Ahhoz, hogy megoldást tudjunk találni egy problémára, tisztában kell lennünk az összefüggésekkel, ismernünk kell minden apró részletet. Ehhez nyújt segítséget az Élősködők (Kiszengcshung, 기생충. Pong Dzsunho, 2019), amely lerántja a leplet a rendszerről, azonban nem old meg semmit, ugyanis az a mi feladatunk, itt, a való életben.

„Ezüstkanállal a szájában született”, szól a jól ismert mondás. Ezen a metaforán elindulva Dél-Koreában is találkozhatunk egy sajátos kifejezéssel, amely leírja a fiatalok társadalmi státuszát. A gazdag család sarjai az úgynevezett „gold spoonok”, azaz aranykanalak, míg a hátrányosabb környezetből származók a „dirty spoonok”, tehát piszkos kanalak. Mun Dzse In dél-koreai elnök 2017-ben került hatalomra a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség kiküszöbölésének ígéretével. A helyzet azonban ahelyett, hogy javult volna, csak még tovább romlott az országban. Nem meglepő hát, hogy ez a probléma az elmúlt évek során egyre nagyobb visszhangot kapott a politikában s a tömegkultúrában egyaránt. A népszerű BTS nevezetű koreai fiúbanda már több dalában is felhívta a figyelmet a társadalmi megosztottságra, most viszont Pong Dzsunho dél-koreai rendező is hozzányúlt a témához, hogy egyedi módon beszéljen róla azt új filmjében, az Élősködőkben.[1]

Az Élősködők egy szegényes anyagi helyzetben levő család történetét meséli el, akik állandó nehézségekkel küzdenek a mindennapi megélhetésük miatt. A film elején például rémülten veszik észre, hogy az általuk eddig lopva használt wifit a szomszéd lekódolta, de aztán megkönnyebbülten tapasztalják, hogy a WC tetején kuporogva ismételten van internethozzáférésük. Az aznapi bevételforrásukat pizzásdobozok hajtogatásából remélik előteremteni, ám a pocsékul végzett munkájukért cserébe csökkentett fizetést kapnak. Akárhogy is próbálkoznak, nem sikerül kitörniük keserű élethelyzetükből, mígnem Ki-woo egyetemista barátja beajánlja a fiút angol tanárnak egy vagyonos cégtulajdonos családjába. A kínálkozó lehetőséget megragadva Ki-woo be is biztosítja magát, majd hazugságok sorozatát követve az egész családjuk állást szerez a háznál. A címadásra reflektálva élősködőkként fészkelik be magukat és szipolyozzák ki a helyzet kínálta lehetőségeket. Idővel azonban az események rossz fordulatot vesznek, és a tökéletesen felépítettnek hitt álomváruk összeomlani látszik.

A Kim család utolsó gondtalan estéjén a luxusvillában.

A szegénység számos közismert hollywoodi filmben került már feldolgozásra, valamint a köré épült sztereotípiák is erősen formálják az emberek hozzáállását. Az újdonság tehát nem abban rejlik, hogy miről szól az Élősködők, hanem sokkal inkább abban, hogy hogyan teszi mindezt.  A hollywoodi narratíva jellemzője, hogy bármekkora ellentét is figyelhető meg a film elején, sok viszontagság árán, de végül feloldódnak a társadalmi különbségek.  A Lopott időben (In Time. Andrew Niccol, 2011) az idő jelenti a pénzt. Akinek van pénze, annak van élete is. A gazdagok uralják a világot, szabályozzák az árakat, ezáltal rendelkeznek a szegények életével. A probléma abban rejlik, hogy ami enyhítené a szegények pénzszűkét, az csökkentené a tőkések hatalmi befolyását. A szegények táborából származó főszereplő azonban a történet végén sikeresen megdönti a rendszert, és szerelembe esik a milliomos lánnyal. A két társadalmi réteg közötti elszigeteltség az Álmomban már láttalak (Maid in Manhattan. Wayne Wang, 2002) című filmben is megfigyelhető. A tehetős politikus ugyanis sose szeretett volna bele a szobalányként dolgozó főhősnőbe, ha egy félreértés kapcsán nem hiszi őt vagyonos nőnek. A szerelmük végül beteljesül, mert a film álláspontja szerint a hovatartozás nem korlátozhatja az embert. A szív bajnokaiban (The Blind Side. John Lee Hancock, 2009) egy otthontalan afroamerikai fiút fogad be egy vagyonos fehérbőrű család. A durva sztereotípiák, ítélkezések ellenére főhősünk teljes értékű tagjává válik új családjának, akik mindenüket megosztják vele, és segítik őt életútja során. A film tökéletes példája az elfogadásnak, miszerint egyik ember sem kevesebb a másiknál, és ezt sem a bőrszín, sem a szociális háttér nem írhatja felül. A forgatókönyvekben az egyenlőtlenség mindig feloldódik. Ezt vizsgálva olyan, mintha a hollywoodi filmek előíró jelleggel érintenének érzékeny társadalmi problémákat, egy újabb „tündérmese” létrehozása után pedig már kipipáltnak is tekinthetik ezt a feladatot. A film témájának komolyságát könnyed happy enddel próbálják elvenni, eloszlatva ezzel az esetlegesen kialakult feszültséget a nézőben. Emiatt viszont elvesztik a hatásukat, nem hagynak nyomot maguk után. Ezzel megy szembe az Élősködők. Nem próbál megfelelni semmilyen elvárásnak, teljes mértékben kilép a komfortzónából, nem palástolja el a fennálló helyzet súlyosságát.  Nem kínál megoldást, hiszen ezt a kérdést a való életben sem könnyű megoldani. A film fő szerepét a leleplezésben, a sztereotípiák eloszlatásában találjuk.

