Levált retina, múltidézés, kiszárított és kifestett koponyák, slam poetry, pupillatágítás, malomárok, „Leülünk a földre?”, fekete humor, filmvetítés, Kőrösi Csoma Sándor elképzelt emlékei, leningrádi kollégium, kivégzéses játék, „Magyarországon nem szoktak olyan sokan estekre járni”, rendszerváltás, nagypapa – Szőcs Petra költő, filmrendező volt az Exkluzív Bretter Kör meghívott vendége.
November 17-én a kolozsvári Bulgakov Caféban összeért és a plafonon össze is mosódott az irodalom és a filmművészet, Makó és Cannes, saját és merített emlékek – szinte be sem fértek a terembe, akár az érdeklődők. A Bretter György Irodalmi Kör (az 1950-es évek közepétől működő Gaál Gábor Irodalmi Kör utódja) estjeinek menete egy hagyomány mentén zajlik. A meghívott – kezdő – költő a rövid bemutatás után felolvas a munkáiból, egy felkért szakmabeli vitaindító szöveget mond, majd a közönség beszélget az elhangzottakról, kommentálja azokat. Ebben az alkotó nem vehet részt, azonban zárásként reagál a felszólalásokra, reakciókra, az őt ért kritikákra. Ez a rendhagyó alkalom viszont más téttel bírt, és tulajdonképpen könyvbemutató volt, két meglepetéssel a végén. Horváth Benji (a Bretter Kör elnökségi tagja, költő, slammer stb.) és Nagy Eszter (a Babes – Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának mesterszakos hallgatója) beszélgetett Szőcs Petrával az első, Kétvízköz (Magvető, 2013) című kötetéről, amely 2014-ben elnyerte az elsőkötetes költők számára alapított Makói Medáliák-díjat.
Az eseménynek már jóval korábban meg kellett volna történnie, több mint egy évvel a megjelenés után hiánypótló volt, fontosságát és szükségességét nem lehet vitatni. A harminchárom éves költőnő Kolozsváron született, a kötetben szereplő versek a városhoz kötődnek, a cím, a „kétvízköz” szó is egy helyi földrajzi egységet jelent: a Malomárok és a Szamos folyó közti részt. Habár Szőcs Petra ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a versek jól érezhetően behatárolt tere az olvasók számára bárhol lehet.
A közönséggel való kommunikációval és önkommentárokkal, önreflexiókkal átitatott beszélgetés és felolvasás roppant bensőséges hangulatot árasztott. A szakmailag pontosan és érdekesen, a puszta szövegeken túllépve a költő személyével és az alkotófolyamatával kapcsolatban feltett kérdések, a tömör, vagány, vicces és őszinte válaszok meglepő gördülékenységgel törték át az egyébként sem túl erős lábakon álló „falat” a közönség és a három beszélgető között. Szőcs Petra beszélt a versek keletkezési hátteréről, elmondta, hogy a személyesen átélt valós eseményeken kívül álmok, fotók, másoktól hallott történetek alapszálaiból szövődik egy-egy szövegtest, például az egykori szomszéd inspiráló élményeiből. Beszélt a tárgyak állandóságáról, archiváló jellegéről, amely messze meghaladja az emberi emlékezet szegényes lehetőségeit, a kötet szerkezetéről, a körkörösség szándékáról, amit vagy sikerült megvalósítani vagy nem, a benne megjelenő helyekről és személyekről. A korpusz a nagypapa alakja köré épül – akit, mint kiderült, egyáltalán nem érdekeltek az unoka versei –, és hangsúlyos szerepet kap benne egy ház (Drága gyermekeim), aminek eladása bevallottan traumaként érte a költőt. És ezeken a pontokon egybefonódnak Szőcs Petra irodalmi és filmművészeti munkái. A kivégzés (2014) című kisjátékfilmjét, amit Arany Pálmára jelöltek Cannes-ban, és a zsűri különdíját nyerte el a Szarajevói Filmfesztiválon, a könyvbemutató után levetítették. Habár a kávéház pincérei a 15 perces film alatt is bőszen járkáltak az asztalok között, többször kitakarva a vásznat, hátborzongató élmény volt, ahogy a versek és a filmkockák az említett ház és a nagypapa alakján keresztül egymásba íveltek. A kivégzés egyik helyszíne a kötetben is megjelenő, a gyerekkort magában őrző ház. A cselekmény gyermeki szemszögből – nem saját élmények alapján –, a Ceauşescu házaspár kivégzése, annak játékból többszöri eljátszása, ezzel párhuzamosan pedig a válófélben lévő szülők elvesztése köré épül. Megjelenik benne a nagypapa – az egyetlen személy, aki foglalkozik az összezavarodottságtól feszült gyerekekkel.
A Szőcs Petrában úszó világ a megjelentekhez a lehető legtöbb érzékszerven keresztül eljutott, számos traumát sorakoztatott fel, egyhamar nehezen megemészthető történéseket mutatott. Ezt Horváth Benji és André Ferenc slammerek, egyben a Bretter Kör jelenlegi elnökei megkoronázták egy közösen írt szöveggel, amely a levetített filmhez készült, és amelyet igen hatásosan adtak elő. Nyakon öntöttek még minket egy adag súlyos gondolattal, képpel, hangszínnel, hangerővel, hangsúllyal, felhasználva a film motívumkészletét és gondolati tartalmát.
Ennek az estnek egyértelműen – eltérve a szokásos Bretter Köröktől – nem az volt a tétje, hogy kiderüljön, Szőcs Petra milyen költő vagy filmrendező, hogy hogyan tud felolvasni, vagy hogy a közönség hogyan értékeli a verseit – ezek persze mind fontosak –, hanem egy olyan gondolati szálnak a megmutatása történt, amelyre felfűződhet a költészet, a filmművészet, a slam poetry, és amely azáltal, hogy saját traumáit feltárja, utat mutat az univerzális traumákhoz és a sajátjainkhoz egyaránt. Egységet alkottak a különböző művészeti ágak és műfajok. Minden perce aláhúzta és megerősítette Szőcs Petra tehetségét, a közönség egyértelműen nagy élvezettel és feszült figyelemmel hallgatta verseit, amelyek „kegyetlenül mentesek mindenféle szentimentalizmustól” (Horváth Benji). Megtudtuk, hogy a költő a kötet egy-egy szereplőjéhez milyen tárgyat társít, hogy Leningrádban csak a Google Street View-n sétált, hogy a Ceauşescu házaspár kivégzéséről pupillatágítás miatt maradt le, hogy szerinte a traumák leírása azokat nem oldja fel, hogy lejegyzi az álmait, hogy kételkedik abban, hogy versek-e egyáltalán amiket ír, hogy éppen egy új filmen dolgozik, és hogy túl egyszerűnek találja a Kétvízköz nyelvét, egy újat keres – amit innen, a Malomárok mellől, izgatottan várok. A Bulgakovban összegyűlt közönség reakcióiból ítélve nem csak én.
