Ha a Tron: Örökség című Disney film okán szeretnénk megtudni valamit a digitális világról, ne feledkezzünk meg arról, hogy ez csak egy film, igaz, egy kultfilm, mely szórakoztat. Az írásnak nem célja, hogy megpróbálja lerombolni a Tron-filmek kultikus jellegét, inkább arra a dologra szeretné ráirányítani a figyelmet, amelyről a hétköznapokban úgy beszélünk, hogy a “számítógéppel ma már mindent meg lehet csinálni”. Ez a népi (tév)hit a számítástechnika mindenhatóságának képzetében gyökerezik, és a posztmodern ember sajátja, aki az érzékeivel megtapasztalható valóság és a hálólét virtualitásának mezsgyéjén, e két vektor eredőjének mentén éli az életét.
Az ilyen formán kialakult „népi informatika”[1] ebben a filmben is tetten érhető, sőt a film erre a kölcsönös és redundáns tudásra építi fel a cselekményt, olyan címkéket és kategóriákat használ, amelyek szakszerűnek, bennfenntesnek tűnnek, de könnyen (félre)érthetők: rács, lemez, program, felhasználó, egyenlet, algoritmus, ciklus, rendszer. Ezek a címkék és kategóriák a szórakoztatás fontos elemei, érthetővé teszik a cselekmény technológiai alapját. Erre természetesen a történetszövés miatt elengedhetetlen szükség van, hiszen a Grid digitális világán belül játszódik a cselekmény, és bármennyire is “csak” szórakoztató filmről beszélünk, a szakértői terminusok használata nagyban hozzájárul a hitelességéhez, amely egyebek mellett elvezet a 3D immerzív élményéhez..
Disneyék 2010-ben folytatták az 1982-es film cselekményét. A két film között eltelt majd három évtized, a filmbéli szereplők is közel húsz évvel lettek öregebbek. A modernitásból a posztmodern énközpontú, individuális világába léptünk. Harminc év alatt a kommunikációs gépeinket és hálózatainkat megváltoztattuk, bár utópiánk egy tökéletes világról változatlan maradt. Mindennapi életünkben a tökéletes világot kommunikációs gépeink által építgetjük: mindenféle külső kényszertől szabadulni kívánunk, szabadságunk megvalósítását hálózatba kapcsolt individuális kommunikációs gépek (számítógép) által képzeljük el. Kevin Flynn és Sam is ennek a világnak a gyermeke.
Kissé távolabbról szemlélve a történetet, érdemes néhány különbséget megfogalmazni a két film létrejöttének körülményeit illetően. Az 1980-as évtized kultikus számítógépét, a Commodore 64-et (C64) 1982 januárjában mutatja be a Commodore International, ugyanez év augusztusában dobja piacra, majd ad el belőle összesen 17 millió darabot. A mára már egyszerűnek és mókásnak tűnő számítógépre főleg játékok íródtak, és már a késő Kádár-kori Magyarország tinédzserei is ezen nőttek fel. Ezeknek a játékoknak a szinte sematikus 16 színű képi világa és a mai programokhoz – ha úgy tetszik, digitális világokhoz – képest primitív világa jelenik meg az 1982-es Tronban. Ők, a nyolcvanas évek fiataljai lesznek majd, akik mintegy tíz év múlva mohón vetik rá magukat az internetre[2]. Ők azok, akiknek leforgatták az első részt, és gyermekeiknek mutatták be 2010-ben a másodikat. Az első film a C64 világa, a második a virtuális valóságé (VR), melyhez már nem tudunk kötni egy kultikus géptípust. Az előbbi egy dús fantáziával elgondolt világ volt, a VR napjainkra pedig valósággá vált – ha nem is abban a formában, ahogy ábrázolni szokták. A két filmben – egyebek mellett – a közös alapot, a “népi informatika” rácsodálkozó magatartását kiváltó matematikai algoritmusok képezik, még ha azok nem is explicit formában jelennek meg.
