Ezerarcú őrület (Szentendrei Teátrum –
Örkény Színház: Übü király, vagy a lengyelek)

Bámulatosan sokféle színházi eszköz és műfaj keveredése jellemezte július 10-én a szentendrei Városháza udvarát. Ebből a színpompából olyan természetességgel nőtt ki az Übü király című darab, mintha Alfred Jarry eleve az Örkény Színház és a Szentendrei Teátrum számára írta volna a néhai fizikatanárát parodizáló drámáját. Jóllehet a szereplők alpári stílusa, a darab abszurdja és a főszereplő által gyakran ismételt „szahar” kifejezés nem fog már botrányt kirobbantani, mint a párizsi ősbemutatón (Ubu roi. Aurélien Lugné-Poe, 1896), Mácsai Pál rendezése (Übü király, vagy a lengyelek, 2014) telve van fiatalos lendülettel és humorral. A rockopera, a commedia dell’arte és a burleszk elemeit is felvonultató előadás végig leköti a figyelmet: a közönség soraiban elbújó szereplők és a színpadra felhívott vállalkozó szellemű nézők egyaránt biztosítják ezt.

A rendező még az olvasópróba előtt egy interjúban[1] azt mondta, hogy kifejezetten szeretne építeni a színészek játékkedvére és ötleteire. Ez sikerült is, hiszen a színpadon, ahol szinte végig jelen van mind a húsz előadó, hasítani lehet a kreativitást: van, aki egy plüss medvét ajándékoz meg a háttérben fontos szereppel, van, aki Delacroix A Szabadság vezeti a népet (La Liberté guidant le peuple, 1830[2]) című festményét parodizálja egy kivillanó mell segítségével, és van, aki beatboxol. (Érdemes lenne összevetni ezt a zsúfolt színpadot a Maladype Színház szintén lenyűgöző verziójával [Übü király. Balázs Zoltán, 2009], amelyben négy férfi játssza az összes szerepet.) Az Örkény Színház színészei mellett nagy szerepük van a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak is: Bagossy László 2011-ben indult osztálya teljes létszámban megjelenik az előadásban. Kiemelendő még Kákonyi Árpád teljesítménye, aki a színpad hátsó részén felállított emelvényen ülve néha bele-beleszól a cselekménybe, és sokoldalú zenei aláfestéssel egészíti ki a produkciót.

A színpad tetején foszladozó szakadt ponyva, a rossz szivacsok és a szereplők gesztusai egyaránt a legmélyebb fizikai és lelki nyomort tükrözik. A karakterek mindegyikét jellemzi valamilyen „deviancia”: Übüék (Csuja Imre és Kerekes Éva) a degeneráltság kifejezői, Poszomány kapitány (Nagy Zsolt) nőies ripacs, míg Vencel király (Gyabronka József) leginkább egy agyalágyult öregúr benyomását kelti. Éppen ezért különösen ijesztő, amikor az előadás végén a figurák útra kelnek Európába, idegen országok felé…

(Az előadás legközelebb október 16-án látható az Örkény Színházban.)