Újrahasznosítás és (ön)reflexió –
a The Black Keys zenekar videoklipjei

A The Black Keys nevű, hivatalosan kéttagú amerikai rockzenekar a 2010-ben kiadott Brothers című nagylemezzel tett szert komolyabb ismertségre, melyet csak fokozott a 2011-es El Camino sikere, és a két korongért, valamint az élő fellépésekért kapott Grammy-díjak. A Dan Auerbach és Patrick Carney által alkotott duó munkásságát több fórum illeti a „garage” jelzővel (változó, hogy ehhez „blues” vagy „rock” utótagot társítanak), a nyers, analóg hangzás, illetve a dalok ’60-as és ’70-es éveket idéző stílusa miatt. A nyersesség, a ’60-as évek soul-blues hangzása és a dalokat átható pszichedelikus hangulat a duó egyértelmű védjegyeivé váltak, olyannyira, hogy az American Song Writer nevű szaklap újságírója az El Camino című lemez debütálásakor a Brothers-szel vont párhuzamot, és a két album fő erősségeinek nevezte ezeket a jellemzőket, utalva ezzel a The Black Keys kortárs könnyűzenei életben betöltött szerepére.[1] Joggal mondhatjuk tehát, hogy az Auerbach-Carney kettős igazi old school zenét játszik, tiszteletadó szándékkal, és nemritkán pastiche-jelleggel: némelyik The Black Keys-dal hangzása olyan, hogy akár évtizedekkel a megjelenése előtt is rögzíthették volna. A formáció pedig tudatosan használja ezt a hangzásbéli sajátosságot a vizuális imázs építésében is.

Részlet a Strange Times című videoklipből.

 A The Black Keys klipjei általában valamilyen korábbi képrögzítési technikára vagy pedig egy kultikus játékfilmes műfajra, stílusirányzatra utalnak vissza, illetve ezek jellegzetes elemeivel, képi megoldásaival játszanak el. A Lance Bangs által a Strange Times című dalhoz rendezett kisfilm (2008) leginkább a filmes műfajokból táplálkozik. Ha a Hlavaty Tamás szerinti csoportosítást vesszük alapul, a Strange Times klipje a koncept-klipek közé sorolható, hiszen, bár a zenekar szerepel benne, azonban nem az ilyen típusú zenés videókra jellemző módon, a dal előadásának imitálásával, sokkal inkább egy történet főszereplőiként vannak jelen.[2] A klipben egy lézerharc-párbajt láthatunk, melyet tizenévesek vívnak egy sötét pályán, különféle ledes tartozékokkal felszerelve (ez az amerikaiak által kedvelt hobbi alapvető jellemzője). A küzdelemhez Auerbach és Carney is csatlakozik, akik igazi akcióhősökként tűnnek fel, és hamar kiderül: a tinédzserekkel ellentétben ők valódi háborút vívnak, igazi lézerfegyverekkel. A klip ezeknek az elemeknek köszönheti a műfaji utalásokat: Auerbach és Carney lassított montázsszekvenciákon jelennek meg először a klipben, melyek közelképekben azt ábrázolják, ahogyan a harcra készülnek: magukra erősítik a hevedert, csőre töltik fegyverüket, Carney pedig a szemüvegét leheli.

Részlet a Strange Times című videoklipből.

Mintha egy ’80-as évekbeli B kategóriás akciófilm főcímét (vagy előzetesét) látná a néző, a lassított képsorok helyére a szereplők vezetékneve kúszik be egy-egy narancssárga, valamint neonzöld inzert formájában. Azonban a lassított szekvenciák és az ezekben végzett teljesen hétköznapi cselekvések, valamint a túljátszás (a két zenész úgy készül a lézerharcra, mintha valóban csatába vonulna) parodisztikussá teszik a klipet, a B kategóriás akciófilmekre jellemző látványvilág pedig tovább épül, mikor a zenekar tagjai elkezdik használni a fegyvereket: a klip e pontján már a sci-fi vonalat is beemeli a rendező. A kisfilm végén azonban váratlanul kimozdul a kamera a sötét helyiségből, és – megszüntetve az illúziót – egy hosszabb beállításban azt láthatjuk, ahogyan a duó által elüldözött gyerekek az utcára rohannak, majd pedig egy robbanás zárja a „különös idők” beköszöntét megörökítő eseménysort. A klip története így kötődik a dal címéhez (Strange Times).

