Digitális Robin Hoodok „Sharewood”-ban ‒ Dubioza Kolektiv: Free.mp3

A legális videómegosztók és az online tékák terjedésével a zeneipar is gyökeres változásokon ment keresztül. A mainstream popzene legismertebb alakjai már nem album formátumban gondolkodnak, a siker kulcsa a megfelelő ütemben a piacra dobott sláger, melyet kislemez formátumban, fizikai adathordozóra írva sem fontos megjelentetni, sokszor elég a YouTube és az online zenei szolgáltatások (iTunes, Deezer, Spotify) által biztosított felület, majd pedig az élő fellépések sikere (a koncert- és fesztiválkultúra továbbra is virágzik).

Ezekkel párhuzamosan a torrentoldalak látogatottsága is nőtt az elmúlt években, sokszor már a megjelenésük előtt hozzá lehet jutni zenékhez, filmekhez vagy játékszoftverekhez. A megváltozott technikai közegre és a „torrent-kultúrára” az ipar több szereplője is reagál; amellett, hogy rendhagyó terjesztési módok jelennek meg (a filmet maguk az alkotók töltik fel az nCore-ra, a zenei anyagokat pedig pendrive-on, esetenként kazettán (!) adják ki[1]), az ipar szereplői alkotásaikban is foglalkoznak a kérdéssel. A magyar zenekarok közül az elmúlt időszakban többek között a Fish! és a Bëlga is megemlékezett arról, hogy az illegális letöltések miatt átalakultak a zenefogyasztási szokások: „Ó, igen, ingyen kapod, amit csinálok…”[2], „Csak töltsd le nyugodtan, mi meg majd szorosabbra húzzuk a szíjat…”[3] (Az előbbi idézetekben rejlő irónia része, hogy mindkét együttes a vonatkozó albumot ingyenesen letölthetővé tette a saját weboldalán.) A Dubioza Kolektiv nevű bosnyák ska zenekar és legutóbbi klipesített daluk, a Free.mp3 is csatlakozik a (főképp az illegális) letöltésekről szóló diskurzushoz, a torrentet éltetve (a dal a The Pirate Bay nevű illegális fájlcserélő oldal „himnuszaként” terjed az interneten, még a site kezdőlapján is elérhető volt néhány napig). A zenekar így nyilvánít véleményt a The Pirate Bay tulajdonosainak a szerzői jogokkal folytatott hadakozásáról, és áll csatasorba a szabad internetért, mely a torrentoldal egyik alapítója, Peter Sunde szerint úgy tűnik, egy elvesztett csata.[4]

A Dubioza Kolektiv ars poeticájának kezdettől fogva része, hogy iróniával és szarkazmussal átitatott társadalomkritikát fogalmaznak meg és a maguk provokatív módján látleletet készítenek az éppen aktuális politikai, kulturális helyzetről. Jó példa erre az Euro Song című daluk, melyben Angela Merkel, Nicolas Sarkozy, Silvio Berlusconi és az Európai Parlament bírálata mellett az Eurovíziós Dalfesztivál értéktelenségére is reflektálnak. Az Euro Song stílusához hasonlóak a U.S.A., valamint a No Escape (from Balkan) című darabok, melyek az amerikanizálódással, valamint a balkáni életérzés sajátosságaival foglalkoznak. A hangsúlyos kritikát megfogalmazó szerzemények mindegyike angolul íródott, a dalok szarkasztikus és ironikus stílusához pedig különösen jól illik az énekesek akcentusa. Így a Dubioza Kolektiv eszköztárának állandó eleme az önirónia és az önreflexió, melyek a Free.mp3 című dal szövegében és az ehhez készült videoklipben is nagy szerepet játszanak.

