Krimiről kritikát írni nem kifejezetten hálás feladat, mivel a szerzőnek vigyáznia kell arra, nehogy véletlenül elejtsen írásában olyan információkat, amelyekkel könnyedén lelőheti (azaz elspoilerezheti) a nyomozásra éhes néző számára a cselekmény akár legjelentéktelenebb fordulatát is, ezzel előre tönkretéve a befogadói élményt. Örömteli viszont, amikor a 21. század CGI-áradatában felbukkan egy detektívtörténet, ami kivételesen nem egy Agatha Christie-regény adaptációjának formájában testet öltő, századik bőrlehúzás, hanem olyan alkotás, ahol a forgatókönyvet is jegyző filmrendező teret engedve a benne lakozó krimiírónak, saját ötlettel rukkol elő. Rian Johnson tavaly pontosan ezt tette.
Johnson eddigi munkássága valódi hullámvasútként jellemezhető, legalábbis filmjei megítélését illetően mindenképp. Míg a nagyközönség és a szélesebb szakmai közeg a 2012-es Looper ‒ A jövő gyilkosa (Looper. Rian Johnson, 2012) című időutazós sci-fitől kezdődően figyelt fel a direktorra, addig a sorozatkedvelők körében szinte rögtön mennybe ment, amikor megrendezte minden idők egyik legsikeresebb televíziós sorozata, a Totál szívás (Breaking Bad. Vince Gilligan, 2008-2013) legkedvezőbb kritikai fogadtatásban részesült Ozymandias című epizódját az utolsó évadban. Az igazi áttörést karrierjében viszont az jelentette, mikor felkérést kapott a Disneytől a legújabb Csillagok háborúja-trilógia középső darabjának levezénylésére. A végeredmény nem maradt visszhang nélkül: Az utolsó Jedik (Star Wars: Episode VIII. ‒ The Last Jedi. Rian Johnson, 2017) az immáron kilenc részesre duzzadt franchise kétségkívül legmegosztóbb epizódja lett. A kritikusok nem győzték magasztalni Rian Johnson egyedi stílusát és az űropera elbeszélésében eszközölt vakmerő újításait, invenciózus megoldásait, ám a legelvakultabb rajongók eközben valóságos gyűlölethadjáratot indítottak a nyolcadik rész ellen, ami Amerikában petícióírásig fajult. Ebben a kérvény szerzője ahhoz gyűjtött aláírásokat, hogy az általa csak „paródiának” [travesty] titulált alkotást a stúdió minél előbb törölje a kánonból.[1] Mint tudjuk, erre végül nem került sor, bár a rajongók haragja három év elteltével sem enyhült sokat. Mindenesetre Johnson 2019-ben továbbállt, hogy a science fiction után a krimi műfajában is kipróbálja magát, és a Tőrbe ejtve (Knives Out. Rian Johnson, 2019) című legújabb filmjével ismét bebizonyította, hogy ő napjaink egyik legizgalmasabb és legtöbb vitát kiváltó rendezője.
A Tőrbe ejtve című fordulatos krimi cselekménye a dúsgazdag Thrombey család birtokán játszódik, ahol a családfő, Harlan Thrombey (Christopher Plummer) 85. születésnapja tragikus módon ér véget: Fran (Edi Patterson), a házvezetőnő az összejövetel másnapján holtan találja a világhírű krimiírót. A rendőrség azonnal nyomozni kezd az ügyben: a körülmények alapján öngyilkosságra gyanakszanak, amit a családtagok vallomásai is alátámasztanak. A feddhetetlennek tűnő, de valójában az örökségre ácsingózó és amiatt acsarkodó hozzátartozók álarcán azonban az első pillanattól fogva átlát a nyomozásba becsatlakozó, meglehetősen kíváncsi természetű magándetektív, Benoit Blanc (Daniel Craig), aki már puszta jelenlétével is púppá válik a Thrombey família hátán. Blanc alapos gyanúja csak tovább erősödik, amikor megérkezik a kihallgatásra Harlan ápolónője, a mexikói Marta Cabrera (Ana de Armas), aki várhatóan hamar pontot tesz majd a gyilkossági ügy végére. A nő ugyanis sajátos adottsággal rendelkezik: képtelen hazudni.
