Valósággal fútt arany – Johnny Gold, a magyar celeb

Nem vagyok geek, csak június közepén futottam bele a Johnny Gold jelenségbe. Akkor már több mint egy hónapja Mr. Pumanacitól harsogott a Facebook, és az emberek többsége meg volt róla győződve, hogy SP-nek, Fluor Tominak és a többi valóvilágos, zenei utózöngével idegeket borzoló boldog lelki szegénynek újabb társa akadt. Azonban a klip több mint félmilliós nézettsége mellett csupán 120 ezren voltak hajlandóak kattintani még egyet, a Johnny Gold, a magyar celeb című websorozat első részére.

A stáb

A rendező-forgatókönyvíró-főszereplő Martin Csaba nem ismeretlen a magyar filmes világ számára. Híres kitartásáról, low-buget filmjeiről és rendkívül rossz kritikát kapó alkotásairól. Brooklyn című nagyjátékfilmjét 10 nap alatt forgatták le, a kritikusok szerint dögunalom lett, utána a Dobogó Kövekkel jelentkezett, mely már nagyobb költségvetéssel rendelkezett, de a bírálók itt is a rossz dramaturgiára, az élettelen párbeszédekre és az erőltetett poénokra panaszkodtak. Minek erőlködik – mondanánk – de ha belegondolunk, hogy ez a debreceni angoltanár, tankönyvíró és videotékás csak összehozott állami támogatás nélkül 3 nagyjátékfilmet, az már önmagában is teljesítmény. A websorozatban is a szokásos, korábban kritizált hibák fordulnak elő, ami nem is csoda, hiszen Martin mindent egy személyben akar megcsinálni, de a széria erénye nem a forgatókönyvben, a dialógokban vagy az alakításokban keresendő, hanem a Johhny Gold-jelenség hódításában, amit a rendező elindított.

A címszerepet Tánczos Tamás játssza, a zenéket pedig Molnár Attila Vajk írja. Martin Csaba mindkettejükkel a Dobogó Kövek forgatásán dolgozott együtt, és egyikük sem mondható profi vagy legalább is végzett szakembernek abban, amit csinál, mégis megszületnek az egyszerű, sőt bugyuta slágerek, melyeket nagy sikerrel ad elő az a bamba melák a monitoron.

A figura

„Dehogy szarod le, majd alig várod, hogy leülhess, és beregisztrálj, és bejelentkezz, és kommentáld, hogy ez egy köcsög.” – hangzik el rögtön az első rész közepén, miután tájékozódtunk Johhny szellemi képességeinek igen korlátozott voltáról egy „prevenciós” célra készülő fotózás alkalmával. A sorozat tehát a dolgok közepébe csap, in media rés, ahogy a főszereplő mondaná – ha mondana ilyet egyáltalán –, és az első hat részben a producer pátyolgatásának következtében kialakul az ízlésficamos tömegtermék, a Johhny Gold, amit lehet szeretni, utálni, megvetni és legfőképpen kiröhögni. Arra készült, – mint az összes valóság- és kibeszélőshow – hogy az átlagember lásson valakit, akinél ő jobb, és ez felfelé billentse önértékelését. A fogyasztó ezt sokkal jobban szereti, mint azokat a homályos filmalkotásokat, melyeknek a végén csak néz bambán, maximum böffent egyet-kettőt a közben benyomott söröktől. Tehát az ilyen figuráknak társadalmi funkciójuk egyensúlyban tartani az elégedettséget, akár tudatosan, akár tudattalanul. Johnny a történetben – mint az a későbbi, a karakter előéletét bemutató részekben kiderül – óvodai mindenesként dolgozott. Hobby testépítő, egy csupa szív nagy mamlasz, aki a párjával való jobb élet reményében elhiszi, hogy nem kell tudnia énekelni ahhoz, hogy sztár legyen. Nem tud funkciójáról, sodródik, és valóban elhiszi, hogy jó az, amit csinál.

Producere, Király Olivér igazi simlis szemétláda, kontúros gúnyrajza a valós menedzsereknek. Ő mozgatja a szálakat, az ő ismerősei dolgoznak az inderigo hírportálnál, ő tölt fel rejtett kamerás videót, amin Johhny – kérésére – az orrát túrja, és szervez le mindent, ami ahhoz kell, hogy befusson egy média-termék, és eladhatóvá váljon a jóhiszemű hústorony.

