Vranik Roland – a Fekete Kefe rendezője – új filmje, az Adás két díjat is nyert a Sevillai Nemzetközi Filmfesztiválon. A Nicolas Roeg brit rendező-operatőr vezette zsűri Vranik Rolandnak ítélte a Legjobb Rendezés Díját, míg a film a nagyszabású spanyol filmünnep Diákzsűri Díját is hazahozta.

Az Adás egy olyan világban játszódik, ahonnan eltűnt a kép képernyőkről. Nem működnek a monitorok és a televíziók. Hatalmas űr keletkezik, a képernyők előtt eltöltött idő helyén, az embereken az elvonás tünetei jelentkeznek. A megmagyarázatlan képhiánnyal szembesülve pánik és a félelem uralkodik el rajtuk. Egy ilyen városban élnek főszereplőink, három fiútestvér (Terhes Sándor, Rátóti Zoltán, Hajduk Károly). Mindhárom testvér saját sorsát próbálja túlélni, miközben a képnélküli világ nehezedik rájuk. De mi történik Nórával (Kerekes Éva) és a gyerekekkel és ki az a Walter (Lengyel Ferenc)? A filmet – melynek gyártója a Filmpartners és a Laokoon Film – Pohárnok Gergely fényképezte, zenéjét a Realistic Crew szerezte.

adas

Az andalúz fővárosban 2008-ban Mundruczó Kornél Deltája, 2007-ben Szász János Ópiuma és Bollok Csaba Iszka utazása című filmje, 2006-ban pedig Hajdú Szabolcs Fehér tenyér című alkotása versenyzett.

Vranik díjnyertes filmje a Filmpartners, a TV2 és a Laokoon Film közös produkciójában készült. Az Adás – melyet a Sevillai-n túl beválogattak a Sarajevói, a Varsói, a Torinói, a Mumbai, a Pozsonyi és a Palm Spring-i Nemzetközi Filmfesztiválokra is – a Szuez Film forgalmazásában 2010. január 7-étől látható a hazai mozikban.

adas-tenger

Interjúnk Vranik Rolanddal

A fesztiválon elért sikerei kapcsán a rendezőt e-mailben kérdeztük. (Korábban megjelent cikkünket a legutóbbi filmszemléről pedig itt tekinthetik meg.)

Apertúra Magazin: Fekete kefe című filmed ingyenesen megtekinthető az Indavideó filmes oldalán. Mi a véleményed arról, hogy van egy ilyen másodlagos terjesztési lehetőség? Előnyösnek vagy hátrányosnak gondolod a filmipar szempontjából?

Vranik Roland: Az egész letöltősdi egy bizonyos szempontból káros, és azt hiszem, azt nem kell elmagyarázni, hogy miért. Ugyanakkor visszafordíthatatlan folyamat indult el, és meg kell találni a forgalmazás új struktúráját. Az internet kihagyhatatlan a terjesztés szempontjából, egyértelműen az a jövő. Vannak teóriák és elképzelések, de senki nem lát tisztán, én sem.

AM: Egy ilyen sikeres alkotás után, mely megnyerte a 34. Magyar Filmszemle fődíját is, miért kellett 5 évet várni a következő filmedre?

VR: A 35. szemlén lett bemutatva és 3 év múlva forgott az adás. Ez egy nehéz film volt produkciós szempontból, kiköltöztetni egy stábot a Fekete-tenger partjára 1 hónapra nem egyszerű feladat. De maga a helyszín megtalálása és realizálása is időigényes. Az igazi ok, hogy akkor kell filmet csinálni, ha van miről, van mit mondanod, és megérett benned a gondolat. Lehet 10 évenként is filmet csinálni, ha éppen úgy alakul. A siker meglovagolása ostoba motiváció a számomra, és veszélyes.

AM: Milyen szerepet játszik az életedben a szakma vagy a közönség visszajelzése? Figyelembe veszed őket?

VR: Örülök, ha szeretik, duzzogok, ha nem.

AM: Új filmed alapsztorija, hogy elszálltak a televízió és a számítógép-képernyők. E médiumokat a mindennapi élet alapvető „kellékeinek” tartod? Vagy létezik élet a képernyőn kívül is?

VR: A fejlett társadalmakban már nincs élet képernyők nélkül. Azt hiszem.

AM: Van valami közös a Fekete kefe és az Adás témájában a függőség motívumán kívül?

VR: Nincs.

AM: Feltűnő, hogy mindkét filmben van kibelezett állat. Ezt pusztán véletlennek gondolod, vagy különös jelentősége van?

VR: Teljesen messze kerültünk a természettől, és az állatok leölése undort és megbotránkozást kelt bennünk, miközben két pofára zabáljuk őket. Lehet, hogy tudat alatt ez dolgozik a jelenetek mögött, de a Kefében a sztori szerves rész egy bugyuta dramaturgiai csavar, hogy ki kell belezni egy kecskét, mert megevett egy lottószelvényt, az Adásban pedig egy ilyen szétesett társadalomban logikus következmény, hogy állatokat? ölnek, hogy ehessenek.

AM: Egy korábbi interjúban említetted, hogy magas elvárásaid vannak önmagaddal szemben. Elégedett vagy a kész filmmel (mármint az Adással)? Van valami, amit most már másképp csinálnál vele kapcsolatban?

VR: Nem vagyok elégedett, sok mindent csinálnék másképp, de szeretem ezt a filmet, és nagyon sok helyre eljut a világba, ezáltal megkönnyíti a következő filmem elkészítését.

Szerző

A Szegedi Tudományegyetem végzős kommunikáció-magyar szakos hallgatója vagyok. A filmelméti és filmtörténeti speciális képzésen 2008-ban végeztem. Érdeklődésem középpontjában az adaptáció, a narratológia, illetve a vizuális kultúra áll.

One Response