A 2019-es év egyik legfontosabb társadalomkritikai műve a Pong Dzsunho rendezésében készült Élősködők (Parasite. Pong Dzsunho, 2019) című dél-koreai film. A rendező már több jelentős műben is megmutatta tehetségét (A gazdatest [Gwoemul. The Host. Pong Dzsunho, 2006], Snowpiercer – Túlélők viadala [Snowpiercer. Pong Dzsunho, 2013]), de mégis ez az alkotás hozta el számára az igazi nemzetközi elismerést, ezzel együtt pedig számos díjat, köztük az Arany Pálmát és négy Oscart is.
Az Élősködők alapötletét a rendező személyes tapasztalataiból merítette. A történet középpontjában egy mélyszegény család áll, amelynek tagjai Szöül „csatornaszintjén” élnek. A szereplők napról-napra tengődnek, körülményeik nyomorúságosak, viszont megpróbálják ebből a helyzetből is kihozni a maximumot, leleményességüknek hála alig fizetnek bármiért, így tudják fenntartani „szánalmas”, szürke életüket. Kisebb utalások sejtetik, hogy mi is vezetett idáig: az apa esetében a befuccsolt üzletek, a gyerekek esetében pedig a sikertelen felvételi volt az, ami az összes előre jutási lehetőséget elvette a családtól. Váratlanul azonban bekopogtat a szerencse Kimékhez, mégpedig egy jómódú barát képében, aki felajánlja Giunak (Cshö Usik), hogy angolt tanítson a meglehetősen gazdag Park lánynak, Tahjénak (Csong Dzsiszo), amíg ő külföldön tartózkodik. A későbbiekben a két karakter között szerelmi szál is kibontakozik, de a társadalmi különbségek miatt a boldogságuk mindenképpen halálra lett volna ítélve, akkor is, ha az események nem vezetnének el a borzasztó végkimenetelig.
A tanítással kezdetét veszi a hazugságlavina, melynek végkifejletét ezen a ponton még nem tudjuk megjósolni. Ahogy haladunk előre a történetben, a hatalmas átverésben lassacskán az egész Kim-család részt fog venni, ugyanis a Park feleség, Jongjo (Cso Jodzsong) naivitását kihasználva Kimék megpróbálnak beférkőzni a Park család környezetébe. Különböző feladatokat vállalnak és látnak el, például Kim Kidzsong (Pak Szodam) terapeuta, a családfő, Githek (Szong Gangho) sofőr és a feleség, Cshungszuk (Csang Hjedzsin) házvezetőnő lesz. Pozíciójuk megőrzése érdekében mindent megtesznek, kíméletlenül, erőszakosan járnak el ellenfeleikkel szemben, kihasználják gyengeségeiket, a cél érdekében pedig a gyilkosságtól sem riadnak vissza. Kegyetlen módszereik érvényre juttatását követően ugyan akad arra példa, hogy elérzékenyülnek „áldozataikkal” szemben, de egy-egy kisebb érzelmi kitérőtől eltekintve világosan és minden pillanatban a szemük előtt lebeg az, hogy a saját érdekük sokkal fontosabb, mint másé.
A film a dél-koreai társadalom egyik legjelentősebb problémáját dolgozza fel, a szegény és a gazdag társadalmi rétegek közti hatalmas szakadékot, amely az ázsiai országban az utóbbi évtizedekben egyre tágabbra nyílt. A két társadalmi osztály közti különbség az életmódjukban mutatkozik meg igazán, a szereplők belső jellemvonásai alapján ugyanis egyik csoport sem jobb a másiknál: ugyanúgy élősködnek egymáson, és amennyire lekezelő, elnyomó a gazdag, épp annyira féltékeny a szegény. Így tehát mindegyik társadalmi osztály sajátos negatív vonással rendelkezik.