Ha ennél mélyebbre merészkednék a történet bemutatásában, azzal sokat rontanék a film élvezeti értékén, így a cselekmény további bonyolódására nem térek ki. Az alapfelállást az előző bekezdés vázolta, Rian Johnson pedig ebben a klasszikus krimiszituációban mozgatja színészeit, akik közt hollywoodi sztárok egész sorát csodálhatjuk. A női karaktereket nem kisebb csillagok formálják meg, mint a legendás, ám a filmben sajnos kevés játékidőt kapó Jamie Lee Curtis, Toni Collette, valamint a Szárnyas fejvadász 2049-ből (Blade Runner 2049. Denis Villeneuve, 2017) ismert feltörekvő tehetség, Ana de Armas. A férfiak táborát a teljesség igénye nélkül a többek közt A muzsika hangja (The Sound of Music. Robert Wise, 1965) von Trapp kapitányát alakító Christopher Plummer, a ’80-as évek kultikus tévésorozatának, a Miami Vice-nak (Anthony Yerkovich, 1984-1990) ünnepelt sztárja, Don Johnson, az Amerika Kapitányt mozivásznon megtestesítő Chris Evans, és nem utolsósorban a brit titkos ügynök, azaz James Bond szerepében idén utoljára akciózó Daniel Craig erősítik. Még a kisebb szerepekkel rendelkező színészek is meggyőző alakítást nyújtanak (gondoljunk például a Harlan ügyvédjét megformáló Frank Ozra), de elsősorban Ana de Armas, Chris Evans és legfőképp Daniel Craig teljesítményét kell kiemelni, akik hárman együtt alkotják a Tőrbe ejtve magját.
Azonban nem csupán a színészi játék érdemel dicséretet, hanem a film látványvilága is. Jenny Eagan jelmeztervező színpompás ruhái és David Schlesinger fényűző eleganciát sugárzó díszletei első látásra nem feltétlenül keltenek krimibe illő hangulatot, kis idő elteltével viszont a néző nem fog tudni betelni a részletekben való gyönyörködéssel. Nyitott szemmel járni különben is ajánlott, ha együtt akarunk nyomozni Benoit Blanc-kal, hiszen a háttérben megbúvó apró nyomok és utalások könnyedén előrelendíthetik Harlan Thrombey gyilkossági ügyének megoldását. Az izgalom folyamatos fenntartásáról Rian Johnson két állandó munkatársa is gondoskodik: Nathan Johnson zeneszerző baljós dallamai és Steve Yedlin operatőr gyakori premier plánjai és ritkább szuperközelijei (amelyek a karakterek arcának minden rezdülését úgy teszik olvashatóvá, akár egy könyvet) szinte elviselhetetlenül feszültté fokozzák az oldottnak egyébként sem nevezhető légkört.
Kevés szót ejtettem még a legfontosabb kérdésről, jelesül, hogy a Tőrbe ejtve mennyire felel meg a krimi műfaji elvárásainak? Rian Johnson a direktori szék elfoglalása mellett a forgatókönyv megírását is magára vállalta; legújabb filmjét pedig a plakátokon és előzetesekben whodunitként harangozta be a nagyközönség előtt. A krimi legnépszerűbb alműfajának számító whodunit (magyarul: „kitette”) történeteiben egy amatőr vagy professzionális nyomozó a lehetséges elkövető(k) társaságában tár fel egy gyilkossági bűntényt. Maga a bűntény lényegében véve egy rejtvény, amelynek megoldása során a tanúk (köztük a lehetséges tettes) egyszerre eszközei és a közönsége is a detektív fejtegetésének, s ezzel tulajdonképpen osztoznak a néző/olvasó szemszögén. A valaha írt leghíresebb whodunit „a krimi koronázatlan királynőjének”, Agatha Christie-nek a nevéhez fűződik: Gyilkosság az Orient expresszen című regényét az évtizedek alatt számos televíziós- és filmfeldolgozás is hozzásegítette a halhatatlansághoz. Az alműfaj tipikus példája a Tőrbe ejtve stílusához jóval közelebb álló Meghívás egy gyilkos vacsorára (Murder by Death. Robert Moore, 1976) című film is, ami voltaképpen Christie Tíz kicsi négerének paródiája. Rian Johnson