A város szokatlan, új gondolkodásmód, más szellemiség, állandó mozgás, dinamika és változás.  Benne koncentrálódik a környék minden eseménye, és benne dől el a vidék sorsa is.

A terek különösen alkalmasak arra, hogy legyen helye ezen események kiteljesedésének. A Klauzál tér például, ha nem is a mai formájában, de tanúja Kossuth Lajos Szeged népéhez intézet két szónoklatának. Néhány háza (Wagner-ház, Kárász-ház) már áll, de azok, amelyek elválasztják a nagy Piacz tértől még sehol sincsenek. Kevesebb mint harminc év telik el, és megépül a Kis Dávid palota, valamint a Kereskedelmi és Iparbank, egy térből kettő lesz. Ekkor Kossuth már történelem. Az új teret a frissen sült házi kenyér illata árasztja el, később pedig a Tisza. A folyó nagy pusztítást nem végez, annál biztosabb alapokra (például a régi vár falaira) épültek az itteni házak, inkább egy új kezdetet jelent. Megnyílik az Európa Szálló, Alemann és Tsa után a Virágh család finom süteményekkel és kávéval csalogatja a vendégeket. A reggeli kenyér illatába belekeveredik a kávéházak füstje, a tápai szatyrokból portékájukat áruló vidéki asszonyok jól megférnek a sétapálcás városi urakkal. Előbb a sétapálcás urak, majd a kávézók, végül a tápai szatyrok is eltűnnek. Marad a lebetonozott tér parkolónak és a Virág Cukrászda hírmondónak. Középütt Kossuth Lajos, aki szónoki pózban szoborrá meredve valószínűleg igyekszik megmagyarázni, hogyan került egy Klauzál Gáborról elnevezett térre, de mintha senkit sem érdekelne a mondandója. Talán csak azt a testes hölgyet, akit kenyérrel a kezében a tér másik végébe állítottak, de ő sem beszél sokat, lévén, hogy szintén mozdulatlanságra ítéltetett.

klauzál

Új idők jönnek, felforgatóak.  A tér szempontjából újrakezdés a javából. Díszburkolat, amelyre nem hajthatnak rá az autók és a mediterrán hangulat ígérete. A Kenyérszegőnek mennie kell, de a múltat nem töröljük el végképp, és Kossuth marad a helyén, végre megkapja a beszédéhez szükséges teret. A szemben lévő és a hátán az országalmát tartó négy szárnyas oroszlán biztosan nem szól közbe, de a járókelők sem igazán, hiszen a Virág Cukrászdának már csak a híre és a helye van meg, az A Capella teraszán kívül nem sok minden állítja meg a sétálókat. Talán a fesztiválok terjeszkedése ismét megtölti a teret, és végre maradásra, nézelődésre is bírja az embereket. Ezek azonban nem állandóak és a hatásuk sem tartós, tehát a mediterrán hangulat továbbra is csak ígéret marad. Ki tudja, mit hoz a jövő…

Fotók: Pálfi Adrienn

Hozzászólások

hozzászólás