,,Az ihlet folyamatosan megérint,
és ez azt jelenti, ha magam is vagyok,
nem marad idő gondolkodni,
vagy elmerülni az érzéseimben.
Olyan vagyok akár egy alkotó,
örökmozgó gépezet.”[1]

A múzeumi kiállítások napjainkban jelentősen átalakultak. Korábban csak az egyszerűen kiállított műtárgyakat, festményeket csodálhattuk meg tisztes távolságból, az eredeti formájukban és minőségükben. Ma már a hagyományos értelemben vett kiállítási tárgyak mellett egyre több interaktív, filmszerű, eredeti kontextusából kiragadott műalkotással is találkozhatunk. Szó szerint belemehetünk a képekbe, megfogdoshatjuk, mi magunk alakíthatjuk és formálhatjuk azokat kedvünk szerint. Egy kiállítás megtekintése szórakozássá és tanulássá is válik, a passzív szemlélődőből pedig aktív résztvevő lesz. A digitális technika rohamos fejlődésének köszönhetően új dimenziók nyílhatnak a látogatók számára, legyen szó bármilyen régi, idő koptatta alkotásról.

A Vincent van Gogh Álmai című innovatív kiállítás a digitális technika lehetőségeit kihasználva, speciális formában mutatja be a festő közel 200 alkotását, melyeket a legkorszerűbb technológiával újítottak fel. A nem mindennapi kiállításon a legismertebb képeket 3D-s animációkban is megnézhetik az érdeklődők. A digitálisan felújított művek fotografikusan lettek kinyomtatva a legmagasabb minőségben, hogy a művész által elképzelt színek láthatóvá váljanak. A kiállítás a holland Beurs van Berlagéból érkezett Budapestre a Vam Design Centerbe. Van Gogh álmát Melcher de Wind valósította meg, ugyanis a festőnek az volt az álma (innen származik a kiállítás címe is), hogy egyszer az összes képét egy helyen láthassa a közönség.

Kép1

Ez természetesen lehetetlennek tűnik, hiszen a meglévő képeket a világ különböző nagy múzeumaiban őrzik, valamint több kép megsemmisült vagy eltűnt az évtizedek alatt. Az elmúlt közel 130 évben a festmények megfakultak, megkoptak, elvesztették eredeti színük intenzitását, viszont a digitális technika képes volt mindezt újra visszahozni, a képek úgy jelennek meg a néző előtt, ahogy azokat a művész láttatni szerette volna. Új életre kelnek, eredeti, vibráló színeiben láthatják őket a látogatók. A reprodukciós munka során nagy segítséget jelentett Van Gogh levelezése öccsével, Theóval, melyben a művész beszámolt az alkotási folyamatokról, gondolatairól, felmerülő kétségeiről. A levelezésből kiragadott idézetek vezetik végig a látogatót a kiállításon, hogy elmerülhessen a festő gondolataiban, érzéseiben, különböző korszakaiban, így nyújtva még személyesebb élményt.

Mindezek mellett külön érdekesség, hogy a tárlaton hét darab 3D-s animáció megeleveníti a leghíresebb festményeket is. A mozgás érzékelése mellett a hatást az is fokozza, hogy a képekhez illeszkedve háttérzörejeket, zajokat és zenét is hallhatunk. Az installációk lehetőséget nyújtanak arra is, hogy a nézők betekintést nyerjenek a festmények készítésének folyamatába. A 3D-s eljárás során a képeket részeikre bontották, és jól láthatóvá tették az egymásra rétegződő elemeket, mint például a Virágzó mandulafaágak (1890) vagy a Krumplievők (1885) című képek esetében.

Kép2

A tárlat több kisebb-nagyobb blokkokra osztható, ahol egy-egy alkotói korszakban készült festményeket lehet megtekinteni. Sűrűn, egymás után sorakoznak a képek és az idézetek a hosszú folyosókon. A festő egész életútját végigkövethetjük, a kezdeti próbálkozásoktól – az angol újságok grafikai illusztrációjának tanulmányozásától – a párizsi évekig, illetve a keleti stílus hatásától Arles-ig és Provence-ig.

Az első teremben rövid tájékoztatást kapunk a festő életéről, majd a korai alkotásait láthatjuk: arcképek, csendéletek, földművesek, dolgozó emberek, a nyomorban és a kilátástalanságban élők sötét színvilágú képei, melyek komor, bús hangulatot árasztanak.

