A napokban (Győr után másodjára) a Szeged Plázában is bemutatták Fonyó Gergely Made in Hungaria. A zene szabaddá tesz! című filmjét. A közönségtalálkozóval egybekötött vetítés teltház előtt zajlott, ami feltehetőleg annak is köszönhető, hogy a film producere, Neményi Ádám jegyzi az utóbbi két év legnagyobb közönségsikerét elért magyar filmjeit, az S.O.S Szerelmet és a 9 és fél randit.
A film az azonos című musical alapján készült, így nem meglepő, hogy a „musicalfilm” kategóriába sorolták. Nem kell azonban tartanunk attól, hogy filmezett színházzal találkozunk a moziban: a rendező jól alakította a darabot a mozgóképes médium lehetőségeihez, a színpadiasság a színészi játékot és a koreográfiát sem jellemzi. A filmes képi világot az is erősíti, hogy nem hagyományos, hanem 2:35-ös képarányt használtak az alkotók, mely a 60-as évek amerikai filmjeit idézi. A nosztalgikusság az egész filmet jellemzi, ami által a korszak pozitív színben tűnik fel, amelyben az értelmiség kedvét lelte abban, hogy túl kell járnia a faragatlan és buta hatalom eszén.
Ahogy a sajtóanyagban olvasható: „A műfaj megkívánta a kép „elemelkedettséget”, ezért a díszletben és a külső helyszíneken forgatott jelenetekben digitális utómunkával szeretnék megalkotni a ’60-as, ’70-es évek kicsit harsányabb Budapestjét. Hiszen ez a musicalfilm egy mese, amelyhez a látványvilágnak is alkalmazkodnia kell.” Ezt a célkitűzést teljes mértékben sikerült is teljesítenie a filmnek: a vidám színek, az éles kontrasztok és a mozgalmasság a látvány meghatározó elemei, melyek tovább idealizálják a bemutatott korszakot.
A díszletezés igen aprólékos és igényes: plakátok, feliratok, reklámok, pártállami jelképek – mind a kommunista időszakot idézik. Bármennyire is igyekeztem, nem találtam olyan részletet, amely ne illene a korhangulathoz – hacsak nem számítjuk a vékonyra szedett szemöldököket a korszakban divatos természetes (vagy dúsra hagyott) helyett… Ha már itt tartunk: a csinibabák mellett nagyon jó volt végre molettebb lányokat látni a tánckarban, akár fürdőruhában is. Elvégre szerencsére Magyarországon (Hollywooddal ellentétben) nemcsak a Hale Berry alkatú lányok járnak strandra.
A film története nem különösebben bonyolult: négy év amerikai tartózkodás után Miki (Szabó Kimmel Tamás) és családja hazatelepül a kommunista Magyarországra, ahol próbálnak visszailleszkedni a társadalomba. Ez nem megy könnyen, különösen a fiúnak, aki hozzászokott a fogyasztói társadalom előnyeihez. Ráadásul már a barátai is más szemmel néznek rá, mivel Röné vette át a vezető szerepet a bandában. Amikor Miki a majálison bemutatja az új nyugati irányzatot, elszabadul a pokol. Szerencséjére a rezsim igyekszik teret adni lázadásának, ám korlátozott keretek között. Így be kell neveznie a Ki Mit Tud-ra, Bigali elvtárs (Scherer Péter) fiával és a patronált NDK-s lányokkal. Ám – mint az várható is – a történet végére minden jóra fordul: Miki visszaszerzi barátnőjét, Verát (Kiss Tünde), és megnyeri a vetélkedőt Röné volt bandájával, Csipuékkal (Kiss Lehel).
Interjú Neményi Ádám producerrel
A banális (ám a musical műfajához jól illő) sztorit helyenként olyan poénok fűszerezik, melyek feledtetik a sziruposan romantikus részeket. Érdekesség, hogy Brennert, az orgazdát a Mystery Gang énekese, Egri Péter alakítja mint hiteles rockabilly-arc.
A musical egyik hibája, hogy a zenei betétek néhol nem illeszkednek zökkenőmentesen a cselekménysorba, mint például abban az esetben, amikor az ájultából ébredő Vera dalban vall szerelmet Mikinek. Ilyenkor a nézőnek olyan érzése támad, mintha a film lenne a keret a dalok körül, ám valószínűleg, aki szereti Fenyő Miklós zenéjét, ezt egyáltalán nem bánja. Aki azonban nem rajongó, annak már csak a látvány és a színvilág miatt is érdemes megnéznie a filmet. Másfél óra felhőtlen szórakozásra mindenkinek szüksége van ezekben a borongós napokban…
Tényleg látványos és szórakoztató, még ha sokszor fogtuk is a fejünket a poénosnak szánt elemek miatt.
Hogy fel tudja-e idézni a kor hangulatát,azt inkább az idősebb korosztály tudja jól megítélni.Mindenesetre a lelkes fiatal szereplőgárda igyekezete figyelemreméltó!
Én meg pont…ez a jelenet is nagyon tetszett, ahogy Vera…a véletlen pofontól csillagokat lát, és meglátva szerelmét, egybol megbocsájt, és felcsendül…szemeim elott tuz karikááázz..és teszünk rá, hogy a film van a zene körül, avagy fordítva,hasogassunk szorszálat….örüljünk, hogy ez is a javából Made In Hungária,
ez a szép a dologban: ami Neked tetszik, attól én a falra mászom és fordítva. minden esetre (legalább) egyszer érdemes megnézni a filmet, ha mást nem, az életérzés miatt.