Itt nem volt tégla meg kő, mint a Felvidéken. 1719. március 21-én Szeged visszakapta a szabad királyi városoknak járó jogokat. Ez pallosjoggal is járt, ami azt jelentette, hogy a királynak, illetve a jogokkal bíró városoknak joga volt ítélkezni, ami különféle formákat ölthetett: például a városkapuknál kiállított bitófák képében. Szegednek három volt. Az Anna-kúti Budai kapu, a Dugonics tér sarkán álló, Nándorfehérvár felé vezető déli, illetve a mostani Novotel Hotelnél, a Radnóti gimnázium helyén a nagyváradi úton álló kapu. A budai kapura tették a megcsonkolt elítéltek testrészeit riasztásul. Igen tanulságos, milyen büntetésért mi járt. Hamis tanúzás, káromkodás, paráználkodás: megbotozás, kalodába zárás, nyelvkitépés, esetleg megbélyegzés. A felvidéki büntetések ennél sokkal szigorúbbak voltak: a káromkodást megégetéssel, a lopást, s rablást akasztással, a gyilkosságot kerékbetöréssel, a részegséget és a vasárnapi verekedést kézlevágással büntették.

A Várkert lényege két kivételes történelmi személyiség párharcában ragadható meg. A szegedi Vár sosem töltött be harcászati szerepet: kezdetben a sóraktárak védelmezésére szolgált, majd a halálbüntetés Ferenc József általi eltörlése után börtönként funkcionált. Itt tartották fogva Rózsa Sándort is, először a ’48-as szabadságharc után az általa vezetett, főleg betyárokból álló szabadcsapatok felszámolásakor. Később Rózsa Sándor pandúrnak állt volna, hiszen nála jobban senki sem ismerte az alföldi alvilágot, ám írástudatlansága, illetve Ráday Gedeon királyi biztos gátat szabott neki.

2017. 10. 07. BBB. séta (Grand Café Várkert & Csillag börtön) Fotó: Pál Anna Viktória

2017. 10. 07. BBB. séta (Grand Café Várkert & Csillag börtön)
Fotó: Pál Anna Viktória

Ráday hivatalnokként kezdte pályafutását Pest megyében, megjárta a szabadságharcot, s a belügyminisztériumi kinevezését követően a Délvidék biztosává lépett elő és feltett szándéka volt, hogy helyreállítsa a régió közbiztonságát. A Várba csalogatta Rózsát azzal, hogy egy korábbi per papírjainak aláírásával végre a törvény jó oldalára állhat. Rózsa jóhiszeműen be is jelentkezett a várba, ahol nyomban lefogták és a Vár kazamatáiba vetették. Kötél általi halálra ítélték, miután válogatott eszközökkel hetekig kínozták (a „Szűzlány”, Ráday-bölcső), ám Valéria főhercegnő születésekor Ferenc József elköteleződött a halálbüntetéssel szemben, így ítéletét életfogytiglanra enyhítette. Rózsát tüdőelégtelenség miatt bekövetkezett haláláig börtönben tartották fogva (kitanulta a szabóságot, látása romlásával idős korára már csak zoknikat stoppolt). Egy igazságszolga, Lancsik Mihály nem sokkal halála előtt meglátogatta Rózsát, akinek odaadta dohányzacskóját. Lancsik leszármazottai Szegeden éltek. A dohányzacskót azóta is a szegedi múzeumban őrzik. A történetről Jókai Mór írt bővebben a Lélekidomár című könyvében.

 

A cikk az Apertúra Magazin „Láthatatlan Szeged” című pályázatára érkezett pályamű, melynek megjelentetését Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta.

 

Hozzászólások

hozzászólás