Szegedi street art

Rongálás vagy művészet? – örök vita, ha a street artról van szó. De mi is a street art? Szó szerint utca(i)művészetet jelent, és ide soroljuk a graffitit, a tageket, a matricát, az installációkat, a falrajzokat… Egyszóval bármit, ami nem kereskedelmi célból készült és köztereken (illegálisan) megjelenő alkotás. Fontos még tudni, hogy a street art művészek szeretnek anonimek maradni, vagy gyakran használnak ál/művésznevet. De bárki beszállhat, hiszen az utcai művészet egy kvázi párbeszéd, ahol az adott város lakói üzenhetnek egymásnak. Üzenetük tartalma gyakran társadalomkritikai vagy politikai céllal születik meg, de minden esetben egyfajta önkifejezési formáról is beszélhetünk.

A street art eredetét tekintve avantgárd gyökerekkel rendelkezik; már a pop art művészek is lemondtak az intézményességről és a modernista eredetiség-elvről, a sokszorosítás volt az egyik fő irányelvük. Magyarországon körülbelül a kilencvenes években robbant be a street art mozgalom, főként a matricázás és a graffiti formájában, de akkor még inkább csak Budapesten és ott is igencsak visszafogott mennyiségben bukkantak fel ezek az alkotások. Nem is figyeltek fel úgy rájuk az emberek, mint napjainkban…

A főváros mellett Szeged is szép számmal büszkélkedhet street artos alkotásokkal: matricák, stencilek, murálok (falfestmények) tömege látható városszerte, csak nyitott szemmel kell járni! Nézzük tehát a legnépszerűbb és legismertebb szegedi munkákat!

Stencilek közül láthatjuk az éppen pisilő Bodri kutyát vagy az ügyetlen Punkot, de a járdára festett „Szeretlek/ Ugye tudod?” feliratok számítanak az egyik legfrissebb kedvenceknek.

Matricából sincs hiány: (gyakran) horrorisztikus babafejekkel, PÉZ felirattal és egyéb furcsa, Tim Burton-műveket megidéző figurákkal főként az egyetemi épületek környékein lehet találkozni, ami valószínűleg azt bizonyítja, hogy sok alkotó az ottani körökből származik. (2009-ben pedig több „warholizált híresség” került ki a falakra.)

Tagek (kis firkálmányok az alkotójuk nevéről/monogramjáról) és graffitik inkább a város külsőbb pontjain találhatók, főként az elhagyatott épületeken, a vasútállomás közelében, de extrémebb helyeken, például magasabb házfalakon is láthatóak.

A fentiekben mindössze a kis visszhangot kapó alkotásokat soroltam fel. Az utóbbi években ugyanis rohamosan terjedni kezdtek az utcai művek. Ez főleg annak köszönhető, hogy Szeged városi önkormányzata kiáll a helyi „utcai művészet” mellett és támogatja azt. Ennek egyik első lépéseként a Gáspár Zoltán utcai óvoda egyik üres falát szépítették meg egy gondosan megtervezett graffitivel. Az egyezség 2011-ben jött létre, civil kezdeményezéssel, azóta pedig a rendőrség együttműködésével hét graffitifalat állítottak fel városszerte, ahol a street art jegyében lehet alkotni. Céljuk, hogy a kopár falak és a rongáló graffitik helyett igényes alkotások szépítsék Szegedet. Immár nemcsak a belvárosban, hanem Tarjánban és Rókuson is meg lehet csodálni a panelok aljára festett művészi képeket (például a Csillag téri írószerbolt falán).

Egy másik, hasonló kezdeményezés tavaly történt a Lajtorja Művészeti Egyesület jóvoltából, amelynek tagjai „híres irodalmi alakok” témában készítettek több művet is. Ezek közül az egyik legjobban sikerült a Juhász Gyuláról mintázott árnykép a költőről elnevezett utcában.

Szegeden tehát nagy sikernek és támogatásnak örvend a street art – szerencsére. Jó, hogy ezeket az alkotásokat és üzeneteiket szabadon lehet megosztani az utcai tömeggel. Már csak azt kellene valahogy elérni, hogy az emberek jobban felfigyeljenek ezekre a nem túl nagyméretű, de sokszor annál izgalmasabb darabokra. Ha odafigyelünk, városi sétáink során rengeteg ilyennel találkozhatunk, de létezik ma már több térkép is, amelyeket maguk a street artosok készítettek, hogy követhető legyen ez a fajta kommunikáció. A térképek, amelyek folyamatosan frissítésre szorulnak, hiszen újabb és újabb alkotások kerülnek ki nap, mint nap, elérhetőek az interneten is: http://mek.oszk.hu/01100/01145/html/#_Toc48043578. Művészenként vannak lebontva a térképek, így világosan láthatjuk, ha valakinek van egy konkrét útvonala, vagy csak random otthagyogatja a nyomait a város különböző pontjain.

Az ismeretlen alkotók mellett a Kétfarkú Kutyapárt is intenzíven részt vesz az utcai kommunikációban: kampányaikat matricák, falfestmények és egyéb street art formákban teszik közzé. Az egyik legismertebb munka tőlük a ma már lerombolt „Szegedi Űrállomás”, ami majdnem negyven évig állt a Tisza-parti Belvedere épülete mellett.

Akár értjük, akár nem, akár elfogadjuk (sőt, értékeljük), akár nem, a street art ma már szerves része a nagyvárosi életnek és a köztereknek. Van, hogy az alkotások szimplán csak megmosolyogtatnak, de olykor komoly üzenetet hordoznak. Szeged amúgy is szabad szellemű város, ahol sokan nagyon nyitottak és könnyen befogadják az ilyen alkotásokat, de ne feledjük: nem csak nézni lehet, hanem beszállni is! Ha üzenni szeretnénk kisebb vagy nagyobb tömegeknek, a street art az egyik legnépszerűbb módja ennek!

Felhasznált források:

Pál Noémi Fanni: 5 szegedi street art alkotás – Ezeket láttad már? DailySzeged, http://dailyszeged.hu/posts/2014/05/13/5-szegedi-street-art-alkotas-ezeket-lattad-mar (2014.05.18.)

Szerző nélkül: A rendőrök Szegeden átálltak a graffitisek oldalára. Ötvenen túl, http://www.otvenentul.hu/page.php?PageID=53473 (2014.05.18.)

Török Anikó: Street art – rongálás vagy társadalomkritika? PartyPonty, http://www.partyponty.hu/posts/4769-street-art-rongalas-vagy-tarsadalomkritika (2014.05.18.)

Göncző Viktor – Téglás Attila: „Mindenhová kell fújni, én úgy mondom.” Egy szegedi graffitis csoport kultúrájának vizsgálata. Magyar Elektronikus Könyvtár, http://mek.oszk.hu/01100/01145/html/ (2014.05.18.)