Hasznosnak tűnik, hogy összevessük a valóságot a filmbeli fikcióval, annál is inkább, mert korábban ezt számos szakember már megtette egy gépi virtuális valóság témát felhasználó film, a Mátrix (1999) kapcsán. A Mátrixot sok szerző Platón, Arisztotelész vagy Descartes filozófiáján keresztül szűrte át, és a valóságos-virtuális viszonyt boncolgatta, vagy etikai nézőpontból közelítette meg.[3] Mi itt nem ezt az utat választjuk, hanem a ‘software takes command[4]’ (a szoftver hatalomátvétele) gondolatából indultunk ki. Vagyis abból a helyzetből, hogy a szoftver, amely elválaszthatatlan része gépeinknek, alapvetően behatárolja (vagy inkább lehatárolja, korlátozza) cselekedeteinket, miközben pont az ellenkezőjét érezzük, vagyis hogy kitágítja világunkat.[5] Ezt a kettősséget lehet felfedezni a Gridbe szorult Kevin Flynn (Creator) esetében, aki utópiájától vezérelve megírja a Clu programot (Codified Likeness Utility, a szinkronizált változatban Kódolt Leképező Utánzat), mely a Gridbeli avatarja.
A programok alapvető tulajdonságairól elmondhatjuk, hogy közülük a matematikai megalapozottságuk a legfontosabb; a matematika pedig a fizikai világ színtiszta mintázata, kivonata, esszenciája, mely az intencionális logikával párosulva rendszerünk, jelen esetben a Grid alapjait adja. A rendszer magja az algebra[6], meghatározott műveletekkel, a műveletek sorrendjével, és a műveletek elvégzésének sorrendje, a folyamat algoritmussal[7] írható le. Egyik lépés a másik után, matematikai, logikai minták hosszú sora a ciklusokban: ezek nem végtelen hosszúságúak, legfeljebb emberi ritmusunkhoz mérten tűnnek annak. (“Ami itt pár óra, otthon csak pár perc” – mondja Kevin Samnek.) Ha az algoritmus végtelen hosszúságú lenne, vagyis sohasem érne véget, akkor a feladat megoldhatatlan lenne, legalábbis a hagyományos algebrai keretekben, így nem lenne eredménye és nem lenne értelme sem. A filmben algoritmikus időszámítás jelenik meg, amikor a megszemélyesített programok (Castor, Tron, Clu stb.) ciklusok elteltével mérik életüket és nem öregszenek. Nem öregedhetnek, legalábbis emberi módon nem: a Grid és Clu fogságában Kevin Flynn megőszülve, egy távoli szegletben szinte tétlenül várja biológiai életének végét, ám digitális világbeli avatarja, köszöni szépen, változatlanul fiatal és erőteljes, mintegy húsz év elteltével is. A film sokféle emberi tulajdonsággal ruházza fel a programokat, ám meghagyja azok időtlenségét, azonban ez az időtlenség nem öröklétet, halhatatlanságot jelent; hanem ellenkezőleg, arra mutat rá, hogy ez az állapot addig, és csak addig állhat fenn, amíg a program korszerű, aktuális és illeszkedik. Azután következik a “szétpixelezés”. A programok életciklusai nagyon is érthetők, ha “személyiségváltozásaikat” éppen aktuális verziójukkal nevezzük meg (Castor/Zuse kettőssége vagy Tron pálfordulása).