A Tighten Up című szám esetén már a dalszöveg témája adja a klip koncepcióját. A szerelmi szenvedésről szóló szerzemény Chris Marrs Piliero rendező tolmácsolásában parodisztikussá válik, mely gesztus alapvetően jellemző az amerikai mozgóképművész munkáira. A legtöbb Piliero által forgatott klip paródiaként is megállja a helyét, így például a Yellowcard Hang You Up című dalához készült kisfilm egyszerre csinál viccet a musicalekből és magából a videoklip-műfajból is, pontosabban annak perfomance típusából: a zenekar frontembere a klip egészét végigénekli, így amikor dolgozik, a gyorsétterem hangszóróiból a dal hallatszik, továbbá volt barátnőjével is csak dalban tud kommunikálni, a hölgy el is tiltja ettől. A Tighten Up szintén a performance klipek közé sorolható, és épp egy az előadásmódra vonatkozó poén adja a klip alapját, mely aztán műfaj-parodisztikus elemek áradatát indítja el. A kisfilm helyszíne egy játszótér, ahová Auerbach és Carney a gyerekeiket viszik (humorforrás már az is, hogy a fiúk mennyire hasonlítanak a zenekar két tagjára). A bonyodalmat egy kislány megjelenése indítja el, aki az Auerbach-kisfiú tetszését vívja ki. A klip innentől kezdve a felnőttek világára jellemző gondolatokat és mondatokat a gyermeki naivitás talajára helyezi, így a gyerekek viselkedésmintái is felnőttessé válnak. (Például az Auerbach-kisfiú leveszi a kabátját, és átlendíti a vállán, majd komótosan lépked a mászókán a lány felé, stb.)

Részlet a Tighten Up című videoklipből

Mint említettem, a klip a performance típusba sorolható, a különbség mindössze annyi, hogy az első két percben a gyerekek „adják elő” a dalt, azaz ők imitálják az éneklést. Piliero aztán csavar egyet ezen a felálláson, és – a két fiú összeverekedése után – a szülők is hasonlóan járnak el, ám ők már a kislány édesanyjának kegyeiért teszik mindezt. Majd megismétlődik a gyermeki jelenet felnőtt változata: a klip második felében már Auerbach sétál végig a mászókán a nőnek énekelve, míg Carney ugyanazon a helyen dobol, ahol „fia” korábban játszott (sajátosan keverednek tehát a performance és a koncept-klipekre jellemző megoldások). A Tighten Uphoz készített rövidfilm így amellett, hogy a videoklipek típusainak hibridje, a romantikus komédiák műfaját is parodizálja, és annak motívumait (szerelem első látásra, szerelmi háromszög, a felnőtteknél racionálisabb világlátással rendelkezdő gyermekek) hajtja túl, karikírozza.

A The Black Keys és Chris Marrs Piliero munkakapcsolata olyannyira gyümölcsözőnek bizonyult, hogy a rendező a Tighten Uphoz egy másik, low-budget klipet is készített a zenekar számára. Ebben jelenik meg először a később visszatérő szereplővé váló Frank, a T-Rex bábu, aki egyfajta „one-man show”-t prezentálva adja elő a dalt.[3] Piliero amellett, hogy egy vágás nélküli szekvenciát szentel a tátogó dinoszaurusznak, egy újabb réteget is hozzáad a kliphez, ugyanis a kisfilm ideje alatt feliratok futnak végig a képernyő alján, melyek arról tájékoztatják a nézőt, hogy az éppen látott kliptől a The Black Keys zenekar teljes mértékben elhatárolódik, és hangsúlyozzák: ez nem a hivatalos zenés videó a dalhoz.

Ennek a klipnek a továbbgondolt változata a Next Girl című szerzeményhez a szintén Piliero által forgatott rövidfilm. A főszereplő itt is a Frank nevű plüss T-Rex, azonban a klip emellett egyfajta pastiche-ként is funkcionál: a rendező által használt szűrők, a lenge öltözetű nők ruhái és frizurái, valamint a kamerakezelés és a vágás a ’70-es évekbeli exploitation filmeket idézik.

