Párbeszédben

Csak hallottam róla, de fogalmam sem volt, hol találom. Mint később kiderült, többször elmentem mellette anélkül, hogy felfigyeltem volna a pincetérbe vezető ajtóra. Aztán némi, cseppet sem komoly internetes kutatómunka után megtaláltam a címet. Megtaláltam a Jazzt.

Amiről rövid időn belül kiderült, hogy nem csak egy kocsma a többi szegedi egyetemistafészek között. Lehetne ezt azzal is magyarázni, hogy mennyiféle zenei formációt volt képes befogadni és megszólaltatni az évek alatt, hiszen a jelenlegi tulajdonosainak nem titkolt szándéka helyet biztosítani a kevésbé közismert vagy felkapott zenei stílusokat képviselők számára. Ebben az esetben a szándék és megvalósítás ideális pontokon találkozott, a koncertekre leözönlő embertömeg jól bizonyítja ezt. De ezzel a nemes céllal együtt a Jazz még mindig csak egy lenne a sok közül.

Lehetne akár a hely kialakítása a titkos összetevő, hiszen az ütött-kopott belső tér, a falakra aggatott hangszerek és táblák vagy a berendezés, amelyek között keresve sem találunk két egyforma széket vagy asztalt, mind a romkocsmák világát is idézhetnék, de a Jazz nem erről szól.

Ha csak ennyi lenne, talán kétszer ültem volna be egy-egy sörre. Nem töltöttem volna ott hosszú órákat cseppet sem kötelező könyvek fölött, nem kezdtem volna el beszélgetni olyan emberekkel, akik eleinte elveszett művészlelkeknek, elvarázsolt arcoknak tűntek, mára viszont a barátaimmá váltak, és talán cigarettát sem ott tanultam volna meg tekerni, ahogy az is biztos, hogy a véget nem érő örömzenélésekhez is másik házszám alá kellett volna mennem. (Rendkívül sok „volna” egy mondatban, ez is jelzi a helyzet komolyságát!)

Az, amiért a Jazz számomra Szeged jelképe, nem pusztán a dizájnból és nem is az alkoholkínálatuk listájából, hanem a helyet alkotó emberekből fakad. A közösségből, amit összehoz a nagymamád nappalijára emlékeztető pince és a polcon sorakozó régi könyvek. Abból, ahogy régi barátként üdvözölnek az első találkozás alkalmával, amit valamilyen hihetetlen folyamat eredményeként te is továbbadsz a következő ismeretlennek. És ebben is hű lenyomata Szegednek. Nyitott, mégis családias és inspiratív környezetet nyújt annak, aki megtalálja az ajtaját.