A bújócska bizonyára mindnyájunk gyermekkorából ismerős, egy szép emlékekkel összekapcsolódó kedves kis „társasjáték”. De vajon mi történik, ha egy nagyon furcsa család válik ennek és egyéb kis játékoknak a megszállottjává? Nos, az Aki bújt (Ready or Not. Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett, 2019) című filmből megtudhatjuk, hogy egy unatkozó, gazdag, arisztokrata család mennyire könnyen, szinte természetes módon, brutalitásba tudja fordítani ezt az ártatlan játékocskát.

Egy esküvő mindig stresszes, hiszen oda kell figyelni, hogy minden a megfelelő módon és időben következzen egymás után (valamint, hogy milyen legyen a torta, az ültetés stb.), jelen film esetében azonban a stressz főforrása anyósék furcsa beavató ceremóniájának közeledte. Történetünk in medias res kezdődik: egy fiatal pár nagy napjába csöppenünk bele, ahol kissé fagyos a hangulat. A nagy múlttal rendelkező játékgyár tulajdonos Le Domas család legkisebb tagja, Alex (Mark O’Brien) készül elvenni középosztálybeli szerelmét, Grace-t (Samara Weaving), amit a család nem néz jó szemmel. Azonban a vőlegény megfeledkezik arról az aprócska kis részletről, hogy közölje menyasszonyával, hogy éjfélkor a családjával együtt egy halálos beavatási játékocskára kerül sor (mely mindig egy társasjáték, amit a ház szelleme „szab ki” az új családtagra), hogy a leendő feleség is csatlakozhasson a famíliához. És innentől indul a móka.

A történet betekintést nyújt a szupergazdagok világába, és torz tükrével kritikát fogalmaz meg róluk. A film abszurd, gyilkosságokkal teli világként ábrázolja a felső tízezer életét, ezzel is azt sugallva, hogy ők tényleg bármit megtehetnek, hiszen legnagyobb fegyverük a pénz, amellyel mindent elintézhetnek (lásd a személyzet nagy részének „véletlen” meggyilkolását). Maga a család is elég abszurd és bizarr, egyrészt a különös hiedelmeik és a beavatási ceremónia miatt, másrészt pedig azért, mert egy gótikus kastélyban élve úgy tűnnek, mintha ők maguk is a középkorban rekedtek volna. Ez a tény persze valamennyire „érthetővé” is teszi, hogy miért ellenzik annyira, hogy egy alsóbb társadalmi osztályhoz tartozó lánnyal házasodjon a fiuk.

A beavatási játékul szolgáló bújócska kitűnő alapanyag a horrorfilmhez, hiszen a suspense, a folyamatos rejtőzködés és lapulás feszültséget kelt, és a nézők, azaz a mi idegeinkkel játszik. Azonban a játék tökéletes kiválasztása ellenére az Aki bújt mégsem nevezhető igazi horrornak. Ugyanis, bár ez a film is használja a horror jellegzetes kliséit (például a brutális vérontást és annak nyílt ábrázolását), de jóval inkább egyféle műfaji kavalkádnak mondható, amely nagyon szépen egyensúlyoz a horror, a thriller, az akciófilm és a vígjáték határain, mindegyik műfajból kölcsönözve egy-egy elemet. A másfél órás időtartamot teljes egészében kihasználták a készítők, nincs holtjáték, a film minden perce izgalmas és a cselekmény előrehaladását támogatja.

Annak ellenére, hogy mennyire jól bántak a filmidővel, sajnos túl kevés energiát fektettek a karakterek és a sztori kidolgozásába. Kezdjük először is az árnyalatlan karakterekkel: van a narkós tesó, az elég drasztikus és megszállott „mini Hitler” nagynéni, az ügyetlen sógor, a jófiú Alex és a rosszfiú Daniel (Adam Brody). Ők a főbb karakterek, akikről az égvilágon semmi mást nem tudunk meg, csak ezeket az egyszerű jelzőkben összefoglalható tulajdonságokat; nem tudjuk meg például, hogy mi a háttértörténetük, miért olyanok, amilyenek. Ez mindenképpen negatívum, és ebből a szempontból elég hanyag a film.

De vajon Daniel valóban egyértelműen rosszfiú? Danielt, már csak kinézete alapján is, először negatív karakternek véljük, és azt feltételezzük, hogy majd biztosan el fogja árulni a menyasszonyt a játék során. Ezzel szemben pozitív csalódást fog okozni, hiszen egérutat ad Grace-nek, valamint meg is menti életét, mikor arra már semmi esélye sem lenne a lánynak (ennek ellenére sajnos ő is meghal a játék során). Hősszerelmesünk, Alex, viszont csak eleinte próbálja mindenáron megmenteni kedvesét, később, egy hirtelen pálfordulás után már ő lesz az, aki beárulja Grace-t, és a bizarr sátánista feláldozási rituálé során kész lenne meg is ölni szerelmét, holott előtte majd megőrült, hogy nem tehet semmit és menyasszonya nem élheti túl ezt az estét.

A sztori kidolgozatlansága szintén Alex-szel függ össze. A történetből megtudhatjuk, hogy a család szellemét Alex kivételével soha senki sem látta még, így tehát ő a kiválasztott. Zajlik arról némi eszmecsere, hogy Alex fontos személy, megszállta a gonosz és így tovább, de elég homályosan. Igazából nem derül fény arra, hogy ez pontosan mit is jelent, mi ez a babona és melyek a következményei, tényleg Alexben lakik-e a gonosz, stb. Egyszóval semmi érdemlegeset nem tudunk meg erről. Ez nagyon zavaró, hiszen a készítők feldobtak egy labdát, egy új, izgalmasnak ígérkező cselekményszálat, amellyel kapcsolatban reménykedni kezdünk, hogy végre kapunk egy háttérsztorit. Ami elengedhetetlen is volna, de sajnos ebben a filmben nem bontják ki ezt a számunkra, így abszolút érthetetlen és megválaszolatlan marad Alex hirtelen megváltozása.

Az Aki bújt című filmet kétségtelenül a Grace-t alakító Samara Weaving viszi a hátán, még akkor is, ha az ő karaktere sem túl árnyalt. Nagyszerűen alakítja az egyszerű, ártatlan menyasszonyból „menyasszörnybe” átalakuló üldözött vadat. Arcjátéka és reakciói nagyon élethűek és valóságszagúak, az el-elejtett káromkodások és fájdalmas felkiáltások pedig szintén lenyűgözően természetesen buknak ki belőle.

Összességében egy szórakoztató, már-már a trash kategóriájába nyúló, de mégis élvezhető film lett az Aki bújt. A markáns brutalitást humorral próbálja oldani és elfogadhatóbbá tenni, még ha akad is egy-egy rész, ahol felszisszenhetünk. Nagy csodát nem tett, hiszen a bújócska játékát sokkal jobban is ki lehetett volna aknázni, de ha ezt elnézzük neki, és félretesszük elvárásainkat, akkor egy pörgős, akciódús másfél órás kikapcsolódásban lehet részünk.