Részlet a Next Girl című videoklipből

Piliero a T-Rex bábu mellett megtartotta a képernyő alján futó feliratokat is (ezek betűtípusa szintén olyan, mintha egy évtizedekkel korábban készült exploitation vagy trash-filmből származna), melyek tartalma hasonló a Tighten Up low-budget változatában látottakéhoz: a The Black Keys zenekar nevetségesnek tartja a klipet, elhatárolódik tőle, és szerintük egyáltalán nem volt jó ötlet, hogy a zenei terméket kísérő videóban egy plüss T-Rex a medence partján nőkkel ismerkedjen. A képernyő alján futó felirat továbbá utal a videoklip műfajának elsődleges céljára, az adott zenei termék népszerűsítésére, tehát lényegében véve reklám mivoltára.[4] A klip végére ugyanis a felirat tudatja a befogadóval a zenekar soron következő albumának címét, valamint a megjelenés időpontját is. Így a kissé abszurd, formanyelvében a filmtörténet korábbi korszakára utaló rövidfilm valódi reklámmá válik, melynek végén az eladni kívánt termék is látható lesz a képernyőn (mely jelen esetben a zenekar új albuma).

Szintén kimozdítja a videoklip műfaját a megszokott formanyelvi közegből a szintúgy Piliero által a The Black Keys Howlin’ For You című dalához rendezett klip. A kisfilm a reklám egy speciális formáját, méghozzá a filmelőzetesek sajátosságait idézi meg: a videó elején az amerikai korhatár-besorolásra vonatkozó figyelmeztetés látható, majd pedig egy karakteres hangú narrátor kíséri végig a nézőt a háromperces „fake traileren”. Piliero ál-előzetesére vélhetően az utóbbi időben Robert Rodriguez által rendezett pastiche-filmek hatottak leginkább. A Howlin’ For You klipje ugyanazokat az elemeket vonultatja fel, mint Rodriguez hommage alkotásai: a gyengébbik nemre fogékony, rendhagyó világlátással rendelkező pap a Machete (Machete. Robert Rodriguez, 2010) Cheech Marin által alakított fegyveres plébánosára emlékeztet, de itt is megtalálható a cselekvő női akcióhős figura (akárcsak a Terrorbolygóban [Planet Terror. Robert Rodriguez, 2007]), vagy épp a fél szemére vak szereplő is. Az apró tárgyi jelek és áthallások mellett – többek között a korábbi klipekre is reflektál a rendező, hiszen többször feltűnik például a Next Girlben és a Tighten Upban szereplő plüss T-Rex a Howlin’ For You jeleneteiben – a kisfilm képi világát, vágásait és forgatókönyvét áthatja a ’70-es évekbeli grindhouse-filmek hangulata, mely Rodriguez két említett művét is jellemezte.

Részlet a Howlin’ For You című videoklipből

A Howlin’ For You klipje azonban nemcsak az efféle filmes kikacsintások miatt érdekes. Piliero a zene szerepére mutat rá azzal, hogy úgy forgat klipet, hogy a kész mű lényegében egy filmelőzetes, melyben a zenei termék aláfestő, nondiegetikus zenei betétté válik. A rendező emellett azt is bebizonyítja, hogy a filmelőzetes és a videoklip műfaja egyáltalán nem áll távol egymástól: mindkettő egy terméket igyekszik eladni, továbbá a terjedelmük és vizuális megoldásaik is hasonlóak lehetnek. A klipek átvették a filmtől a történetmesélés igényét, míg a filmek elkezdtek gyors, ritmusra történő vágásokkal és koncentráltabb narratívával operálni, tehát érvénybe lépett a klipesztétika.[5] Piliero gesztusában is a videoklipek és a filmek kölcsönös egymásra hatása jelentkezik, a Howlin’ For You klipje pedig épp ezt a tézist szövi tovább és értelmezi a maga módján. A Howlin’ For You-hoz készített reklám így közvetve a filmek és a klipek közti hatásmechanizmussal foglalkozik, mindemellett pedig rámutat arra, hogy egy filmelőzetes lényegében videoklipként is értelmezhető lehet.

A The Black Keys legutóbbi, Turn Blue című nagylemezén a kritikusok szerint leginkább a pszichedelikus hangulat dominál.[6] Az albumhoz eddig forgatott két klip erre játszik rá, mindkettőt Theo Wenner rendezte. Az első kislemezre másolt dal a Fever című szerzemény lett, így videoklip is ehhez forgott először a Turn Blue dalai közül. A klip hű marad a zenekar előző kisfilmjeihez, legalábbis a korábbi képrögzítési technikák megidézése szempontjából: a formanyelv itt a televíziós műsorokat idézi. A videó elején egy regionális tévécsatornára jellemző puritán főcímet láthatunk, majd kezdetét veszi a műsor, a képernyő jobb sarkában feltehetően a tévétársaság logója látható, mindez roncsolt minőségű, 4:3 képarányú felvételen. A végig egy teremben játszódó klipben Auerbach egy hittérítőt alakít, aki a dal szövegével és látványos testbeszéddel igyekszik hatni a jórészt nyugdíjasokból álló közönségre és egyben a tévénézőkre, hiszen a képernyő alján látható telefonszám tárcsázásával küldhetnek pénzadományt az új vallásban hívők.

