A Warner Bros. Studio már több egész estés produkciót gyártott az eredeti Scooby-Doo, merre vagy? (Scooby-Doo Where Are You? William Hanna, Joseph Barbera, 1969–1970) című híres rajzfilmsorozat alapján, mégpedig a Scooby-Doo – A nagy csapat (Scooby Doo: The Movie. Raja Gosnell, 2002), Scooby Doo 2.: Szörnyek póráz nélkül (Scooby-Doo 2: Monster Unleashed. Raja Gosnell, 2004), a Scooby-Doo! Rejtély a bajnokságon (Scooby-Doo! Wrestle Mania Mystery. Brandin Vietti, 2014), a Scooby-Doo! és a WWE: Rejtély az autóversenyen (Scooby-Doo! And WWE: Curse of the Speed Demon. Tim Divar, Brandon Vietti, 2016) című filmeket. A Scooby-Doo filmek mára már tulajdonképpen franchise-zá nőtték ki magukat, népszerűségük pedig a 90-es évek óta egyre nő mind a gyerekek, mind a velük felnőtt idősebb nemzedék körében. Így nem csoda, hogy szinte minden évben újabb feldolgozások látnak napvilágot, mind animációs, mind pedig élőszereplős változatban. A legújabb, 2020-as termék egy kiváló animációs film, a Scooby! (Scoob! Tony Cervone, 2020).
A Scooby! című animációs film a jól ismert csapat – Fred (Pierce Gagnon, Zac Efron), Vilma (Ariana Greenblatt, Gina Rodriguez), Diana (Mckenna Grace, Amanda Seyfried), Bozont (Iain Armitage, Will Forte) és Scooby (Frank Welker) – eredettörténetét, illetve egymásra találását mutatja be, bővítve ezzel a franchise-ról kialakult eddigi ismereteinket. Az eredeti rajzfilmsorozat főbb jellegzetességeihez továbbra is hű a Scooby!, ilyen például a karakterek jelleme: Scooby és Bozont a legjobb barátok, mindketten gyávák, nagy az étvágyuk és általában puszta véletlenek alapján jönnek rá a rejtélyek megoldására. Diána mágnesként vonzza a veszélyt, ám igen bátor és jó a problémamegoldó képessége. Vilma a csapat esze, ő szokott a leghamarabb rájönni a megoldásra és a rejtély aspektusainak összefüggéseire, Fred pedig a csapat vezetője, aki megingathatatlan önbizalommal rendelkezik. Szinte az összes Scooby-Doo rajzfilm egy-egy gonosztevőre épül, és annak parádés kézre kerítését mutatja be. A Rejtély Rt. csapata minden esetben elfogja a gonosztevőt, akit többnyire valamilyen mítosz, helyi hiedelem szörnyalakja ihletett. Általában egyszerű közemberekről van szó, akik rettegésben tartják a környezetükben élőket, hogy elérjék végső – és természetesen gonosz – céljukat. A Scooby! eleget tesz ennek a hagyománynak a filmes adaptációkkal ellentétben – Scooby-Doo – A nagy csapat vagy Scooby Doo 2.: Szörnyek póráz nélkül –, ahol a misztikum erős, a szörny pedig valós. A Scooby! első felében csendül fel a jól ismert dal az eredeti mesesorozatból, a Scooby Doo, Where Are You? (MxPx,2002), illetve felbukkan néhány főgonosz is, akiket eddig megismerhettünk, mint például a Mocsári szörny vagy a Fekete lovag. A korábbi, jól ismert motívumok újrahasznosítása ellenére a Scooby! hiánypótló, hiszen már nem csak azt láthatjuk, ahogyan a felnövekvő szereplők folyamatosan, már-már motorikusan megoldják a rejtélyeket, hanem betekintést nyerhetünk gyermekkorukba, a felek egymásra találásába és láthatjuk a Rejtély Rt. megalakulását is lépésről lépésre.