A Magyarországon meghirdetett munkaalapú társadalom is arról a hozzáállásról tesz tanúbizonyságot, hogy a szegénység azért létezik, mert vannak, akik nem akarnak dolgozni, de a kormány úgy véli, hogy ez a probléma a közmunka biztosításával orvosolhatóvá válik. A szegénység oka ezzel ellentétben nem a munkahelyhiányban rejlik, hanem az egyenlőtlen munkabérelosztásban. Nem azok részesülnek magasabb összegű jövedelemben, akiknek szüksége volna rá, a pénz azokhoz folyik, akik jelenleg is birtokolják azt. Ebből az ördögi körből pedig lehetetlenné válik a kilépés, a kizsákmányolás ellen az egyetlen védekezési eszközt a munkásosztály számára az élősködés jelenti. Erre próbálja felhívni a figyelmet a film. Lehetnek bármilyen talpraesettek, agyafúrtak Kimék, a társadalom újra és újra ki fogja őket vetni magából. A szegénységről alkotott sztereotípiák megbélyegző, kirekesztő ereje abban nyilvánul meg, hogy egészen addig nem sikerül állást találniuk, valamint megtartaniuk, amíg el nem fedik az igazi énjüket, a társadalmi hátterüket. Sosem kaptak volna munkát abban a családban, ha nyílt lapokkal mennek oda, a szűkös anyagi helyzet tudata már önmagában elijesztő hatással bír az emberek többségére.

A film továbbá arra is rávilágít, hogy a két társadalmi réteg között nem csupán vagyoni különbségről van szó, hanem az egyenlőtlenségeknek számos másik dimenziója is fellelhető.  A történetben többször emlegetett jellegzetes szag azt a látásmódot támasztja alá, hogy a gazdagok nem tekintenek egyenjogú embertársként a szegényekre. Hiába végeznek Kimék elismert munkát, a hovatartozásuk „bűnét” sose fogják tudni lemosni magukról a munkáltatóik szemében. A társadalmi rétegek között olyan nagy a szakadék, hogy az egyetlen kapcsolódási forma csak a kizsákmányolás-élősködés formájában tud megvalósulni. A csoportok eltérő helyzetének érzékeltetésére nagy hangsúlyt fordít a rendező.  A fent-lent motívum nem csak képletesen értendő, hiszen Kimék konkrétan egy földbe süllyesztett pincelakásban laknak, melyet rendre levizelnek az utca felől, míg Parkékhoz csakis kizárólag felfelé vezet tőlük az út, nem csak a társadalmi ranglétrán, de földrajzi értelemben véve is. Ehhez kapcsolódik az esőzés is, amely a luxusvillák között csak egy kedves, megtisztulást hozó záporként érezhető, de ahogy lentebb halad a csapadék, összegyűlik, és hatalmas pusztításra képes árvízként zúdul a szegénynegyed lakóira.

Ki-jung végső tehetetlenségében rágyújt a szennyvízben úszó lakásuk közepén

A különböző filmes eszközök alkalmazása is jól érzékelteti Parkék hatalmát Kimék felett. A birtok alsó kameraállásból fényképezett képei, a nagylátószögű objektív és a 2,35:1-es képarány használata kiemeli feljebbvaló státuszukat, és a kiszolgáltatottság érzetét kelti, ahogy az elképesztően tágas terek Ki-woo fölé magasodnak.

Van azonban még egy hangsúlyos példa a fent-lent motívumra, ami a történetben csak később derül ki, mind a nézők, mind a szereplők számára. A Park család háza mégsem áll olyan szilárd lábakon, mint ahogy az kívülről látszik, hiszen a házvezetőnőjük férje, Geun-se évek óta él már titokban alattuk. Adósságai, teljes mértékű nincstelensége elől bújt el kizsákmányolói elől és alá. A társadalom jelenlegi álláspontja azt a helyzetet erősíti, hogy a túlélésre annak van nagyobb esélye, aki láthatatlan módon meghúzza magát, és szótlanul beletörődik a sorsába. Kimék az ellenkezőjét teszik, és tragikus sorsuk be is teljesedik. Geun-se is hasonlóképpen végzi, miután felhagy rejtőzködő életvitelével, és feljön a felszínre. Két teljesen különböző képet kapunk a szegények életmódjáról, mégis azonos befejezéseket kapunk, tragikus sorsuk elkerülhetetlen.