Részlet a Fever című videoklipből

A készítők továbbviszik a korábbi klipek örökségét, hiszen a képernyő alján itt is folyamatosan futó feliratok láthatók, azoknak a nézőknek a neveivel, akik már tárcsázták a valószínűleg emelt díjas számot, és adakoztak Auerbach hitgyülekezetének. Kedves fricska az alkotók részéről, hogy a nevek között feltüntetik divattervezőjüket, Anthony Asarót, valamint Jim Runge menedzsert, illetve egy egész sor közszereplőt is: modelleket, kritikusokat, fotósokat, a nevük mellett pedig különböző összegeket szerepeltetnek. A Fever klipje így egy három percbe sűrített tévéműsor lesz, hiszen a dal végeztével a videó elején látott főcím köszön vissza.

Úgy tűnik, hogy a The Black Keys az új album dalaihoz készült zenés videókban nemcsak visszatérő elemeket alkalmaz, hanem a klipek tartalmilag is összekapcsolódnak. Legutóbb a Weight of Love című hétperces balladához készített zenés videót Theo Wenner, melynek története a Fever klipjének közvetlen folytatása: a Weight of Love-hoz készült kisfilm elején a már megtérített tagok a tévében nézik Auerbach előző klipben prezentált előadását, majd egy ideális mikroközösséget mutat be a rendező, stilizált képekkel és a szerzői filmek tipikus megoldásait idéző beállításokkal.

Az előbbiekből látható tehát, hogy a The Black Keys tagjai nagy hangsúlyt fektetnek a videoklipekre, melyek legtöbbször túlmutatnak önmagukon, és műfajtörténeti vagy épp önreflexív kikacsintásaikkal, valamint az irónia és a paródia eszköztárát felhasználva sokat árulnak el a videoklip esztétikájának jelenlegi állásáról, sőt, akár egy lehetséges haladási irányt is kijelölhetnek e fiatal műfaj számára, köszönhetően az olyan újító szándékú rendezőknek, mint Chris Marrs Piliero vagy Theo Wenner.

Felhasznált irodalom:

Blistein, John: Black Keys Summon the ‘Fever’ in New Video – Duo play money-hungry televangelists in latest oddball clip. Rolling Stone. URL: http://www.rollingstone.com/music/videos/the-black-keys-preach-the-power-of-fever-in-new-video-20140501 (2014.12.12.)

Hlavaty Tamás: Kisfilmek a nagyvilágból. Szerzőiség a klipművészetben 1. Filmtett. URL: http://www.filmtett.ro/cikk/1291/szerzoiseg-a-klipmuveszetben-1 (2014.12.08.)

Hlavaty Tamás: Válogatott gyöngyszemek. Szerzőiség a klipművészetben 5. Filmtett. URL: http://www.filmtett.ro/cikk/1395/szerzoiseg-a-klipmuveszetben-5 (2014.12.09.)

Leahey, Andrew: Brothers In Arms. American Songwriter. URL: http://www.americansongwriter.com/2011/11/the-black-keys-brothers-in-arms/2/ (2014.12.08.)

Felhasznált videoklipek:

Fever (Theo Wenner, 2014). URL: https://www.youtube.com/watch?v=trk7P-9QDyc (2014.12.11.)

Hang You Up (Chris Marrs Piliero, 2011). URL: http://vimeo.com/22116972 (2014.12.12.)

Howlin’ For You (Chris Marrs Piliero, 2011). URL: https://www.youtube.com/watch?v=TLSpj7q6_mM (2014.12.10.)

Next Girl (Chris Marrs Piliero, 2010). URL: https://www.youtube.com/watch?v=x_PrT25o8Vs (2014.12.11.)

Strange Times (Lance Bangs, 2008). URL: www.youtube.com/watch?v=ZQJA330yZV0 (2014.12.09.)

Tighten Up (Chris Marrs Piliero, 2010). URL: https://www.youtube.com/watch?v=mpaPBCBjSVc (2014.12.10.)

Weight Of Love (Theo Wenner, 2014). URL: http://vimeo.com/103269075 (2014.12.12.)