Az elmúlt évtizedben nem volt hiány a szuperhősfilmekből, azonban azt meg kell hagyni, hogy Hollywood továbbra is toronymagasan vezet a Marvel és a DC párosával. Lassan csodának fog számítani, ha nem hallunk havonta egy újabb szuperhős képregény-adaptációról vagy folytatásról, viszont úgy tűnik, hogy ezeknek a filmeknek a népszerűsége nem fog egykönnyen alábbhagyni. Ugyanakkor egyre többen kezdik kifogásolni és megkérdőjelezni a relevanciájukat, ahogy például azt Ridley Scott tette az elmúlt hónapban.[1] Tény és való, hogy a felhasznált formulák egyszerűek és nem foglalnak magukba példaértékű történeteket, de az esetek többségében mégis nagy hatást gyakorolnak az igazságosztókról szóló filmek. Nem meglepő tehát, hogy az Egyesült Államokon kívül is próbálkoznak elcsípni egy keveset a nézőközönségből, ahogy teszi azt az idei Grom őrnagy és a pestisdoktor (Майор Гром: Чумной Доктор. Major Grom: Chumnoy Doktor. Oleg Trofim, 2021) című film, amellyel Oroszország igyekezett meglovagolni a szuperhős/igazságosztó őrületet egy ugyancsak orosz képregényt adaptálva. A nagyjátékfilm nem érkezett váratlanul, ugyanis 2017-ben már elkészült egy rövid, félórás ízelítő (Майор Гром. Major Grom. Vlagyimir Besedin, 2017) a világ és a főszereplő, Igor Grom őrnagy bemutatására: Grom rendíthetetlenül üldözi a bűnt, és kimagasló nyomozó képességével ered a törvényszegők nyomába.
A rövidfilmet követően a nagyjátékfilmben is Grom őrnagyot (Tyihon Zsiznyevszkij) láthatjuk, aki Szentpétervár utcáin eleinte egymaga óvja a rendet (kisebb-nagyobb sikerrel). Akár lopás vagy bankrablás, akár fegyveres támadás történik, Grom máris a helyszínen terem és igen megkérdőjelezhető módon szolgál és véd, habár az esetek többségében többet árt, mint segít. Az őrnagy magányos farkasként végzi a munkáját és folyton magára haragítja a felettesét, mivel véleménye szerint a rendőrség nem elég kompetens a bűnmegelőzésben, továbbá a sok korrupt bíró és magas pozíciót betöltő személy miatt az ártatlan áldozatok még sanyarúbb sorsra jutnak. Még csak utalásszerűen, de már rögtön a film legelején megjelenik egyfajta kettősség, ami a szabadság és a rend párharcában mutatkozik meg. Grom szabadkezet szeretne kapni a bűnözők megállításához, de ezt a bürokratikus eljárások tömkelegével működő hatóságok nem mindig engedik, így a maga módján az őrnagy mindenre hajlandó lesz a céljai elérése érdekében, még ha ezzel hatalmas anyagi károkat is okoz az utcákon. Vagyis az első jelenetek arra utalnak, hogy a túl sok szabadságnak veszélyei is lehetnek, a film pedig épp eköré építi ki a fő konfliktusát.
Miközben Grom a munkáját igyekszik végezni, Szergej Razumovszkij (Szergej Gorosko), egy filantróp milliárdos épp a legújabb fejlesztését, egy új, Vmeste elnevezésű közösségi hálót igyekszik a polgárok elé juttatni. A Vmestén minden felhasználó kedve szerint fejezheti ki magát, a gondolatait, ötleteit, attitűdjét, és detektálhatatlanul cselekedhet rajta anélkül, hogy az bármiféle következményt vonna maga után. A fiatal milliárdos célja tehát a teljesen szabad, felügyelet és ellenőrizhetőség nélküli közösségi médiahasználat megteremtése, ennek azonban hamar negatív következményei lesznek. Ezekkel a történésekkel párhuzamosan egy gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolt férfit ment fel a bíróság: ő egy fiatal lány halálát okozta, de tehetős szülei befolyása miatt szabadon engedik. De bűne nem marad büntetlenül, ugyanis egy pestisdoktor álarcot és harci felszerelést viselő ismeretlen hamarosan igazságot szolgáltat felette, és ezt a Vmeste hálózaton keresztül közvetíti élőben. A Pestisdoktor kiléte a film egyik nagy meglepetése. A maszk alatt megbúvó igazságosztó nem finomkodik, képes bármeddig elmenni, hogy elérje a célját, akár a teljes város káoszba taszítása árán is. Ámokfutása során egyenként bosszút áll a bűnös embereken, egyre nagyobb hatalommal bíró célpontok után eredve, amivel felvonja magára a rendőrség figyelmét, az ügyet pedig Grom őrnagynak adják. Elkezdődik a macska-egér játék a két fél között, miközben a lakosság egyre jobban tiszteli az álarcos igazságosztót mint újdonsült őrangyalát. A káosz nemsokára a teljes várost eléri, majd lázadást vált ki a polgárokból, akik tettlegességhez folyamodva próbálják az őrangyaluk mintáját követni. Grom célkereszt alá kerül és őt kezdik el gyanúsítani a Pestisdoktor kilétével kapcsolatban.