A dalt és a klipet az önreflexió foglalja keretbe. A videó kezdetén egy arctalan és névtelen felhasználó egy iPaden indítja el a Free.mp3 videoklipjét. A metaklipben az Eurovíziós dalversenyt idéző színpad, valamint a rendezvény logója is megjelenik, és látszólag egy előadás-alapú klip veszi kezdetét (mely egy újabb réteggel gazdagodik a tabletet tartó felhasználó által létrejövő keret miatt.). E néhány másodperces, az Eurovíziót idéző fricskát követően a videó történetmesélő funkciót vesz fel. A klip további részében a zenekar tagjai (főleg a két énekes, Adis Zvekić és Almir Hasanbegović) digitális Robin Hoodokként, vagy ha úgy tetszik, számítógépes vírusokként[5] garázdálkodnak az internet színterén. Ámokfutásuk során egyfelől mindent ingyenessé tesznek azzal, hogy fekete zsákban hordják a tartalmat a The Pirate Bay nevű torrentoldal logójaként funkcionáló hajóba, valamint feszítővasakkal távolítják el az adott kulturális termék internetes árcéduláját, ezek mellett pedig népszerű weboldalak logóit is paródia tárgyává teszik (kiengedik a Twitter-madarat a kalitkájából és a Wikileaks homokóráját forgatják). A Robin Hood-motívum a dalszövegben is megjelenik az internet torrent-társadalmára vonatkozóan, sőt, még a sherwoodi erdőből is szóviccet generálnak, a sher szótagot share-re, azaz megosztásra cserélve.[6] A klip zárásaként a zenészek az addig összegyűjtött internetes tartalommal együtt felszállnak a The Pirate Bay hajójának fedélzetére, a videó pedig a torrentoldal kezdőlapjával ér véget, melyen a tableten böngésző felhasználó a Dubioza Kolektiv legutóbbi, Happy Machine című kislemezére keres rá.

Amellett, hogy a zenekar tagjai a fájlmegosztó oldal „rakományát” gyűjtik és emblematikus oldalakkal viccelődnek, az internet legnépszerűbb videóit is parodizálják CGI trükkök segítségével. Így lopják el Nyan Catet[7], de együtt táncolnak Gangnam-stílusban Psy-jal[8], és ők lökik Miley Cyrust, aki a bontógolyón hintázik.[9] Ezeket a néhány másodperces intertexteket az interneten szörfölő felhasználó képe köti össze, aki akármerre barangol a világhálón a mobileszköz segítségével, minden esetben a Dubioza Kolektiv önjelölt hacker-szabadságharcosaiba botlik.[10]

Az intertextualitás előtérbe helyezésével az alkotók hozzászólnak a videoklipekről folytatott diskurzushoz. A Music Television posztmodern jegyeiről írott tanulmányában Andrew Goodwin kifejti, hogy az MTV műsorstruktúráját az intertextualitás egy formájának tekinthetjük, mely a posztmodern kultúrában is népszerű alakzat.[11] A Free.mp3 klipje tehát az intertextek halmozásával és a formanyelvi játékossággal a posztmodern jegyeivel játszik el: az intertextualitás mellett a kisfilm további szervezőelve a töredékesség (hiszen sok videóból látunk rövid részleteket), sőt, akár az adatbázis-logika is felmerülhet a böngészés aktusa és a linkek közötti ugrálás okán. Az alkotók ezekkel az eszközökkel a remixelhetőség kérdését is felvetik: a YouTube-érában bárki elkészítheti a saját változatát egy-egy népszerű dalhoz vagy videokliphez, így a közönség „beavatkozási lehetőségei” az elmúlt években ugrásszerűen nőttek.[12]

A Dubioza Kolektiv is ezt teszi: újrahasznosít, közönségként működve elkészíti a saját kritikával, iróniával és szarkazmussal átitatott változatát a legismertebb weblapokból és videoklipekből, büszkén hirdetve, hogy zenekaruk nemcsak alkotó entitásként, hanem közönségként is működik, e két elem egyidejű jelenlétével pedig fel lehet szólalni az internetes szólásszabadság mellett.

Felhasznált irodalom:

• Edmond, Maura: Music Videos After Youtube. URL: http://tvn.sagepub.com/content/15/4/305.
• Goodwin, Andrew: Fatal Distractions: MTV Meets Postmodern Theory. In Sound & Vision. The Music Video Reader. Szerk.: Simon Frith, Andrew Goodwin, Lawrence Grossberg. London and New York, 1993. 37-57.
• Mollen, Joost: Pirate Bay Founder: ‘I Have Given Up’. http://motherboard.vice.com/read/pirate-bay-founder-peter-sunde-i-have-given-up?utm_source=mbfb