Javier Ruiz Caldera harmadik filmje, a Hárommal több esküvő (Tres bodas de más, 2013) klasszikus szerkezetű, többnyire kliséket felvonultató vígjáték, mely az olcsó poénokra épülő, romantikus, esküvős filmek széles palettáját gazdagítja.
Szakítási jelenettel kezdődik: Ruth-ot (Inma Cuesta) elhagyja a barátja. Amikor azonban a félközeli kép totállá tágul, kiderül, hogy egy esküvőn, az asztaltársak előtt teregették ki a párkapcsolati szennyest. Ez a látszólag humoros, de Ruth számára megalázó helyzet teremti meg a komédia alaphangulatát: a bájos, telt ajkú spanyol szépséget lúzerként ábrázolják, amit kissé hiteltelenül ugyan, de nagy, fekete keretes szemüveggel és előnytelen hajviselettel is megpróbálnak hangsúlyozni.
Ruth kutatóbiológusként dolgozik egy egyetemi laboratóriumban, ahol minden kollégája nő. A hölgykoszorú, élén az állapotos főnöknővel (María Botto), árgus szemekkel figyeli Ruth magánéleti válságát, ahogyan a szakításai után leissza magát, majd újabb és újabb nemkívánatos egyéjszakás kalandokba keveredik. Munkája, a languszták szexuális viselkedésének tanulmányozása során sem kap támogatást a kollégáitól. Se a párkapcsolataiban, se szakmailag nem becsülik meg: exei sorra hívják meg az esküvőikre, főnöke pedig felszámolja a langusztakutatást. A legjobbkor érkezik Ruth elhibázott, boldogtalan szingli életébe a jóképű gyakornok, Dani (Martiño Rivas). Amellett, hogy a nő asszisztense lesz a laboratóriumban, magánéleti tanácsadójává is válik: Dani veszi rá, hogy elmenjenek az egyik exe esküvőjére, ahol Ruth bebizonyíthatja, hogy dögös és jól érzi magát a volt barátja nélkül is.
A klasszikus romantikus vígjáték-dramaturgiának megfelelően a történet végére az egyedülálló biológus és a sármos gyakornok egymásra találnak. A férfi hatására fokozatosan születik meg Ruth-ban a döntés: elég a lúzerségből, kézbe kell vennie élete irányítását. A balfék szingliből sikeres, szexi és talpraesett nő válik. Addig azonban még két esküvőn is részt vesznek, melyeken szintén Ruth egykori párjai fogadnak örök hűséget.
Az esküvők egészen eltérően zajlanak, hiszen a volt barátok is nagyon különbözőek. Az első lakodalom egy „ereszd-el-a-hajam” típusú tengerparti buli, ahol szinte nincs olyan koktél vagy drog, amit ne kevernének ki, vagy ne lenne rajta a kínálaton. Ruth szemüveg nélkül és szexi pink ruhában jelenik meg, oldalán Danival, és úgy tűnik, nagyon is kelendő: az exe, annak egyik barátja, sőt, egy kamasz fiú is beindul rá. Ezen az esküvőn szemelik ki egymást Jonasszal (Quim Gutiérrez), a plasztikai sebésszel, akivel össze is jönnének, ha a dokinak nem kellene váratlanul műtétre sietnie. Így Ruth az esküvő másnapjára, a rengeteg alkohol és a hallucinogén szereket tartalmazó sütemények hatására Danival és egy nővel gabalyodik össze. Az egyéjszakás kaland látszólag mit sem változtat a kapcsolatukon. Ruth Jonasban véli megtalálni az „igazit”, aki az esküvő után felkeresi és érdeklődni kezd iránta. A köztük kialakuló szerelem azonban túl felhőtlen és idilli ahhoz, hogy közbe ne lépjen valami (vagy valaki). A második esküvőn, melyen Ruth transzszexuális exe házasodik, kiderül, hogy Jonasnak felesége van.
A film olyan sztereotípiákat működtet, amelyekkel a szereplőiből fokozatosan kizár minden emberit. Egyes poénjai kifejezetten rosszak, méltánytalanul öncélúak, ráadásul a politikai korrektséget is sértik. Ilyen például, amikor az egyik esküvőn egy kisgyerekes anya egy időre Ruth gondjaira bízza a gyerekét. Amikor visszatér, és megtudja, hogy Ruth nyugtatásképp a csecsemő szájába dugta a mellbimbóját, dühöngeni kezd, mert méltatlannak tartja Ruth fekete mellbimbóját a fehér gyermeke szájában. Vagy például, miután a készségesnek mutatkozó Dani lecipel egy elégedetlenkedő kerekesszékes nőt a lépcsőn, a háta mögött trágár megjegyzéseket tesz rá. Mikor Ruth a hátrányos helyzete miatt a nő védelmére kel, Dani rátromfol, és tovább sértegeti az asszonyt.
A rendező szívesen él az „olcsó-poénok-ahova-és-amennyi-csak-belefér” módszerével, és előszeretettel működtet elcsépelt sztereotípiákat, akárcsak az előző filmjében (Promocion Fantasma, 2012). Ezúttal azonban a színészek játéka sem tölti ki a karaktereket, így egyoldalúak maradnak. Egyedül a Ruth anyját alakító Rossy de Palmának jutott valamivel életrevalóbb szerep. A rámenős és talpraesett özvegyasszony elveszi magának az élettől, ami – szerinte – jár neki: a mindennapi konditermes edzések után dzsigolókkal kényezteti magát.
A Hárommal több esküvő amennyire lendületesen indul, annyira ellaposodik a későbbiekben. A drámai oldal egyre inkább elhanyagolódik, hiteltelen jelenetek, valószerűtlen és erőltetett párbeszédek kerülnek előtérbe. A kiszámíthatóság és a sablonosság mellett az is zavaró, hogy mindent egyre inkább idétlen és olcsó poénokra hegyez ki, illetve hogy minden helyzetet megpróbál megragadni a nevettetésre. A film eleinte még könnyeden szórakoztat, de ahogy haladunk előre a történetben, az alkotók szem elől veszítik a célt, és egyre nehezebben tudják fenntartani az érdeklődést. A humor színvonala egyre gyengül, egyre több, erőltetettebb és egyre inkább hatásvadász poénok kerülnek elő. A gyenge színészvezetés, valamint a gyenge színészi alakítások is csak laposítják a filmet. Mintha a rendező saját maga ellen dolgozna: minél inkább akar nevettetni, annál kevésbé sikerül neki, és annál inkább erőlködésbe fullad, sőt, sekélyessé válik a próbálkozása. A Hárommal több esküvő semmivel sem érdekesebb, mint a hozzá hasonló tucatdarabok.
