A múlt sebei – Nyomtalanul

Az utóbbi években a skandináv krimi népszerűsége töretlenül ível felfelé, elég csak a Millenium–trilógia (Män som hatar kvinnor, Flickan som lekte med elden, Luftslottet som sprängdes. Stieg Larsson, 2005, 2006, 2007), valamint a belőle készült skandináv bűnfilmek (A tetovált lány. Män som hatar kvinnor. Niels Arden Oplev, 2009; A tetovált lány. The Girl with the Dragon Tattoo. David Fincher, 2011; A lány, aki a tűzzel játszik. Flickan som lekte med elden. Daniel Alfredson, 2009; Millenium 3. – A kártyavár összedől. Luftslottet som sprängdes. Daniel Alfredson, 2009) nemzetközi sikerére gondolnunk.

A Nyomtalanul (Kvinden i buret. Mikkel Norgaard, 2013) című dán thriller Jussi Adler-Olsen azonos című krimijét (2011) adaptálta. Olsen krimisorozatának első kötetét további három követte: Fácángyilkosok (Fasandræberne, 2012), Palackposta (Flaskepost Fra P, 2013), A 64-es betegnapló (Journal 64, 2013). A forgatókönyv Nikolaj Arcel nevéhez kötődik, aki Rasmus Heisterberg mellett A tetovált lány című film forgatókönyvének társszerzője volt. A műfaji sémákat követő Nyomtalanul a tavalyi év legnagyobb sikere volt hazájában.[1]

A skandináv detektív-thrillerek egyik jellegzetessége, hogy nemcsak a nyomozást, de a bűntényt feltárók személyét és az ő egyéni történetüket is bemutatják. Az út, amelyet a detektív a nyomozás során bejár, lehetőséget ad a jellemének kibontására, sőt, egyfajta önkeresésre, önmaga újraértelmezésére is. A bűntények hátterében gyakran személyes, családi tragédia és/vagy trauma áll. A Nyomtalanul a zsáner összes meghatározó elemét magán viseli, de van, amit jobban kibont és van, amit kevésbé.

A dán zsarumodellt az öntörvényű és makacs Carl Morck (Nikolaj Lie Kaas) képviseli. A történet elején súlyos szakmai hibát vét, ennek köszönhetően nemcsak magát sodorja bajba, de a legjobb barátja lebénul, harmadik társuk pedig halálos sebet kap. A nyomozó három hónap kényszerpihenő után tér vissza, és a nemkívánatos asszisztenssel, Assaddal (Fares Fares) együtt megkapja a Q-ügyosztályt. Az elmúlt 20 év megoldatlanul lezárt ügyeit kell újra elővenniük és átnézniük, hogy kiszűrjék az esetleges hibákat, és végleg lezárják az eseteket. A feladat látszólag nem tartogat túl nagy szakmai kihívást, sőt, Morck karrierjének mélypontját jelenti. Vele ellentétben Assad kifejezetten lelkes, addigi feladataihoz képest számára ez előrelépés.

Morck felfigyel az öt évvel korábbi Merete-ügyre. A nyomozati akta szerint Merete Lynggaard (Sonja Richter) politikusnő öngyilkosságot követett el, miközben kompon utazott fogyatékos öccsével, Uffé-val (Mikkel Boe Folsgaard). Holttestére azonban soha nem találtak rá, ráadásul a nyomozás részletei is homályosak. Morcknak szemet szúrnak a körülmények, amelyek nem tűnnek „ideálisnak” egy öngyilkossághoz. Úgy gondolja, hogy magas a bűncselekmény valószínűsége, ezért megkezdik a nyomozást. Az események rekonstruálásának fő akadálya, hogy az egyetlen lehetséges szemtanú Merete öccse, aki a gyermekkorában átélt autóbalesete óta disszociatív személyiségzavarral küzd, és senkivel nem lép kontaktusba verbálisan.

A suspense hatás a filmben úgy érvényesül, hogy a néző egy bizonyos pontig előrébb jár, mint a nyomozók. Ugyanis a narráció az eset felgöngyölítésével párhuzamosan azt is bemutatja, hogy mi történt valójában Meretével. A nőt elfogta, és nyomáskamrába zárta egy ismeretlen férfi (Peter Plaugborg). A tett hátterében álló személyes motivációnak, vagyis a bosszú okának kifejtésére a direktor nagy hangsúlyt fektet. Mint a skandináv bűnfilmekben általában, ebben az alkotásban is megtörténik a fogvatartó gyermekként átélt traumájának tematizálása.[2] A nyomozás az ismeretlen férfi múltjának feltárása révén egy beteg elme belső világába kalauzolja a nézőt. A férfi múltjának nyomasztó részleteire a skandináv bűnfilmek védjegyének számító sötét és komor atmoszféra erősít rá. Eric Kress operatőr bámulatos képekkel dolgozik, amelyek a legtragikusabb eseményeket is festői szépséggel ábrázolják. A film noir hangulatát idéző plasztikus képi világ zöld szűrőjén át felsejlik a Hetedik (Se7en. David Fincher, 1995) című film hatása. A történetben megjelenő bosszú-tematika és annak kibontása pedig némileg az Oldboy (Chan-wook Park, 2003) című film utánérzésének tűnik. Bár a bűntény motivációja, a bosszú oka irreálisnak tűnik, az ahhoz vezető események sorozata világosan és logikusan levezetett.

A nő nyomáskamrában töltött helyzetével való nézői azonosulást az alkotó a belső fokalizáció hatásos eszközével éri el. Meretével együtt mi is átéljük a vakító fény és a dobhártyát beszakító süvítő hang testre gyakorolt hatásait minden alkalommal, amikor az atmoszféra-nyomás növekszik a kamrában. A film gyenge pontja, hogy Merete szenvedéseinek (az éhezés, a mozgás és a tisztálkodás hiánya) bemutatására nem helyez elég nagy hangsúlyt. Minden átélt szenvedést egyetlen – egyébként meglehetősen hatásos – jelenetbe próbált belesűríteni: fájdalmasan hosszú képsorokon láthatjuk, ahogyan a nő egy fogóval szabadul meg a saját begyulladt fogától.

A karakterábrázolás során megismerjük a zsánerhez kötődő szereplők tipikus jellemvonásait, a személyiségek bemutatása során azonban nem ás mélyebbre a rendező. Merete karakteréről szinte semmit nem tudunk meg, az ő személye és a tragédiája csak eszköz egy másik sors drámájának megmutatására. Morck, a családját elvesztő, remegő kezű, nyugtatókon élő türelmetlen zsaru, aki a munka megszállottja. Assad a férfi ellenpólusaként a nyugodtságot és a humort képviseli. Ahogy fokozatosan kibomlik a történet, kiderül, hogy a kiégett Morck számára a nyomozás egyfajta önterápiát is jelent. Önfejűségét és makacsságát a majdnem végzetesen záruló akció után a Merete-ügy újfent próbára teszi.

A film összességében szépen építkezik, a nyomozás izgalma és az általa keltett feszültség is folyamatosan jelen van. Továbbá ismét igazolást nyer a tény, hogy a szociopatává válás hatásmechanizmusának ábrázolásában a skandinávok utánozhatatlanok. A rideg hangulat tökéletes megteremtése mellett a legbrutálisabb történetbe is képesek bevinni a humorukat, amely kétségtelenül isteni. A skandináv bűnügyi irodalom és film rajongói számára jó hír, hogy a krimisorozat első darabjának filmadaptációját övező zajos siker után hamarosan a többi könyvet is vászonra viszik.