A Scooby! története igen egyszerű, egyetlen központi téma, a barátság köré épít. A főszereplők gyermekkorukban ismerkednek meg egymással, és kíváncsiságuktól vezérelve öten megoldanak egy rejtélyt. Innentől kezdve nincs megállás, ez az esemény csapattá kovácsolja őket, és fiatal felnőttként is a rejtélyek megoldása motiválja mindnyájukat. A bonyodalom ott kezdődik, amikor Simon Cowell (Simon Cowell) befektetni készül a Rejtély Rt.-be, ugyanis emiatt két részre bomlik a csapat. Ezután két szálon fut a cselekmény, hiszen Bozont és Scooby a főgonosz, Gézengúz Guszti (Jason Isaacs) nyomába ered Brian-nel (Mark Wahlberg), a hős Kék Sólyom fiával, a másik szálon pedig Fred, Vilma és Diana próbálja felkutatni elveszett társaikat. A történet során Scooby és Bozont barátsága is válságba kerül. Először Scooby-nak helyet biztosítanak a hősök csapatában, amelyhez egy igen high-tech jelmez is dukál, ám ehhez meg kell válnia a Bozont és közte lévő erős kapcsolatot jelképező nyakörvétől. Később pedig egy bevetés alkalmával választásra kényszerül a hősök és Bozont között, amely választás hatalmas vitához vezet az elválaszthatatlan barátok között. A két szereplő közötti frusztrációt az érzelmek bemutatásával, a melankolikus aláfestőzenével és a vitajelenettel jól érzékelteti a film, így pedig a Rejtély Rt. nem csak két táborra szakad szét, hanem egy a barátságnál sokkal erősebb, már-már családi kötelék is felbomlik. Elsősorban ez indokolja, hogy a filmben a barátság témája kiemelt szerephez jut. A fiataloknak újra egymásra kell találniuk, hogy egyesítve erőiket, képességeiket a társaság értékes tagjaiként megakadályozzák az alvilágból kiszabadított Kerberosz (Fred Tatasciore) ámokfutását. Mindeközben a karakterek ráébrednek, hogy milyen szerepet hivatottak betölteni és milyen értékeket képviselnek voltaképpen ebben a rejtélymegoldó kollektívában. Mondhatni, mindenki megtalálja maga helyét a Rejtély Rt. csapatában, és természetesen, mint megannyi egész estés rajzfilm, ez az animáció is happy enddel zárul.
A film kétségkívül korunk médiavilágára reflektálva igyekszik bevonni közönségét. Ez a fogás inkább kísérletezésnek számít a Scooby-Doo filmek univerzumában, de abszolút működőképes. Például a rejtvényfejtő csapat után érdeklődő Simon Cowell szponzorfigurája azt reprezentálja, hogy egy cég, ügynökség vagy egy egyén brand-jének kialakításában mennyire fontosak a szponzorok, de felhívja a figyelmet az értékek, a lemondások (mint a saját érdek és sértettség félretétele barátunk megmentéséért, a céget segítő szponzorációról való lemondás a csapat struktúrájának megőrzéséért, vagy az elszakadás, mint önfeláldozás a világ megmentéséért) és az identitás megtartására is. Az identitás problémájával függ össze az influenszerek, azaz véleményvezérek világa is, amelyet Brian hivatott megtestesíteni. A Scooby! című 3D animációs film az esetlen hős karakterén keresztül hatásosan ábrázolja az identitás ferdülését, a külsőségekre való támaszkodást, a követők félrevezetését és az álszemélyiség csapdáját is. Brian hősnek mutatja magát az apja, Kék Sólyom valódi hősies mivolta alapján támasztott nézői, követői elvárások miatt, azonban ezzel csak egy hamis jellemet épít fel és mutat a külvilágnak. A kortárs médiakultúra megjelenítésével kapcsolatban a posztolás, a szelfi, a tweetelés és egyéb mediális vonatkozású reflexiók halmazát szerepelteti a film, amelyek által véleményt alkot a valóság kiábrándító mivoltáról, és görbe tükröt tart jelenkori mediatizált világunk elé. Ebből a szempontból az egyik leghangsúlyosabb elem Kék Sólyom karakterének megjelenítése, aki egy valótlan, szerinte ideális hősként tünteti fel magát a közösségi médiában, ezzel vezetve félre követőit és önmagát. Az ő figurája így a hamis identitásokra és azok visszásságára hívja fel a figyelmet. Ide sorolható még példaként Scooby kérdése az új szuperhős kosztümjével kapcsolatban („Nem nagyobb benne a fülem?”), amely a tökéletes test kortárs ideáljával kapcsolatos testképzavarokra, azaz korunk médiavilágának egyik gyakori problémájára utal.