A valóság narratológiája

Nem is olyan furcsa módon a valóság úgy hozta, hogy a közönség – ahogy a sorozatban is – rácuppant Johnny bugyutaságára, és a nagy nézettségnek köszönhetően, – ahogy a sorozatban is – le lehetett pottyantani egy rendkívül valódi valóság-show színpadára, ami már a kereskedelmi televíziózás magas színvonalát csapkodja, de élő fellépésekre is hívták Budapest egészen színvonalasnak számító szórakozóhelyeire, és már a nyári fesztiválok némelyikére is. A karakter tehát kilépett a film valóságából az igazi, élő térbe, napjaink Magyarországának médiavilágába, és hús-vér, zenei szórakoztatóiparába. Valósággá vált a fikció, így azokat a markáns, fanyar megjegyzések, melyeket Király Olivér szájából hallhatunk a sorozatban, háromszor aláhúzhatjuk és kiszínezhetjük rózsaszín szövegkiemelővel, mert annak ellenére, hogy úgy tűnik, a rendező-forgatókönyvíró a kritika elmarasztalása miatti sértettségből írta meg őket, attól még kegyetlenül megállják a helyüket. Valóságtartalmukat éppen az erősíti, hogy az előre megírt szatirikus forgatókönyv történetét leköveti a magyar média, és a fogyasztók működése, így már nem is egy szimpla görbe tükröt tart eléjük, sokkal inkább egy átjárható felületet, mely éppen a valóságba való illeszthetősége által mutat rá saját és a valóság rendszereinek kiszámíthatóságára.

A dupla csavar

Az összegabalyodott szálak azonban itt még nem érnek véget, hiszen a sorozat története, a mainstream médiába való átszivárgásnak köszönhetően transzformálható a sorozat készítésének történetévé. Johnny Gold átnevezhető az őt alakító Tánczos Tamássá, Király Olivér pedig Martin Csabává, de a viszonyok nem sokat változnak. Tánczos Tamás testépítő-edző, korábban chippendale tánccal is foglalkozott, és noha nem olyan reménytelen eset, mint Johnny karaktere, és tudatában van funkciójával, azért az egész rendszert biztosan nem látja át. Martin Csaba viszont a történet minden szintjével tisztában van, és a valós térben már önmagaként menedzseli a Johnnyt alakító „színészt”, hogy a haknik bevételét visszaforgathassa a sorozat készítésébe. Hogy tevékenysége mennyire hasonlít sorozatbeli karakterének működéséhez, arról nincs információ, de legalább olyan eredményesnek mondható, így joggal húzható párhuzam a kritizáló és kritizált világ közé. Így tehát a Johnny Gold-sorozatot alkotó csapat – miközben célját eléri, és markánsan kritizálja a média rendszerét – önmaga alá fekszik, és teljesen idomul e rendszer szabályaihoz, megpróbálja a legtöbb hasznot kihozni belőle, ami gyanút kelt a kíváncsi befogadóban, és még néhány kattintásra ösztönzi, minek következtében el is jut a Drastique Pictures weboldalára.

Új filmfinanszírozási modell

A cég játék- és reklámfilmek, videoklipek és vírusvideók készítésével foglalkozik, ebből próbál profitot teremteni. A videoklip referenciáknál természetesen csak a Johnny Gold-számok szerepelnek, a nagyjátékfilmeknél pedig Martin Csaba két alkotása. A modell tehát mellőzi az egyre nagyobb gondokkal küszködő állami finanszírozást, és saját lábra áll: a filmes tevékenység referencia a marketinghez, a marketing tevékenység pedig bevétel a filmek készítéséhez. Önerősítő spirál, aminek közepében ott áll Martin Csaba ötleteivel, és ilyen-olyan, helyenként gyermeteg hibáktól sikoltozó megvalósításaival. Az viszont igen valószínű, hogy a Johnny Gold, a magyar celeb című websorozat és a klipek sikere után, – ha majd elkezdik feltűnőbbé tenni, hogy ez a Drastique Pictures műve volt – az ország egyik legjobb gerillavideósának fog számítani, ami remélhetőleg még több megrendelést és bevételt jelent majd számára, amit szerelmére, a filmkészítésre költhet.

Végezetül egy kis extra: a Dobogó Kövek vírusvideója, mely sok mindent elárul Martin Csaba filmes hozzáállásáról, és már a Johhny Gold, a magyar celeb című websorozat kritikus hangnemét is szépen felvázolja.