Dél-Koreában immáron népszerű szokássá vált, hogy a hagyományos arany gyűrű helyett arany kanalat ajándékozzanak a gyermekeknek első születésnapjuk alkalmából, mely a gazdag élet reményét jelképezi. Hasonló gesztus lelhető fel az Élősködőkben is, csak itt a gazdagságot meghozó ajándéktárgy szerepét egy tájkő fogja betölteni. A történet elején kerül a családhoz a tárgy, melyet Ki-woo barátja visz hozzájuk ajándékba, hogy segítsen megszorult helyzetükön. Csak egy újabb haszontalan dísztárgynak tűnik, nem is gondolnánk róla, milyen kulcsfontosságú szerepet fog betölteni a történetben. Keretbe foglalja a filmet, ez indítja be és zárja le a történéseket. Hiszen a Kim család a kő átadását követően találja szembe magát azzal sorsfordító lehetőséggel, amely fényesebb jövővel kecsegtet. Valamint ezt használják fel a filmvégi leszámolás alkalmával Ki-woo elleni gyilkos fegyverként, amely majdnem a fiú vesztét is okozza. A tájkő, mint valami mesebeli varázstárgy jelenik meg a történetben, amitől mindenki a csodát várja. A szegényeken már csak a csoda segíthet?

Az áhított jövőkép azonban hamar szertefoszlani látszik. A történések Kimék sorsára nézve igen radikális fordulatot vesznek. Ugyanaz a család, aki egyik este még gondtalanul, becsiccsentve fetrengett a luxuskanapén, pár órával később már derékig gázol a szennyvízzel elöntött pincelakásukban. “Az Élősködőkben az akadémikusok köve lebeg a szennyvízben, amiről kiderül, hogy a kő üreges hamisítvány: ez megmagyarázza, hogy Ki-woo miért élte túl a fejütést és arra is utal, hogy a társadalmi létrán való felfelé mozgás (amit a kő jelképez) üres ígéretekkel van tele” – olvashatjuk a Movie Details Twitter oldalán. A tájkő Mun Dzse In elnök be nem váltott ígéreteiként is értelmezhető. Esélyegyenlőségről, egyenlő versenyfeltételekről és igazságosságról szónokolt. Most azonban a rászavazó fiatalok többsége elárulva érzi magát.  Az egyre csak felhalmozódó feszültséget, ingerületet képtelenség örökké bent tartani, az ellentétek előbb-utóbb elkerülhetetlen konfrontációhoz és kirobbanó erőszakhoz vezetnek. Ennek a jövőképnek a kivetülését teremti meg a film végén Pong Dzsunho.[2]

Érdekes lehet még megvizsgálni Da-song helyzetét a történetben. Habár közvetlenül nincs szerepe a cselekmény alakulásában, közvetetten mégis minden szál hozzá ér el. Ki-jung neki köszönheti rajzterapeuta állását, amelyre egy múltbéli tragédia feldolgozásának reményében van szükség. Az esetről később kiderül, hogy a kisfiú a pincéjükben titkon élő Pak Mjonghunt látta meg az egyik éjszakai élelemszerző feljövetele során. Továbbá Da-song lesz az oka, hogy a család hamarabb hazajön a vakációjukról, és az ő születésnapi partiján törnek ki a szegényekben addig felgyülemlett érzelmek, és torkollanak egy horrorisztikus mészárlásba. Még a Morse üzenetet is sikeresen lefordítja, mégsem kezd vele semmit. Ott van a hatalom a kezében, rendelkezik mindazon információval, amely a leleplezéshez szükséges lehet, ezzel azonban nincs tisztában és nem használja ki.  Da-song formálja meg a napjaink társadalmában élő fiatalok sokaságát. Az új nemzedék jelenti ugyanis a motort a változáshoz, a kulcs az ő kezükben van egy jobb rendszer kiépítéséhez. A film nem megoldást kínál, hanem lehetőségeket. A döntés pedig, hogy élünk-e vele, immáron a mi kezünkben van.

Lábjegyzet:

[1] Ismeretlen szerző: Pénz és remény nélkül tengetik életüket a dél-koreai fiatalok. Kitekintő.hu, 2020.01.20. URL: https://kitekinto.hu/2020/01/20/europan-kivul/penz-es-remeny-nelkul-tengetik-eletuket-a-del-koreai-fiatalok/178441/

[2] Rácz Viktória: Ezt szimbolizálhatja valójában az a bizonyos kő az Élősködőkben. IGN Hungary.com, 2020.02.25. URL: https://hu.ign.com/parasite/56093/news/ezt-szimbolizalhatja-valojaban-az-a-bizonyos-ko-az-eloskodokben

További kritika a filmről:

A szegénység pecsétje, avagy a koreai teher ? Élősködők