„A rólunk szóló igazságról faggatni a lelket hiábavaló erőfeszítés, mivel a lélek csupán azokat a képmásokat képes visszatükrözni, amelyeket önmagunk leírására feltaláltunk. Amikor tehát a lélek mélyére ásunk, akkor nem teszünk mást, mint egy tükör visszavert tükörképébe bámulunk.”
(Patrick Hutton)
A PTE Pszichológiai Doktori Iskola Elméleti pszichoanalízis programja, az Imágó Egyesület és az Imago International főszervezésével 2010. november 25-27. között megrendezésre kerül a III. Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencia – Reflexivitás és önreflexivitás címmel a pécsi Apolló Artmoziban.
A korábbi konferenciák által megteremtett hagyomány folytatásaként a III. MPF célkitűzése, szakmai irányelve a pszichoanalitikus filmtudomány interdiszciplináris területe iránt elkötelezett filmalkotók, filmtudományi szakemberek, pszichoanalitikusok és pszichoanalitikus szemléletű pszichológusok eszmecseréjének elősegítése, a témához kapcsolódó tudományos kutatások megismertetése, megvitatása és népszerűsítése. A középpontban továbbra is a párbeszéd és a kölcsönhatás áll: a pszichoanalitikus és kinematografikus tudás integrálhatósága, egy közös nyelv kialakításának lehetősége. .
A III. MPF-en ennek keretéül a Reflexivitás és önreflexivitás mindkét tudományterületen kiemelkedő jelentőségű témaköre szolgál. A pszichoanalízis a 20. században az önreflexió munkamódjának középpontba állításával a szubjektum belső történéseinek legkidolgozottabb, legnagyobb hatású fogalomtárát hozta létre, módszerével pedig a tudattalan folyamatok láthatóvá tételét és a szubjektum lelki apparátusának megértését vette célba. A modern kor egyik legkíméletlenebb önreferenciális gesztusa, az Álomfejtés óta újra meg újra felvetődik a kérdés, hogy létezik-e önmegértés, vagy csak folyamatos önfélreértésről, önfélreismerésről beszélhetünk. Vajon feloldható-e a tudattalan létezésének feltételezése és az (ön)reflexív folyamatok hangsúlyozása között feszülő alapvető ellentmondás? Hogyan képes a pszichoanalízis érzékenyen reagálni a társadalmi-kulturális változásokra, milyen tudományos önreflexió segíti ebben?
A művészi önreflexivitás, a film „önmagaságára” irányuló kérdése szintén valami rejtett működésmódot tesz láthatóvá, leleplezi a valóság illúzióját, kizökkent a fikcióból. A valóság művészi reprezentációi, a valóság újrakomponált filmképei az önmegértés vágyából teremnek. A kultúra beszélhető, látható oldalát mutatják fel, a töredékekből kommunikálható dolgot hoznak létre. A nézői szubjektum mikor és hogyan ismer magára (saját képére) a valóságot átalakító reprezentációkban? Milyen érvényes megközelítésmódokat tudnak ajánlani az emberi önmegértés problémájára az eltérő pszichoanalitikus és mozgóképi stratégiák? Hol jöhet létre a találkozás pszichoanalízis és filmművészet között az emberi természet, a társadalom és a kultúra területén?
A konferenciára jelentkezéseket várunk
- Szekció előadásra: a pszichoanalitikus filmelmélet, filmkritika és filmértelmezés területeihez kapcsolódó előadás. Időkeret: 20 perc előadás, majd 10 perc diszkusszió.
- Műhelyre: filmélmények csoportos, pszichoanalitikus szempontú feldolgozása, illetve a pszichoanalitikus filmtudományhoz kapcsolódó elméleti és gyakorlati problémák interaktív megvitatása. Időkeret: maximum 2 óra.
Kérjük, hogy az érdeklődők a www.imagoegyesulet.hu oldalról letölthető jelentkezési lap kitöltésével jelezzék előadói szándékukat a mpf@imagoegyesulet.hu e-mail címen. A jelentkezés határideje: 2010. május 30. A jelentkezés elfogadásáról a szakmai bizottság döntése alapján a jelentkezők 2010. júliusában kapnak értesítést. Felmerülő kérdések esetén a fenti e-mail címen készséggel állunk rendelkezésükre. A konferencia további információit a www.imagoegyesulet.hu honlapon tesszük közzé.
Üdvözlettel:
Bókay Antal, Erős Ferenc, Stark András és Székács Judit – A doktori program és a szervező egyesületek részéről
Bálint Katalin, Fecskó Edina és Papp Orsolya – A programbizottság részéről
Felkért társszervezők
ELTE BTK Filmtudományi szak
PTE BTK Mozgóképtudományi Központ
SZTE BTK Film és Irodalomelméleti Tanszékcsoport