vizuális és verbális bejövő ingereink piacát nagyban uraló Facebook pedig pont ilyenekre nevel, így a befogadóknak Dér Julianna „nyelve” tökéletesen megfelelő. A hatásmechanizmusa miatt is érdemes róla beszélni, hiszen az olyan, mint az InstaVers nevű oldalé, ami egy 2014 áprilisában indult projekt a – főleg kortárs – költészet népszerűsítésére. Habár ott a szövegek elsőbbséget élveznek – míg Dér munkáin a szöveg egyenrangú a képekkel –, a logika egyezik: egy-egy kontextusból kiszakított mondat vagy sor beillesztése vizuális környezetbe, ezzel kicsit specifikálva a jelentését, mégis hatalmas teret hagyva a befogadónak az értelmezésre. Az InstaVers és a Rókalány esetében is eredeti környezetüktől direkt elválasztott mondatok hatnak ránk, gyorsan, pillanatok alatt. Nem kell egy egész versen vagy képregényen, történeten stb. átküzdenünk magunkat ahhoz, hogy élményt kapjunk. És ezzel nyernek ezek az alkotások, a gyorsaságukkal, közvetlenségükkel, elérhetőségükkel, könnyen átélhetőségükkel.
Ráadásul a felvillantott – vagy besűrített – témákat, habár talán kommerszek, egyedien kapta el. Párkapcsolat, megfelelési vágy, magányos sírdogálás az utcán, újévi fogadalom – ezekről milliószor hallottunk. De a néha kísértetiessé összeálló folt- és vonalstruktúra, a rókafejű emberlány, a nagy, általános témákon belül megcsípett mondatok érdekessé teszik a sorozatot.