Itt található az első installáció, mely a Krumplievők (1885) című képet mutatja be a vázlatrajztól egészen a kész műig. Megmozdul a csillár, gőzölög a kávé, csörömpölnek az evőeszközök, valamint láthatóvá válik a művész játéka a fénnyel és a perspektívával is.

Kép3

Ezek után kíváncsian indulhatunk tovább a következő szakaszhoz, ahol már egészen más világ, hangulat fogadja a látogatót. Van Gogh művészetében jelentős változást hozott az, amikor 1886-ban Párizsba költözött, ahol az impresszionista mesterektől megtanulta a világos színek használatát és a tónusok felbontását, így a realista stílus barnás-szürkés színvilágát felváltotta a változatos színekkel játszó, az impresszionista alkotókra jellemző ecsetkezelés. Ezeken a képeken már világos, változatos színekben elevenedik meg előttünk Párizs nyüzsgő városa és a Szajna partja.

Kép4.krumplievők

Kép6.séta a szajna partján Asnieres közelében 1887

Ezután napraforgók, tájképek, virágok, gyümölcsök és virágzó gyümölcsfák sokasága követi egymást. Szinte faljuk szemünkkel a képeket.

Kép11

Kép10

Van Gogh napraforgók festménysorozatának különlegessége, hogy három mű tizenkettő, kettő pedig tizenöt napraforgót ábrázol. A 3D-s technika segítségével a képek egymásba illesztve figyelhetőek meg, melynek köszönhetően érzékelhetővé válik az öt kép különbsége és közös vonása is.

Kép12

Aztán egyszer csak a nyugodt szemlélődésből kizökkentenek a filmes effekteket, hatásokat alkalmazó animációk. Variózás a festő házán és a szobáján keresztül ki az ablakból látható tölgyfára, és hirtelen megint a házat látjuk kívülről, majd ismét kezdődik elölről az egész. Izgalmas, szinte beleszédülünk!

Kép13

Kép14

Ehhez képest extrémebb a következő két installáció: kocsizás az elmegyógyintézet folyosóján, mely Stanley Kubrick Ragyogás (The Shining, 1980) című filmjére emlékeztet. Vagy a néző arcába repülő madarak a Hollók a gabonaföldek felett (1890) című képen, ami Hitchcock Madarak (The Birds, 1963) című filmjét idézi.

Ezeknél a képeknél hallható zenei aláfestéseknek köszönhetően egy teljesen más érzelmi állapotba kerülhetünk a korábbiakhoz képest, mely a kiállítás sokszínűségét igazolja, fokozza. Az életének utolsó hónapjaiban készült, döbbenetes erejű alkotások már az expresszionizmus kezdetét jelezték.

Kép16

Ráadásul (sajnos csak) egy tableten a Csillagos éjszaka (1889) című kép örvénylő, kavargó részeibe is belenyúlhatunk, mi magunk irányíthatjuk az áramlást, meghatározhatjuk annak formáját, akár újra is festhetjük az egész képet!

Csillagos éj a Rhone fölött, 1889

Két speciális szoba is helyet kapott a kiállításon. Az egyik a Lappangó művek című blokk, ahol az elveszett, megrongálódott vagy megsemmisült képekből a fennmaradt levelek alapján készítettek rekonstrukciókat, ám az eredetik hiánya miatt ezek gyengébb minőségűek. A másik a Vincent van Gogh önarcképeit tartalmazó szoba. A kiállítás végére érve még a Mandulavirágzás (1890) című képhez készült animációval találkozhatunk, ahol a mandulafavirágok különböző rétegeit és a virágszirmok lassú, kecses hullását figyelhetjük meg. Ez az installáció lezárja a festő életművét.

Kép19

Habár a pincehelyiségben berendezett tárlaton csak képkeret nélküli reprodukciókat láthatunk, a Vincent van Gogh Álmai kifejezetten izgalmas, egyedülálló kiállítás, hiszen egy neves művész ennyi (reprodukált, digitálisan felújított) képét egy helyen látni önmagában is nagy élmény, s ezt csak fokozza, hogy a műveket az egyik legújabb kiállítási trend keretei között tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás megtekintése után az a benyomása támadhat a nézőnek, hogy Vincent van Gogh álma a jövőben, egy digitális korban valósult meg, ami már a mi jelenünk, ám ezt a festő még a legmerészebb álmában sem gondolta volna.

Kép20


[1] Levél Theo van Goghnak, 1888. szeptember 11-én vagy 11. körül – kiállításon szereplő levélrészlet.

Hozzászólások

hozzászólás

One Response