Kurt Russel főszereplésével 1994-ben jelent meg a már kultikussá vált Stargate című sci-fi, melyből a sikerre való tekintettel három év múlva (idén már húsz éve!) sorozatot is készítettek. A történet röviden arról szól, hogy Egyiptomban egy régészeti kutatás során egy szerkezetet találnak, mely lehetőséget biztosít a különböző galaxisok közötti térugrásra. A térben történő kapuk nyitása számtalan más sci-fi sorozat meghatározó elemévé vált, gondoljunk csak a Sliders című sorozatra, vagy a Star Wars hiperűrugrásaira. Elsőre fantazmagórikusan hathat, de úgy vélem, az idén Göncz Árpád nevére keresztelt sétány is, mely az egyetemi könyvtár és a bölcsészkar közé ékelődik, egyfajta „csillagkapuként” értelmezhető.

„Hol van egy város küszöbe?” – teszi fel a kérdést Derrida Egy város nemzedékei című esszéjében. Itt nem feltétlenül egy lokalizálható térbeli objektumra gondol, hanem egy olyan láthatatlan szóképre, mely a hatalomtól függetlenül önmagát minősíti küszöbbé. Az Ady téren található sétány önmagát tette „csillagkapuvá” az által, hogy egyik vége arra a kulturális-tudományos korridorra nyílik, melynek tengelye a bölcsészkar észak-keleti sarkától az egyetemi könyvtár bejáratáig húzódik, kiegészülve a környékbeli vendéglátóhelyekkel, kocsmákkal. A sétány másik vége – Batthyány utca, Alföldi utca irányába – ennek az „egyetemi létnek” a kivezető pontja, melyet erősen befolyásol, hogy ebbe az irányba jutunk ki a vasútállomásra, mely az egyetemisták többségének Szeged „küszöbét” jelenti.

Fókuszáljunk magára a sétányra mint bejárható térre, illetve bejárhatóságainak lehetőségeire. Első lépéseként érdemes figyelembe vennünk, miben is különbözik egymástól az utca és a sétány. Mindkettő egy lehetséges útvonalat kínál, mely az egyik célból a másikba történő eljutást szolgálja. Ellenben a sétány olyan dinamizmussal rendelkezik, amellyel egy utca soha nem fog. Ennek egyszerű oka, hogy az utcában lehet lakni, a sétányban nem. Bármennyi időt is üldögélünk az egyik padon, a sétányon való statikus helyzetünk hosszabb ideig nem tartható fent. A sétány foucault-i értelemben heterotópia. Valós térként jelenik meg, de magában foglalja a folyamatos mozgás kényszerűségét. Benne minden, ami mozgás, összpontosul.

Kora ősszel és késő tavasszal mindig meglepődöm, mennyire kevés hallgató használja ki a parkban rejlő lehetőséget. Ez eredeztethető a keep off the grass normájának túlszocializálódásából, de talán érdemes figyelembe vennünk a Derrida által idézett Paul Valéry gondolatát is, aki Párizs kapcsán a következőket vallja, „nem is annyira mi gondoljuk el a várost, mint inkább az gondol el minket, méghozzá jóval azelőtt, hogy egyáltalán elkezdenénk gondolkodni róla” (idézi Derrida 59.). Tehát a sétány már jellegéből adódóan átutazóként „képzel el” minket, függetlenül attól, hogy mi ehhez miként viszonyulunk.

dsc_0079

Végezetül ejtsünk szót a sétány közepén elhelyezett ’56-os emlékműről. Többször támadt már olyan érzésem, hogy az emlékmű elhelyezése nem szerencsés. Bár tény, hogy az Auditorium Maximumhoz viszonylag közel találtak neki helyet, ráadásul a Bölcsészettudományi Kar épületén kívül, erősítve így a kollektív („nemcsak egyetemi”) megemlékezés lehetőségét, de érvényesülni – a sétány már említett dinamizmusa miatt – nem tud. Hiába akarná megtörni a képzeletbeli csillagkapunk sodrását, diakróniája szemben áll a folyamatos mozgásban levés szinkróniájával. Megeshet, ez a következtetésem téves, de ha így is van, az csak Foucault azon megállapításával magyarázható, hogy a tér ádáz lakója vagyok, az idő kegyes fiaival szemben.

Hogy mennyiben sikerült kódolnom az Ady tér „csillagkapujának” ékzárait, magam sem tudom eldönteni, de talán a láthatatlan Szeged egyes koordinátái mégiscsak megadhatók. Come on O’Neill! Let’s go!

Felhasznált irodalom:

DERRIDA Jacques, Egy város nemzedékei, Magyar Lettre Internacionale, 6.

FOUCAULT Michel, Más terekről, online elérhetőség:
http://exindex.hu/index.php?l=hu&page=3&id=253#2sym

 

Az esszé az Apertúra Magazin „Láthatatlan Szeged” című pályázatára érkezett pályamű, a felnőtt kategória I. díját nyerte el. A cikk megjelentetését Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta.

 

 

 

Hozzászólások

hozzászólás