Csúsztatás – nem a Mars téren készült, de a Mars téri piac nélkül ezen a képen csak egy import sótartó lenne. Így viszont a szivárvány minden színében pompázik, a következő pillanatban az ablakot is a szendvicsemre fogom reszelni. Igazi neuromarketing.
Újabb csúsztatás, hiszen alig van némi tompa kék, elefánt is kevés. Elrejtőzik, a zegzugban találod csak, mint ahogy a Kék Elefántot magát. Oázis a belváros drappszín dzsungelében.
Garázsok, street art, innen már csak egy lépés a hamisítatlan, művészi street food vagy garage food. Egy egykor szebb napokat látott odú most még szebb napok elébe nézhet.
A neve Nyugi, de a színvilága újabban eléggé zaklatott, „in a good way”. Két évtizede vakolatlan vörös téglák között, fapadokon, fapadosan kőbányizáltunk, ma már illatos lámpaernyők között isszuk a pumpkinlattét.
Most már viszont tényleg nyugodjunk le kicsit. A vadonatúj hely a régies színtelenséggel újít. Persze a csupasz téglák sötét tónusát nem árt leönteni némi narancsos sziruppal, hogy igazán izgalmas ízeket kapjunk.
És a nyugalom csúcsa. A cortado mellé jár a délmadár. Letisztult ízek, kívül-belül a barna különböző árnyalatai, visszafogott, otthonos összevisszaság, ami gyümölcsös harmóniában egyesül. Ez Szeged.
A cikk az Apertúra Magazin „Láthatatlan Szeged” című pályázatára érkezett pályamű, a felnőtt kategória megosztott II. díját nyerte el. A fotóesszé megjelentetését Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta.