Vér és ezüst – Castlevania

Ha meg kellene nevezni egy filmkategóriát, amelyben a nézők a legtöbbet csalódtak, az esetek többségében valószínűleg a videojáték feldolgozásokat említenék legelőször. Az adaptációk korában egyre több videojátékhoz nyúlnak a készítők új alapanyag reményében, viszont csoda, ha tíz közül mindössze egy átlagon felül teljesít a rajongók és kritikusok körében. Letehető az asztalra olyan remek délutáni kikapcsolódást nyújtó film, mint a Sonic, a sündisznó (Sonic the Hedgehog. Jeff Fowler, 2020), de letehető olyan „bravúros” hasraesés is, mint az Egyedül a sötétben (Alone in the Dark. Uwe Boll, 2005), amit messze elkerülnek a nézők. Sokan azzal magyarázzák az ilyen filmek bukását, hogy nehezen lehet egy másfél órás film alapjául szolgáló forgatókönyvben hűen adaptálni egy hét-nyolc órás történetet. Mi a helyzet azonban egy olyan videojáték adaptációval, amelynek a története minimális és közel sem részletekbe menő?

A Castlevania videojáték sorozat 1986-ban indult útjára Japánban a Konami által, aminek a néhány évvel későbbi harmadik részét igyekezett animációs sorozatként adaptálni a Netflix. Igen ám, de az 1989-es 8-bites játék közel sem rendelkezett részletes, gazdagon árnyalt történettel. Felbukkan az emberiséget elpusztítani kívánó csúnya Drakula és az őt megállítani szándékozó Trevor Belmont, majd a mesélő szélnek is ereszt minket, hogy oldjuk meg magunk a problémát. A Netflixnek nem pusztán csak adaptálnia kellett egy egyébként is egyszerű alapfelállást, hanem megfelelően ki is kellett egészítenie a cselekményt háttértörténetekkel és karakterjellemekkel. A játékból nem derül ki, hogy a szereplők milyen tulajdonságokkal bírnak, milyen stílusban kommunikálnak egymással, és milyen személyiségük van, ezért ezeket a nulláról kezdve kellett felépíteni. Ilyen szempontból vizsgálva az író, Warren Ellis meglehetősen szabad kezet kapott, ami a videojáték kedvelői számára először nem feltétlenül hangzott megnyugtatóan.

Szerencsére a végeredmény egyszerre lett remek és figyelemfelkeltő. A Netflix által összeállított csapat olyan munkát eszkábált össze 2017-ben, ami nemcsak, hogy nem bánik tisztességtelenül az eredeti alkotással, hanem ki is egészíti azt. A történet fő mozgatórugója továbbra is Drakula (Graham McTavish), aki a felesége elvesztését követően bosszút esküszik az emberiség ellen és alvilági seregével városról-városra tisztítja meg a terepet. Erre válaszul lépnek színre a játékból ismert főszereplők (egyet kivéve), hogy megállítsák a teljes pusztulást. Mindenki kapott egy egyedi felvezetést, amelyet követően becsatlakoznak a Drakula elleni hadjáratba. Ennél többre viszont nem tanácsos számítani.

A sorozat első évadának legnagyobb hátulütője nem a történetben, hanem sokkal inkább annak terjedelmében keresendő. Mindössze négy részből áll az egész széria, amelyeket először hosszú, összesűrített részeknek gondolhatnak a nézők, de hamar csalódniuk kell, ugyanis kivétel nélkül mindegyik rész 25 perc után véget ér. Eredetileg élőszereplős filmnek készült az adaptáció, később tértek csak át az animációs megoldásra, emiatt kissé érezhető is a hiány az alig két órát kitevő játékidőből. (2020-ra már három évadot élt meg a sorozat, de három évvel ezelőtt érthető volt a rajongók elégedetlensége a rövid terjedelem miatt.) Érezhető, hogy a Netflix az első évaddal valószínűleg csak felmérte a terepet és biztonsági játékot folytatott. Már önmagában nagy kihívás volt egy egyszerű történetet kibontani egy sokkal nagyobb és összetettebb világgá, arról nem is beszélve, hogy a videojáték adaptációkkal kapcsolatos szkepticizmus is nehezítette a sorozat gyártását. Könnyen választhattak volna más utat, azonban mégis a történet felépítése mellett döntöttek, megszakítva azt rögtön a próféciákban szereplő csipetcsapat összeverődése után.

A játékhoz hűen a főszerepben továbbra is Trevor Belmont (Richard Armitage) áll, az első epizód viszont kizárólag Drakulára összpontosít, és őt helyezi központi szerepbe. Eredetileg nem sok mindent tudtunk meg a vámpírlegendáról azon kívül, hogy pusztulást akar hozni és gonosz, ezért pedig meg kell ismertetni vele a fegyverünk élesebbik felét. A sorozatban azonban vámpír létére több szempontból humanizálódik a karakter. Legjobban úgy lehetne körülírni a nyitányt, mintha ez Francis Ford Coppola 1992-es Drakula prológusának az animációs változata volna. Drakula mindkét esetben elveszti a feleségét és bosszút esküszik az emberiség ellen. A reményvesztettség olyan fényben tünteti fel a vámpírt, hogy egyszerre válthat ki a nézőkből sajnálatot és együttérzést. Tudjuk, hogy amit elkövetni készül, az helytelen, de valamilyen szinten mégis megértjük, hogy miért teszi mindezt az emberiség ellen. Többet akarunk látni belőle és kíváncsiak leszünk a tervére, de az utolsó néhány percben helyszínt váltunk és Trevoré lesz a főszerep, ahogy éppen egy falu becsületsüllyesztőjében elegyedik agresszív véleménycserébe.

Az első évad a központi karaktereink összekovácsolódásáról szól, amolyan vihar előtti csend formájában, miközben Trevor megmenti Sypha Belnades (Alejandra Reynoso) varázslónőt és lesöpri a port Alucard (James Callis), Drakula fia koporsójáról, felébresztve őt az álmából.

A látványvilág különösen szépre sikeredett a sorozatban. Minden apró részletre ügyeltek a készítők és a tűz kifejezetten jól elevenedik meg a képen. Nem hiába kapott korhatárt a sorozat, ugyanis előszeretettel mutat be minden sarkon emberi belsőségeket és borítja be a képet vörös színnel. Kissé morbid módon még azt is kijelenthetjük, hogy öröm nézni a gore ilyen közeli bemutatását, miközben az egyszerű polgárok egymás után hullnak el Drakula katonái által. Ez mindenképpen sokat segít a sötét és komor világ további jellemzésében. A képi világ egyetlen apró hátulütője, hogy amikor a szereplők szótlanul egy helyben várakoznak és a háttérben nem látunk senkit, olyan hatást kelt, mintha megállt volna az élet. Mintha csak egy állóképet vizsgálnánk, megszűnt rajta az életteli mozgás. Hang híján a néző akár azt is hihetné, hogy véletlenül szünetelteti a lejátszást.

Összegezve a Castlevania első évada remek előételként szolgált a fő történetszál eljövetelére, a már elérhető második és harmadik évad miatt pedig többé nem érezzük kevésnek a kezdő négy epizódot. A készítők jól vették az akadályokat és emlékezetes történetet varázsoltak egy amúgy pofonegyszerű alapfelállásból.