A film fontos motívuma a feljebb jutási vágy a Kim család esetében, hiszen ők is szeretnének úgy élni, mint a tehetősek. Erre pedig lehetőségük is adódik akkor, amikor a Park család távollétében birtokba veszik házukat, ami szinte beszippantja őket, s kicsit sem fogva vissza magukat, kiélvezik a gazdagság adta lehetőségeket. Az önfeledt pillanatok közepette azonban bekövetkezik egy váratlan fordulat, felbukkan egy sötét titok és a régi házvezetőnő, Kuk Mungvang (I Dzsongun), ezáltal pedig rádöbbenhetünk arra, hogy nem az az igazi élősködő, akit eddig annak véltünk. A feszültség ugyan mindvégig jelen van, de ahogy a házvezetőnővel kapcsolatos konfliktusban felszínre tör, az a véres végkifejlet felé invitál minket, ahol majd képet kapunk arról, hogy hogyan válhat egy békés gyerekzsúr féktelen vérengzéssé, illetve, hogy a lelkiállapotunk mennyire befolyásolhatja a viselkedésünket. A gyerekzsúr a Park-kisfiú, Taszong születésnapi ünnepsége, az ő születésnapjait pedig misztikum övezi a filmben. Ezt a pince mélyéről előbújó „szellem” szolgáltatja, ami miatt a család igyekszik minden évben más helyszínen tölteni az adott napot. A sors fintora, hogy ezúttal mégis otthonukba kényszerülnek, a félelem megtestesülő alakja pedig az addig a ház mélyén csendben megbúvó Kunsze (Pak Mjonghun) személyében a felszínre tör. A véres események során nem csak Gidzsongot veszíti el a családja, hanem a történtekben talán teljesen ártatlannak mondható Tongik (I Szongjun) is áldozatul esik, akinek egyetlen bűne az alsóbb néprétegekkel kapcsolatos lenéző megnyilvánulása volt. Legvégül, az utolsó jelenetben a Kim-fiú álmát láthatjuk, amelyben olyan életet él Giu, amilyenre mindig is vágyott: nincsenek többé anyagi gondjai, így megveheti az üresen álló házat, és kimenekítheti onnan rejtőzködő apját.
Pong Dzsunho filmje jól mutatja be a karakterek főbb jellemvonásait, háttértörténetüket, a bennük rejtő feszültségeket és frusztrációkat, bár ezt elsősorban a társadalmi ranglétra alsó szintjén elhelyezkedő Kim-család esetében teszi meg részletesen. A rendező a kapitalizmus kemény bírálatát jeleníti meg filmjében. Rávilágít arra, hogy a felemelkedéshez vezető út rögös, így az alsóbb társadalmi osztályok tagjai egymással is harcra kényszerülnek a túlélés érdekében, míg a kapitalista rendszer és az elit az, amely a kizsákmányolással a végtelenségig gazdagítja önmagát. Dzsunho látszólag ítéletmentesen mutatja be a Park családot, hiszen ők azok, akik a megélhetést biztosítják Kimék számára, de kiemeli, hogyha tisztában lennének szociális adottságaikkal, semmiképp sem alkalmaznák őket, ezzel mutatva rá az emberiség és a kapitalista világ képmutatására.
A rendező szerzői kézjegye, hogy a műfajiságot és a művészi kreativitást vegyíti filmjeiben. Műfaji szempontból az Élősködők igen színes palettával szolgál, hiszen a thriller, a komédia, a szatíra és a dráma jegyei is fellelhetőek a műben. Pong Dzsunho filmjei szórakoztató közönségfilmek, de ezzel együtt komoly kérdéseket vetnek fel, tépelődésre késztetik a nézőt. Az Élősködőkben szimbólumokat is használ, például a Park-család házának szintjei a társadalom rétegzettségét jelképezik, a film elején felbukkanó kő pedig a film során más-más értelmezést kap: egyesek szerint szerencsét és gazdagságot hoz, valakinek áldás, valakinek átok és van, akinek fegyver, vagy éppen a társadalmi mobilitás üres ígérete (de ha jobban megvizsgáljuk, mindvégig csupán csak egy hétköznapi kő).
Az Élősködők nem véletlenül lett olyan népszerű mind a közönség, mind pedig a kritikusok körében, hiszen könyörtelenül mutatja be a dél-koreai, de voltaképpen az egész világ egyik legégetőbb társadalmi problémáját, hol szórakoztatóan, hol földbe döngölően, de mindenképpen úgy, hogy elgondolkoztasson a szétnyílt társadalmi olló okozta problémákról.