Az örök lázadó – Robert Altman a Metropolisban

Október 3-án mutatták be az Örökmozgó Filmmúzeumban a Metropolis legújabb, Robert Altmannak szentelt számát, mely elsősorban az 1970-es években készült filmjeire koncentrál, a kritikai gyakorlatnak megfelelően. A szerzőről Pápai Zsolt, Réz András és Soós Tamás beszélgettek, a moderátor Varga Balázs volt. Az eseményen készült hangfelvételt az alábbi ikonra kattintva hallgathatják meg:

metropolis

Pápai Zsolt filmtörténész, akinek írása az új számban olvasható, Altman kapcsán elsősorban a többi rendezőre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásokat emelte ki. A szerzőt azért tartja különlegesnek, mert filmjeiben úgy valósul meg a műfajiság tagadása, hogy az egyes alkotások egyszerre több, egymással összeegyeztethetetlennek tűnő műfaj jegyeit is felmutatják. Emellett egy másik, szintén a modernségre utaló stíluselem a narráció összetettsége, az egyetlen „nagy” narratíva tagadása is.

Réz András filmesztéta számára Altman neve az eredetiség és a minőség zálogává vált – éppen ezért nem örül neki, hogy a lap szinte kizárólag a 70-es években készült filmekkel foglalkozik. Szerinte ugyanis Altman a későbbiekben is kiváló műveket alkotott, melyek csupán a „hollywoodi fenegyerekek” (mint Spielberg, Coppola, de Palma) monumentális kasszasikerei (pl. Cápa) miatt szorultak háttérbe. Kiemelte továbbá, hogy a rendező úgy rombolja le az amerikai mítoszokat, hogy közben nem veszi magára a mindentudás álarcát, hanem a provokatív hangnem és az irónia dacára finom érzékenységről tesz tanúbizonyságot. Réz András továbbá kitért a több szálon futó narrációra, aminek következtében tulajdonképpen a főszereplő helye betöltetlen marad, nagymértékben megnehezítve a nézői azonosulást – ami korábban egy hollywoodi filmben elképzelhetetlen lett volna.

A másik szerző, aki cikket írt Altmanról a Metropolis számára, Soós Tamás, azt tartja különösen érdekesnek a rendezőben, ahogyan az a saját szája íze szerintire alakítja az alapanyagot – legyen az irodalmi alkotás vagy forgatókönyv. Úgy gondolja, hogy a fiatalabb korosztály számra Altman filmjei egy olyan alternatív elbeszélésmódot mutathatnak meg, mely radikálisan szemben áll a hollywoodi hagyományokkal. A klasszikus elbeszélőfilmeken szocializálódott korosztály így rádöbbenhet arra, hogy a történetmesélésnek nem csupán egyetlen lehetséges módja van, valamint hogy a műfaji keretek tiszteletben tartása nem felrúghatatlan szabály.