2003-ban az internet segítségével szerveződő csoport meghökkentőnek nevezett akciója óta létezik a flash mob kifejezés, amely magyarul a villámcsődület nevet kapta. Mind az angol, mind a magyar kifejezés utal a tevékenység sajátos jellegére: emberek előre szervezett csoportosulása, akik egy nyilvános helyen a megbeszélt módon hirtelen végrehajtanak valamit, majd amilyen hirtelen jöttek, úgy szét is oszlanak – ez lenne a flash mob lényege.[1]

Sajnos egyelőre elég kevés információ áll rendelkezésünkre a jelenségről, és ezek nagy része is általában az interneten található. Azonban míg az akció előbbi meghatározásához többé-kevésbé igazodnak a különböző források, a flash mob célját tekintve már jobban megoszlanak a vélemények. Az első ilyen akció szervezője szerint azért generálta az eseményt, hogy fricskázza a populáris személyek azon szokását, miszerint ahol történik valami, ott az említett személyek minden különösebb indok nélkül mindig jelen kívánnak lenni. Ezért New York egyik áruházába invitált több mint száz embert, hogy aztán együtt érdeklődjenek egy drága szőnyeg áráról azt állítva, hogy kommunájuk egy raktárban él, ahová az említett szőnyeget meg akarják vásárolni, azonban a döntést csak közösen hozhatják meg. A flash mobot szervező Bill Wasik tehát valami újként, megdöbbentőként, egyfajta lázadásként tekintett művére, azonban az ironikus él ellenére „alkotása” ugyancsak populárissá vált az utóbbi időben.

Több helyen esik szó a flash mob céltalanságáról is. Eszerint ezek a villámakciók nem szolgálnak semmiféle célt, állásfoglalástól mentesek, nem kötődnek politikai nézetekhez sem, csupán az önszórakoztatást szolgálják. Az első magyar flash mobként ismert Deák téri akció, amelynek során a résztvevők pontban hét órakor, a harangszóra egyszerre kinyitották az esernyőiket, majd az utolsó harangszó után szétszéledtek, épp ilyennek tekinthető, vagy szintén ide sorolható akár a november 3-án tartott szegedi zombi flash mob, mely Halloween szórakozásként a zombi filmek reneszánszát idézte fel. Van, aki pedig ezzel ellentétben rejtett vagy nyíltan kimondott mondanivalót tulajdonít a flash mobnak, elgondolkodtatónak, figyelemfelkeltőnek tartja, vagy éppen művészi performansznak tekinti. A Szegeden szervezett Szupernyolcas flash mob is ebbe az irányzatba tartozik, ugyanis az utcán szupernyolcas kamerával megjelenő, és forgatást imitáló fiatalok célja a Szuper8-as Fesztivál, valamint maga technika népszerűsítése volt a figyelemfelkeltéssel.

Felmerül a kérdés, hogy a politikai tartalommal átitatott, hasonló mintára szerveződött jelenségek is flash mobnak tekinthetőek-e. A flash mob fajtáinak többféle elkülönítése közül az egyik a politikai célú flash mobot a „smart mob” kifjezéssel illeti, melyre a Fülöp-szigeteki elnök lemondását követelő akciót hozzák példának, amelynek során a tüntetés résztvevői SMS-ben kaptak tájékoztatást, így ez az elnevezés tulajdonképpen az okos, rendhagyó módszerrel megszervezett tüntetést jelenti.

Az egymástól alkalomadtán teljesen különböző akciók nyomán mára különböző iskoláit is megkülönböztetik a flash moboknak. Az előbb említett, gyakran öncélú vagy szórakozást szolgáló csoportosulásokat az úgynevezett hedonista irányzatba sorolják, míg a kreatív ötletek mellett mondanivalóval rendelkező (akár az első flash mobhoz hasonló társadalomkritikát megfogalmazó) akciókat pedig az aktivista irányzat alá sorolják. Ide tartoznak azok a rendezvények is, amelyek például egy diszkriminált csoportért állnak ki. A szakértők, például Ted Denzel szerint az ilyen rendezvények képezik a flash mobok figyelemre érdemes csoportját.[2]

A flash mobok érdekességei, hogy mondanivalójukat a közönségüknek az emberek tettei által közvetítik, így a csoportok résztvevői válnak médiummá, és alkalomadtán interaktív kapcsolatba is léphetnek a közönséggel. De vajon csak abban az időben és csak az épp jelen lévő közönségnek képesek közvetíteni a kívánt üzenetet, valamint a hangulatot, vagy lehetséges ugyanez például egy videóra vett flash mob esetében is? A villámakciók népszerűségét bizonyítja, hogy az internetes videómegosztó portálokon is hemzsegnek a különböző videók az ilyen gyülekezetekről, és némelyikük többmilliós nézőszámmal rendelkezik. Az egyik legnézettebb ilyen videó az angliai T-mobile hirdetése, amely egy vasúti pályaudvaron zajló flash mobbal hirdeti azt, hogy az élet minden pillanata megosztásra vár (természetesen telefonnal). De itt egy marketingfogásról beszélhetünk, ami nyilván a cég javát próbálja szolgálni, így csak a kreatív jelleg adott, a mondanivaló sem tekinthető művészi jellegűnek, inkább a mobiltelefon minél gyakoribb használatára sarkallja egyrészt a forgatás helyszínén jelen lévő közönséget, másrészt pedig ugyanezt próbálja közvetíteni a videó nézőinek is.

A flash mob esetében főleg témáját és céljait tekintve tehát pontos meghatározásról sosem beszélhetünk, de ettől függetlenül is sikerült pár év alatt behálóznia az egész világot. Az interneten megtervezett villámtömegek, amelyek csak a szerencsésebb jelenlévőknek nyújtanak meglepő élményt, az interneten úgymond „másodjára” is virágzásnak indultak videók formájában.

Források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Vill%C3%A1mcs%C5%91d%C3%BClet

http://en.wikipedia.org/wiki/Flash_mob

http://index.hu/tech/net/flash0818/

http://krono.inaplo.hu/index.php/inter/kultgyujt/169-flashmob

http://flokikutya.freeblog.hu/Files/htm/A%20flashmob%20%28FM%29.htm
http://nol.hu/archivum/archiv-404284

 

[1] Ezt a megfogalmazást alkalmazza a magyar valamint az angol Wikipedia is, valamint számos flash mobbal foglalkozó interneten elérhető cikk is.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Vill%C3%A1mcs%C5%91d%C3%BClet

http://en.wikipedia.org/wiki/Flash_mob

[2] http://flokikutya.freeblog.hu/Files/htm/A%20flashmob%20%28FM%29.htm „Ted Denzel flash mob-guru szerint hosszabb távon csakis az aktivista flash mobok lehetne életképesek, hisz ezekben jól kombinálódhat a szellemes, alkalmasint provokatív és karcos stílus egy, az embereket tényleg foglalkoztató mondanivalóval. Denzel szerint a mondanivaló flash mob style nélkül egy egyszerű demonstráció, míg fordítva, a stílus üzenet nélkül egyszerű bohóckodás.