Kevin Flynn utópiájára, mely egy tökéletes rendszer (világ), ahol minden információ ingyenes és szabad, nagyon sokan vágynak ugyan, ám tenni érte kevesen tesznek. Nem úgy Sam Flynn, aki apjához hasonlóan hacker, olyan szakértő, aki nem az iskolában, hanem az “életben” tett szert szakértelemre, és tevőlegesen vesz részt a saját szoftvercége lerombolásában még élete kockáztatása árán is. Ez az ellentmondás tökéletesen tükrözi a hacker (és nem cracker!) hozzáállását a szoftverek virtuális világához, egyben felveti a programokkal kapcsolatos örökzöld kérdést: ha a programok algoritmusok, az algoritmusok pedig a fizikai világ matematikai mintái, akkor mi képezi a szerzői jog alapját? A sorrend, melybe a programozó ezeket a mintákat állította? A sorrend maga az algoritmus. Quorrától hangzik el a mondat, “Flynn az önzetlenség művészetére tanít, arra, hogy vonjuk ki az egónkat az egyenletből!”. Az egó képezné azt a többletet, amitől egy matematikai formula szerzői jog alá esne? Erre itt nem fogunk választ adni, de jelezni szerettük volna, milyen dilemmákkal és vágyakkal küzd Kevin Flynn, amikor megalkotja a Gridet és Clut, majd később áttételesen Quorrát.
A Grid Kevin Flynn által megírt algoritmusai (a programok) “a saját természetükkel vesznek részt a szituáció formálásában, de természetük nem saját maguk által uralt és alakított, hanem alkotóik által létrehozott és elvileg kizárólag az alkotó által rájuk bízott értékek és érdekek megvalósulását szolgálják. A […] gép helyettünk, a kommunikáló személyek képviseletében törekszik a szituáció ellenőrzésére. A gépekbe delegált emberi szándék más emberi szándékokkal ütközik össze, és így formálja a szituációt. […] gépeink hű szolgáink, akik beprogramozott természetüknek megfelelően viselkednek, s viszik sikerre törekvéseinket – vagy szembesülnek a törekvések kudarcával.”[8] (Ropolyi, 2005) (kiemelés Sz. I.) Flynn 1982-es énje megszállottja a tökéletes világ megalkotásának, gridbeli munkájának elvégzésére létrehozza avatarját, Clut, akit úgy programoz, hogy a legkisebb “tökéletlenséget” is a lehető legnagyobb szigorral büntesse – a saját szerepét játszatja el vele úgy, hogy nem számol a rendszerében futó algoritmus kényszerítő erejével. A megalkuvást nem ismerő Alkotó megírja a megalkuvást nem ismerő programot. A film alapkonfliktusa, hogy Clu nem tud másként cselekedni, mint az Alkotó delegált szándéka és mivel a Gridben Clu az úr (“ez az ő játéka”), Flynn összeütközésbe keveredik saját algoritmusával. Clu algoritmusa nem teszi lehetővé, hogy Flynnhez hasonlóan szabad akarata szerint cselekedjen és kreatívan megváltoztassa önmaga algoritmusait[9]. A Gridbe szorult egykori hacker rádöbben, hogy virtuális világa úgy van felépítve, hogy a tökéletességre törekedjen, amit úgy ér el, hogy elpusztít mindent, ami nem tökéletes. Ezért kell megakadályozni Clu Gridből való kijutását. Ekkor azt is elismeri, hogy a Griden kívüli világ nem tökéletes, és egykori önmagát megtagadva belátja, nincs is szükség arra, hogy az legyen. Clu gonosznak látszik a filmben, de a minőségek ilyen megjelenése az emberek fejében születik meg, a szoftvernek algoritmusa van, érzelemmentes.
A programok gépre kódoltsága határt szab a lehetséges változatoknak és ezek a változatok standardok formájában öltenek testet, a filmben szó szerint. A Gridben a “feltételek előálltak” és megjelentek az izók: Quorra a digitális evolúcióban “csak úgy létrejött” izomorf algoritmus, egy új életforma, egy új szabvány. Az új szabvány, az ‘izó’, tökéletes biodigitális életforma, aminek létrejöttével Clu szerepe látszólag beteljesedett, vagyis algoritmusának a végére kellett volna érnie. Ekkor Clunak meg kellett volna ‘halnia’, legalábbis mozdulatlanságba merevednie, de nem így történt, mert az ő feladata az eszményi világ létrehozása; ha nem ő hozza létre, akkor nem képes felismerni a tökéletességet, és elpusztítja a digitális evolúció – még oly tökéletes – hajtásait.