Bozonték ebben a filmben a felnőtté válás határmezsgyéjén helyezkednek el. Kimondottan gyerekes viselkedésűek a szereplők, ugyanakkor nyitottak a világ felé, így elindulnak a felnőtté váláshoz vezető úton. A gyermeki jellemvonások rácsodálkozásokban („Fizetni kell a Netflixért?”), a tudatlanságukban („Eddig nem fizettél adót?”) vagy éretlen csipkelődéseikben („Neked nem jár krumpli!”) nyilvánulnak meg. Felnőtté válásuk közel sem ér véget a film befejeződésével, azonban a szereplők elindultak az érettség felé. Bozont esetében megjelenik a felelősségvállalás, a beismerés és önreflexió a Scooby-val való rossz bánásmód miatt. Mindezek beismerése és feltárása az egyik legerősebb, a felnőtt léttel azonosítható aspektus. Bozont másik ilyen lépése az önfeláldozás, az értékrend szemléltetése, vagyis, hogy a mindenki megmentése fontosabb a saját egyéni kívánalmainál. A csapat egészére pedig a csapatmunka, egymás elismerése és kellő megbecsülése látható, amely egy sokkal komolyabb, érettebb gondolkodásmódot feltételez a barátok között.
A Scooby! című amerikai 3D-s film sokszínű világának egyik vonzó, szórakoztató eleme, hogy telis-tele van popkulturális utalásokkal: többek között megidézi a Harry Potter-univerzumot, Középföldét, a Netflixet, a Twittert és Gérard Depardieu-t. A jók- és rosszak közti fő összecsapást élő televíziós adásként, film a filmben módszerrel tárják elénk, ezzel reflektálva a néző és mozgókép kapcsolatára. A robotok közönsége televízión keresztül nézheti végig a Rejtély Rt. és a gonoszok macska-egér harcát. A képkockák váltakozásával láthatjuk a szereplők egy-egy lépését a harcban, és a robotok arra adott reakcióját, vagyis ők a közönség szerepében kedvenceiknek szurkolhatnak, vagy a gonoszokat berreghetik le, ezzel fejezve ki véleményüket, akárcsak mi bármely televíziós élményünk során. Emellett a film több fontos, mai szocio-kulturális problémát is érint, például a robotika kapcsán felmerülő rabszolgaság kérdését, a Scooby új egyenruhája eredményeként megjelenő testképzavart és a fizikai-lelki terror következményeit. Azonban a filmkészítők a 94 perces játékidő alatt voltaképpen csak a felszínt kapargatják meg, az említett problémákkal kapcsolatban semmilyen összetettebb mondanivalóra nem futja. A Scooby! csak a kötelező köröket futja a különféle popkulturális utalásokkal, azonban az eredetiségre való törekvés szikrája sem jelenik meg a vásznon. Vajon elég-e a franchise hírneve és a hű közönségre való építés? Lehet-e több a Scooby-Doo egyáltalán? Vagy csak beérik a készítők a hűséges rajongók pénzével? Más szóval, számtalan kiaknázatlan lehetőséget foglal magába a Scooby!, ami hiányérzetet kelt bennünk, felnőtt nézőkben, és ami miatt rossz szájízzel állhatunk fel a moziszékből.
A hiányosságok ellenére azonban egy nagyon érdekes, sok értéket felvonultató egész estés animációról van szó, amely tudatosan épít célközönségére. A Scooby! elsősorban a gyerekeket célozza meg, viszont kérdéses, hogy ők mennyit értenek meg a film mondanivalóiból és utalásaiból. Számukra valószínűleg a fő üzenet, a barátság ereje és az önfeláldozás lehet nyilvánvaló, könnyen érthető. A fiatalok mellett a film a középkorú felnőtteket is megcélozza, akiket az intertextualitás eszközével próbál meg bevonni és megtartani a nosztalgia impulzusait is felhasználva (például a vásznon újra láthatjuk az 1969-ben induló Süsü keselyűk [Dastardly and Muttley in Their Flying Machines. William Hanna, Joseph Barbera, 1969–1970] című tévés animációs sorozatból ismert Gézengúz Gusztit és kutyáját, Mardelt (Billy West, Don Messick).
Összességében a Scooby-Doo animációk és filmek világában bizonyos értelemben új, kiegészítő, de még nem teljesen kiforrott termék a 2020-as Scooby!. Amellett, hogy az eredeti mesesorozat főbb jellegzetességeit ‒ többek között a karakterek jellemét, szerepét, a történetvezetést, a jó és rossz macska-egér játékát ‒ megtartották, újabb vagy mélyebb mondanivalókat nem tudtak a készítők felsorakoztatni. Ettől függetlenül a humor köntösét is magán viselő animáció ténylegesen képes az idősebb korosztály érdeklődését felkelteni, és a franchise eddigi rajongóit megtartani. Meggyőződésem, hogy bárki számára remek szórakozás lehet ez a film, akár az animációk rajongója, akár nem ‒ amennyiben nincsenek hatalmas elvárásai.