A szingli férfiak és nők legjobb barátja, Bridget Jones, hosszú kihagyás után 2016-ban ismét visszatért a mozivászonra. A Bridget Jones Naplója (Bridget Jones’s Diary. Sharon Maguire, 2001) és a Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (Bridget Jones: The Edge of Reason. Beeban Kidron, 2004) után a Bridget Jones babát vár (Bridget Jones’s Baby. Sharon Maguire, 2016) címmel jelent meg a folytatás, tizenkét év kihagyás után. Bevallom, mikor megtudtam, hogy egy újabb komikus résszel fog bővülni a „szakítás utáni terápia” gyűjtőnévvel ellátott filmjeim listája, kétes érzéseim támadtak. Természetesen izgatottsággal töltött el a hír, hiszen az első és második rész a mai napig nagy kedvencem, viszont számtalan példát láttam már arra mind filmek, mind sorozatok terén, hogy mennyire el lehet rontani valami jót, amikor a producerek nem tudják mikor elég. Bár több rendező is visszautasította a kezdetleges forgatókönyvet, véleményem szerint Sharon Maguire-nek sikerült egy igazán könnyed, szórakoztató, Bridget Jones-hoz méltó folytatást megalkotnia.
Bár a második rész befejezése alapján azt gondolhattuk, hogy Bridget (Renée Zellweger) és Mark Darcy (Colin Firth) szerelme örökké tart, a harmadik részben Bridget ismét szingli, és már javában a negyvenes éveiben jár. Korábbi „csacsi” énjét elhagyva, visszavonult a pasizástól, és a munkájának és barátainak él. A probléma akkor kezdődik, amikor kolléganője, Miranda (Sarah Solemani) elrángatja őt egy szabadszellemű fesztiválra, ahol korábbi fogadalmát feladva, egyéjszakás kalandba keveredik egy jóképű amerikai férfival, Jack-kel (Patrick Dempsey), majd tovább fokozódik akkor, amikor egy keresztelő után újra egymásra találnak Mark-kal. Bridget élete a feje tetejére áll, mikor megtudja, hogy teherbe esett. A film nagy kérdése, hogy kitől van a baba? Bridget ezt a parányi információt elfelejti közölni a két apajelölttel, s erre épül a film komikus szála.
A film igazi nosztalgia ébresztő, hiszen az összes régi szereplő visszaköszön benne, kivéve a Daniel Cleaver karakterét alakító Hugh Grant-et. A harmadik részben jelen van mindaz, amit a korábbi részekben szerettünk: könnyed történetvezetés, szerelmi szál, és humor, humor, humor. A film számtalan eszközzel szórakoztatja a közönséget: vicces párbeszédekkel, szófordulatokkal, Bridget szerencsétlenkedésével és persze Renée Zellweger ikonikus arcmimikájával, amit a számos plasztikai műtét sem tudott teljesen eltüntetni. A film készítői persze a női nézőkről sem feledkeztek meg: Colin Firth még mindig sármos, Patrick Dempsey pedig félmeztelen testével gyönyörködtet. Colin Firth szerepeltetése egyébként a filmesek döntése volt, hiszen a Bridget Jones naplója 3. – Bolondulásig című Helen Fielding-regény alapján Mark ebben a részben halott, Bridget pedig gyászoló özvegy. De, hogy ne merüljünk el a szomorúságban, ki szeretném emelni a film mellékszereplőinek játékát, akik sokszor szinte ellopták a show-t. Emma Thompson például, aki Bridget Jones nőgyógyászát játssza, flegma megjegyzéseivel többször is feldobta a filmet. Ugyanilyen komikus mellékkarakter Bridget édesanyja (Gemma Jones), aki a korosztályok közti különbséget szemlélteti humoros formában. Erre remek példa, amikor a film elején FaceTime-on hívja fel a lányát, s a füléhez tartja a telefont; vagy az, amikor Bridget beszámol róla, hogy 50% esély van arra, hogy Mark az apa, és 50% arra, hogy Jack, az édesanyja pedig értetlenkedik és rákérdez arra, hogy hármasban csinálták-e a dolgot. Természetesen egy-két helyen érezhetően erőltetett lett néhány poén, de miért is várnánk el egy Bridget Jones filmtől, hogy tökéletes legyen?
A film elsődleges célja a szórakoztatás, mégis igen komoly, életszerű témákat jelenít meg, főleg nők/anyák számára a maga komikus módján. Az egyik ilyen a film konfliktusa, azaz, hogy mit tehet egy nő, ha nem biztos az apa kilétében? Továbbá az, hogy merjünk-e belevágni a gyermekvállalásba 40 év fölött? Mit tehet egy nő egyedülálló anyaként? Milyen munkalehetőségei adódnak egy kilenc hónapos várandós kismamának? Ezek igen komoly kérdések, és bármelyik nőt érinthetik a világban. Hatalmas pozitívum ez, hiszen a film készítői mertek nagyot lépni. A korábbi filmekben Bridget esetlensége dominált. Általa kevésbé éreztük magunkat balféknek, hiszen megmutatta, hogy vannak nálunk is szerencsétlenebb emberek, persze ezért kedveltük meg annyian őt. Ám azzal, hogy ilyen élethelyzetbe hozták Bridget-et, a karakterét még életszerűbbé, s ebből adódóan még szerethetőbbé tették.
Mindezek miatt úgy gondolom, hogy érdemes volt belevágni a harmadik rész leforgatásába. Ahogy Bridget karaktere öregedett, úgy telt az idő az egykori rajongók felett is, s ezt a gyártók is felismerték. Ezzel magyarázható, hogy a cselekmény is ehhez méltóan komolyodott, természetesen megőrizve a Bridget Jones filmek korábbi báját. A filmet mindenképp ajánlom a korábbi rajongóknak, friss és nem annyira friss szingliknek, és mindenkinek, akik egy este erejéig ki szeretnének kapcsolódni a hétköznapok szürkeségéből. Mindazonáltal be kell ismernünk, hogy a történet ezzel elérte a végállomást. Bridget az első résztől fogva az igaz szerelmet kereste, és a harmadik részben egy férjjel és egy fiú-gyermekkel gazdagodott. Végre bekövetkezett a teljes happy end, nem lenne érdemes még egy résszel gazdagítani a sorozatot. Röviden, megérte tizenkét évet várni arra, hogy Bridget Jones babát várjon.