Clu egy jól felépített avatarprogram, aki még stratégiát is képes kidolgozni arra, hogyan jusson ki a Gridből, hogyan juthat testhez – az Alkotó 1982-es testéhez. Ennek a stratégiának része, hogy csipogóján rácsörög Alan Bradleyre, aki készséggel veszi rá Sam Flynnt, a kalandra és apára vágyó (melyik lehet az erősebb vágy?) hackert, hogy nézzen utána a csipogó jelzésének. Nem érdekes, hogy az avatar algoritmusai honnan tudják, hogy a játszma csak akkor változtatható meg, ha új szereplő kerül a játékba, de Clunak csak akkor van értelme új ciklusba kezdeni, ha az egyenletbe egy új változó kerül. Ezt kapja meg Sam Flynn személyében, aki kinyitja kaput. Kevin és Clu ugyanolyan jól mérik fel egymáshoz képesti helyzetüket – hisz Clu Kevin szándékának és énje egy részének másolata – mindketten a kapuhoz igyekeznek. Kevin azért, hogy ő és fia kijusson és Clu bennmaradjon, Clu azért, hogy ő – világtökéletesítő szerepétől vezérelve – kijusson és testet öltsön. Érdemes még azt a szempontot figyelembe venni a megtestesüléssel és az izókkal kapcsolatban, hogy ha Clu nem pusztítja el az izókat a Gridben, és történetesen az izók kijutnak és testet öltenek, Clu ugyanúgy munka nélkül marad és értelmét veszti, elpusztul. Ha Clu és az izók is kijutnak, a játszma a külvilágban is folytatódik. Ezért bontakozik ki a harc az Alkotó és avatarja között, amit Kevin Flynn igyekszik nyitott problémaként felfogni, mert a nyitott problémákat algoritmusokkal nem lehet kezelni, nem oldhatóak egyértelműen, túl sok bennük a bizonytalanság: hol vannak éppen a szereplők a kapuhoz képest, meddig van nyitva a kapu, hogyan lehet odaérni, ki kit üldöz, Tron mit fog tenni, az Alkotó mit fog tenni és még sorolhatnánk. Nem részletezzük az akciójeleneteket, de a konfliktust végső soron Kevin Flynn érzelmi reakciói oldják meg, melyeket Clu nem tud értelmezni, érezni, és ez lesz a veszte. Clu determinisztikus viselkedésű, és ezt a Grid fogságában lévők kihasználják. Flynn ugyanis tud úgy dönteni, hogy feláldozza magát. Clu hajtóerejét Flynn ellenállása táplálja, és minél kevésbé akarja avatarja által megvalósítani a kinti világ tökéletességét, avatarja annál inkább szembe fordul vele. Tehát Flynn feláldozza magát fiáért és egy jobb világért – amelynek immár része Quorra, az izó – és vesztét okozza Clunak, végül a Gridnek is. Az Alkotó elérte célját.
Megjegyzések
A Tron: Örökség című filmben nem akarnak átverni senkit a valósággal kapcsolatban, mint a Mátrixban, nincs is miért, hisz a filmbéli szereplők ugyanolyan valóságosként kezelik a gridbeli világot, mint a kinti világot.
A Tron első látásra duálisnak tűnő világát (kint és bent) monistának tekinthetjük, mert koherens és átfogó kategóriákban írja le mindkét világát.
A Grid világában végbemenő események a filmbeli való világban is ugyanúgy végbe mehetnének.
A két világ egymással nem kibékíthetetlen, mint a Mátrixban – az ember elméje és teste is bejut, a gridbéli entitások pedig kijuthatnak onnan, sőt, kikerülve a Gridből testet ölthetnek, miközben megtartják gridbeli identitásukat.
A mesterséges intelligenciát általában fenyegetőnek fogjuk fel, így válik Clu gonosszá.
A digitális folyamatosan arra “törekszik”, hogy megközelítse az analóg pontosságát, elérje az analóg szinte végtelen információtartalmát.