zsenialitását a legkevésbé sem alábecsülve, le kell szögezni, hogy a Tőrbe ejtve semmi olyan újítást nem hoz a krimi zsánerébe, amit a műfaj szerelmesei eddig ne olvashattak vagy láthattak volna. Bár Johnson nem Agatha Christie-művet adaptál, de az írónő munkásságának nagy rajongójaként rengeteget tanult a szerzőtől, amit aztán filmjében látványosan kamatoztat is. Az alkotást éljenző kritikák és a mozikasszáknál elért bevételi sikerek tehát sokkal inkább annak köszönhetőek, hogy a rendező okosan és bátran alkalmazza a rendelkezésre álló sémákat. Johnson felszabadult könnyedséggel egyensúlyozik a vérkomoly detektívsztori és a parodisztikussá torzuló elbeszélés közt húzódó, hajszálvékony vonalon. Teszi mindezt úgy, hogy a gyilkossági eset lépésről lépésre haladó felgöngyölítése közben jut ideje megrajzolni a Trump-éra Amerikájának megdöbbentően pontos társadalmi tablóját is. Ennek legszembetűnőbb eleme Thrombey-ék és a Mexikóból bevándorolt Marta szembenállása: a fiatal ápolónőt származása miatt nem egyszer diszkriminálja az örökség elosztása miatt egyre ingerültebb és erőszakosabb család.
Csalódni fog tehát, aki a krimi műfajának új mérföldkövét várja a Tőrbe ejtvétől. Sőt, előfordulhat, hogy a cselekmény egy bizonyos szakaszától egyeseknek egyenesen idegesítővé válik majd Johnson alkotása, legalábbis akkor, ha túl komolyan veszik azt. A filmrendező az összes lehetséges krimi-klisét belezsúfolja művébe, de azzal a nem titkolt szándékkal, hogy azokat aztán teljesen kiforgassa önmagukból, így felmutatva abszurditásukat, nevetséges kézenfekvőségüket, melyeknek ettől függetlenül újra és újra bedőlünk, ahogyan a Tőrbe ejtve esetében is. Mégsem lehet egyszerűen vállat vonni, és jobb értelmezés híján a „paródia” címkével illetni Rian Johnson alkotását. Ennél messze többről van szó, és ebben mutatkozik meg igazán a direktor zsenije. Bár a film végére kissé kiismerhetővé válik módszere, ám a megtekintés alatt többször azon kapjuk magunkat, hogy képtelenek vagyunk eldönteni, komolyan gondolta-e a rendező az adott fordulatot, vagy csak egy unásig ismételt sablont akart kifigurázni? Ezt a zavart állapotot a már említett habkönnyű egyensúlyozással váltja ki a nézőből Johnson, és a Tőrbe ejtve éppen ettől olyan friss és egyedi hangvételű alkotás.
Rian Johnson egy letagadhatatlanul 21. századi köntösbe csomagolt klasszikus whodunitot forgatott, melyben az izgalmas, fordulatokkal teli nyomozáshoz szédítő sztárparádét vonultatott fel. A filmmel megteremtett magándetektív, Benoit Blanc karaktere egy csapásra a közönség kedvence lett. Ez maximálisan Daniel Craig érdeme, aki brillírozik a déli akcentusú, tenyérbe mászó, mégis hihetetlenül művelt és elegáns nyomozó szerepében. Johnson krimije akkora sikernek örvendett, hogy a rendező bejelentette Blanc detektív kalandjainak folytatását a Tőrbe ejtve várhatóan 2021-ben mozikba kerülő második részében. Addig is érdemes újranézni, vagy ha kimaradt, akkor mielőbb pótolni a legnagyobb klasszikusokhoz felérő első epizódot, ami egyszerre kínál a néző számára egy feszült krimit és a mérgező családi viszályokról szóló keserédes drámát. E kettő egyvelege némileg átalakítja a mondást: ebben az esetben van, ami nem marad családban.
Lábjegyzet:
[1] Walsh, Henry: Have Disney strike Star Wars Episode VIII from the official canon. change.org, https://www.change.org/p/the-walt-disney-company-have-disney-strike-star-wars-episode-viii-from-the-official-canon (2020. 03. 31.)
További kritika a filmről:
Hogyan ússz meg egy gyilkosságot? ? Úgy, hogy nem követed el