Apertúra Magazin

A művészetek számára komoly siker, ha az előzménynek tekinthető gondolatok megjelenítésén túl újabbak kialakulását is lehetővé teszik. Az emberi tevékenységek közül egyedüliként, a művészi alkotás döntő hangsúlyt helyez formai sajátosságaira. Csak rá jellemző, hogy már az elindulásnál az elrendezés és „díszítés” mikéntjében látja az inspiráció és a tapasztalatvilág bővítésének lehetőségét, valamint hogy ezen eszközök segítségével létrejöttének igazolásával is foglalkozik. A színház esetében sincs másként, ez a jelenségcsoport jól kimutatható történetében, az alternatív színházak pedig, épp a színháziság megkérdőjelezésével, még erősebben irányítják a figyelmet a tevékenységek céljainak és eszközeinek kérdésére. Így amikor fesztivált rendeznek nekik, néhány napra e gondolatkör, a célok, okok, és bizonyos értelemben, közvetve, a hasznosság és indokoltság gondolatköre jut szinte kizárólagos jelleggel szóhoz.

Itt folytatódik »

Thealter U21 megnyitó (forrás: www.thealter.hu)

A megkövetelt – s nem kevés utálatos kényszerítő erővel sulykolt – közfigyelem nagyságával fordítottan arányos mennyiségű valódi érdeklődésre érdemes iskolai tanévnyitók (és -zárók), híd-, autópálya és egyéb épületek átadásakor elhangzó ünnepélyes avatóbeszédek, tiszteletet ébresztő nyilvános laudációk (stb.) zsibbasztó hagyományának és érdektelen, megfáradt retorikájának üdítő módon ellenszegülve nyitotta meg Balog József a huszonegyedik Thealter Fesztivált az első napon, egy performance-értékű, radikálisan rövid beszéddel, egy (a fesztivál eddigi állomásait sűrítő tematikus) huszonegy tagú számsor elemei mentén közelítve saját jelenidejéhez. Csakhogy, a történtek tanulsága szerint a színház nem az első napon kezdődik.

Itt folytatódik »

„Régen volt, mikor utoljára valamit először csináltam életemben”

Erdély Miklós: Ásványgyapot

„Maga az élet”

Antonin Artaud

Szerencsés az idei Thealter Fesztivál alcíme: az „U21” gondolatokat, asszociációkat ébreszt dekódolásra sarkalló rövidségével. Először is mint a sportban használatos ifjúsági kategória („utánpótlás 21”, azaz „21 éven aluliak”) utalhat a fesztiválon fellépő fiatal társulatok idei dominanciájára. A fiatalok azonban eddig is képviseltették magukat (pl. Szegedi Focus Műhely, Horváth Mihály Gimnázium), viszont mint határokat szétfeszítő, lázadó, szabadságkövetelő, alkuképtelen hangulat (vagyis éppenséggel nem mint kategória), a „fiatalság” az idei fesztivált valóban speciálisan jellemezte. A mindent akaró életenergia a (valóban kiskorúakból álló) Zágrábi Ifjúsági Színház előadását (Vatrotehna 2.0) épp úgy átjárta, mint Béres Márta One Girl Show-ját vagy az új színházi formát bevezető PanoDrama verbatim színházát (Szóról szóra).

Itt folytatódik »

Visszatartás. Ezt a szót lehet hallani nyár eleje óta, a júniusi döntésekhez kötött pályázatok pénzeinek váratlanul beállt deffektusa, önkorlátozása, székrekedése kapcsán. Nem olyan meglepő, hogy az, hogy fent „ráültek” a pénzekre mint a WC-ülőkére, leginkább azoknál a pályázóknál borította ki a bilit, akik a várakozás e hónapjaiban élik életüket: a nyári fesztiválok fellépőinél és szervezőinél.

Itt folytatódik »

Az idei Thealter – mentesen mindenféle verseny kényszerétől, Nagy Másiknak megfelelni akaró izzadtságszagtól – olyan volt, mint a beállított kép után elkattintott fotó, a Gogol Bordello és a Mano Chiao backstage-koncertje a youtube-on, Lajkó Félix Grand Cafés hegedűelőhúzása… Számomra a fesztivál ott kezdődött, amikor Jelena Stikováék sajátos madármozgásukkal és a gravitáció húzóerejét meghazudtoló ugrándozásaikkal elkezdtek pattogni a tapsrend alatt. Az ezek után kiemelkedő, és a fesztivál hangulatát meghatározó előadások már teljes terjedelmükben „előadás utáni előadások” voltak az „utáni” pillanat tüdőtágító szabadságával.

Jelena Stikova: Tula, fotó: Révész Róbert, forrás: thealter.hu

Itt folytatódik »

Különös belső utazásnak lehettünk tanúi a Thealter Fesztivál Illúzió címmel megjelölt független színházi előadássorozatának nyitó darabja során. Nagy József ezen koreográfiájában a japán buddhizmus szent könyvéből, a Shobogenzoból merített, melyet a szótó zen alapítója, Dógen Zenji állított össze.

Itt folytatódik »