Az algoritmus a problémamegoldás általános eszköze. Recept. Módszer. Útmutatás. Eljárás. Megengedett lépések sorozata. Lépésenként csak véges sok állapot vehető számításba.
Bibliográfia
Bermúdez, José Luis (2005): Philosophy of Psychology. A Contemporary Introduction. New York:
Routledge
Lotman, Jurij (1973): Szöveg, modell, típus. Budapest: Gondolat
Manovich: Lev (2008): Software Takes Command. http://softwarestudies.com/softbook/manovich_softbook_11_20_2008.pdf
Neumann János(1954): A számítógép és az agy. Budapest: Netakadémia
Ropolyi László (2005): Az internet természete. Budapest: Typotex
[1] A “népi informatikának” része a technológiára való rácsodálkozás: hiszen működik!
[2] Technikatörténeti érdekesség, hogy a Commodore 64 számítógépet 1985-ben alkalmassá teszik hálózati használatra. Az America Online (AOL) betárcsázós rendszerű, telefonvonalat használó hálózatán online játékokat lehetett játszani és a fájlletöltést is lehetővé tették. Ez utóbbit a pornóipar használta ki igazán. A kelet-európai országokból ezek a szolgáltatások magától értetődően nem voltak elérhetők.
[3] ld. Ábrahám Zoltán (szerk.): Mátrix filozófia. Budapest, 2004, Édesvíz Kiadó.
[4] A kifejezés Lev Manovich értekezésének címe. Manovich, Lev: Software Takes Command. 2008.
http://softwarestudies.com/softbook/manovich_softbook_11_20_2008.pdf
[5] Itt kifejezetten a nagy többségre, és nem a szakemberekre vonatkoztatjuk a megállapítást. A szakemberek, beleértve a non-graduated szakértőket is például hackereket is, éppen azon munkálkodnak, hogy egyrészt megmutassák a kitágult világ határait, másrészt ezeket a határokat kitolják. Mindazonáltal szükséges megjegyezni, hogy vannak olyan szakértők, akik éppenséggel saját érdekeiknek megfelelő korlátokat építenek be rendszerü(n)kbe és érvényesítik is azokat.
[6] Az algebra szó jelentése helyére rakni, összeilleszteni. Az algebra al-Hvarizmi perzsa tudós (VIII-IX. század) egyik művének címéből származik.
[7] Az algoritmus kifejezés al-Hvarizmi perzsa tudós nevének erősen eltorzult változata.
[8] Ezek a mondatok nem a Tron: Örökség című film kapcsán íródtak. Szerzője Ropolyi László, aki Az internet természete című könyvében (2005, Typotex) a kommunikációs gépekről tesz ilyen megállapítást, ám tökéletesen illik arra a helyzetre, melybe Kevin Flynn kerül.
[9] Ez a megfogalmazás (1) az emberi cselekvésről a kognitív pszichológiai iskola képviselőjének, J. L. Bermúdeznek a felvetését tükrözi, (2) Lotman szemiotikai kultúrafelfogását is beleérti. Bermúdez így ír: “az agy az alkalmazás szintjén alapvetően az algoritmust (a cselekedet műveletsorát) konvertálja fizikai reprezentációvá – azaz meg lehet keresni azokat a fizikai struktúrákat, amelyek megfelelnek az algoritmusra jellemző reprezentációs szcenárióknak, a neurális szinten pedig olyan mechanizmusokat kell feltárni, amelyekről alapos okunk van feltételezni, hogy a kérdéses algoritmust tervezik, tervezték. (Bermúdez, José Luis: Philosophy of Psychology. A Contemporary Introduction. New York: Routledge, 2005. A részlet dr. Zsélyi Ferenc fordítása.) J. Lotman a kommunikációs szituáció kapcsán leírja, hogy az én-én típusú kommunikációs szituációban létrejövő autokommunikáció a “felfedezés”, az “ihlet”, a “sugallás”. (Lotman, Jurij: Szöveg, modell, típus. Budapest, 1973, Gondolat)