A film a szuperhős formulát alkalmazza, és ennek megfelelően építi ki a világát. A Pestisdoktor és Grom kergetőzése a DC képregények ikonikus szereplőinek, Batmannek és Jokernek a párharcát juttathatja az eszünkbe, amelynek során a detektív adottságokkal bíró igazságosztó szembeszáll a társadalmat megingatni, feje tetejére állítani próbáló antagonistával. Grom magányos farkas jelleme gyakran visszatartja őt a céljai elérésétől, így komoly belső konfliktust jelent számára az, hogy újonc kollégáját, Dimitrij Dubint (Alekszandr Szetejkin) és ellenségből lett társát, Anna Terebkina (Julia Parsuta) riporternőt elfogadja. Habár ezek a történetelemek közel sem számítanak újdonságnak, a film mégis jó színvonalú, az időnként bekövetkező fordulatok is jól működnek. A történet többek között a média befolyását, a törvény megszegését, ideológiai küzdelmeket és morális problémákat tematizál úgy, hogy a karaktereken keresztül megmutatja az érem mindkét oldalát.
Kellemes meglepetésként szolgál az időnként megjelenő fekete humor. A Marvel filmek már-már kötelező elemmé tették a szuperhősökről szóló filmekben a szellemes és néha kínos poénokat azért, hogy csillapítsák kicsit a komorabb hangulatot. A Grom őrnagy és a pestisdoktor című filmben nem, vagy legalábbis nem teljesen ez a helyzet. A megpendített témák túlságosan komolyak ahhoz, hogy az alkotók viccekkel oldhassák a feszültséget, így gyakran inkább fekete humort alkalmaznak, amelyen ugyan a karakterek közül senki sem nevet, de a nézők megmosolyoghatják ezeket a szituációkat. A Marvel filmes univerzumhoz képest kifejezetten jól, közel sem zavaróan tálalják az efféle pillanatokat.
A színészek egytől egyik jól játszanak. Igor Grom egy senkiben sem bízó férfi, aki magabiztos, és előszeretettel kommunikál az ökleivel; ő egy tipikus ’először üt, aztán kérdez’ figura. Mindazonáltal jól átgondolja a helyzetet és fejben rengeteg szcenáriót alakít ki a lehetséges végkifejletekről, emiatt pedig egészen egyedi rendőrfigurát visz a vászonra, aki agresszív, céltudatos viselkedése ellenére az eszét is használja. Fontos megemlíteni, hogy a 2017-es rövidfilmben és a jelen nagyjátékfilmben két különböző színész alakította Grom őrnagyot, viszont ez szinte alig vehető észre, annyira hatásosan jelenik meg az alakja mindkét színész alakításában. Alekszandr Gorbatov és Tyihon Zsiznyevszkij egyaránt kihozták a maximumot a szerepből.
A látványvilágot nem érheti panasz. A történet nagyrészt éjszaka játszódik, így a készítőknek könnyebb dolguk volt, viszont az akciódús jeleneteknél nem finomkodtak a látvánnyal. A néha felbukkanó lángok és a komor, szürke utcák remek tónust adnak a filmnek, a kaszkadőrmunka és az over-the-top jelenetek pedig csak fokozzák az emberfeletti hangulatot. Gyakran elkövetik azt a hibát a szuperhős filmek, hogy a szuperhősjelmez inkább otthon összetákolt egyszerű szerelésnek vagy túlzó CGI kavalkádban tündöklő effektgombócnak tűnik, itt viszont nem kell ettől tartanunk, a Pestisdoktor felszerelését remekül, élethűen alkották meg.
Több kritikus felrótta a filmnek azt, hogy a hosszú terjedelme lerontja az élményt, és azt, hogy sok olyan jelenet maradt benne, amelyet talán jobb lett volna kivágni.[2] Két óra és tizenhat perces hosszával a Grom őrnagy és a pestisdoktor meglehetősen elnyújtottra sikeredett, az említett negatív kritikával pedig egyet kell értenem, hiszen az elbeszélés gördülékenysége néhol megakad, és a film lassabb tempóra vált, hogy a szereplők ügyes-bajos dolgaival foglalkozzon. A film elején az alkotók remekül eltalálták a megfelelő iramot, de később számos ponton elnyújtották a szálakat, ami összességében rontott az élményen.
Ezzel együtt a Grom őrnagy és a pestisdoktor kellemes kikapcsolódást nyújthat azok számára, akik kedvelik a szuperhősfilmek bevált formuláit, amelyet néhány váratlan csavarral dúsít fel ez a film. A Pestisdoktor kilétének kérdése fenntartja a kíváncsiságunkat dacára annak, hogy a végjáték egy kicsit kiszámítható. Orosz filmként nagy meglepetésnek számít az alkotás, főleg a felvonultatott témái miatt, de kaotikussága és erőszakos jelenetei is annyira jók, hogy fel tudnak érni az átlagos Marvel filmekben látottakhoz. Mindenképpen eredeti nyelven ajánlott a megtekintése, mivel a szereplők kifejező hanglejtései az oroszul nem beszélők számára is jól érthetőek, és a szinkron csak lerontaná a színészi teljesítményeket. Azonban annak ellenére, hogy a Grom őrnagy és a pestisdoktor remekül kezdte meg a filmes univerzum kiépítését, a 640 millió rubelből készült filmnek nem biztos, hogy lesz folytatása, mivel csak a költségvetés körülbelül felét tudta visszahozni a pénztáraknál.[3]
Lábjegyzet:
[1] Sonia Rao: Ridley Scott and the grand tradition of big-name directors disparaging superhero movies. washingtonpost.com, URL: https://www.washingtonpost.com/arts-entertainment/2021/11/17/ridley-scott-superhero-movies-directors/ (2021. 12. 14.)
[2] Rohit Kumar Tanti: Major Grom: Plague Doctor Review : Netflix’s Russian Superhero Movie is Visually Staggering and is Fully Enjoyable. filmreviewsloop.com, URL: https://www.filmreviewsloop.com/2021/07/major-grom-plague-doctor-review.html
[3] Майор Гром: Чумной Доктор . kinometro.ru, URL: https://www.kinometro.ru/release/card/id/39947 (2021. 12. 14.)