Apertúra Magazin

A művészetek számára komoly siker, ha az előzménynek tekinthető gondolatok megjelenítésén túl újabbak kialakulását is lehetővé teszik. Az emberi tevékenységek közül egyedüliként, a művészi alkotás döntő hangsúlyt helyez formai sajátosságaira. Csak rá jellemző, hogy már az elindulásnál az elrendezés és „díszítés” mikéntjében látja az inspiráció és a tapasztalatvilág bővítésének lehetőségét, valamint hogy ezen eszközök segítségével létrejöttének igazolásával is foglalkozik. A színház esetében sincs másként, ez a jelenségcsoport jól kimutatható történetében, az alternatív színházak pedig, épp a színháziság megkérdőjelezésével, még erősebben irányítják a figyelmet a tevékenységek céljainak és eszközeinek kérdésére. Így amikor fesztivált rendeznek nekik, néhány napra e gondolatkör, a célok, okok, és bizonyos értelemben, közvetve, a hasznosság és indokoltság gondolatköre jut szinte kizárólagos jelleggel szóhoz.

Itt folytatódik »

Thealter U21 megnyitó (forrás: www.thealter.hu)

A megkövetelt – s nem kevés utálatos kényszerítő erővel sulykolt – közfigyelem nagyságával fordítottan arányos mennyiségű valódi érdeklődésre érdemes iskolai tanévnyitók (és -zárók), híd-, autópálya és egyéb épületek átadásakor elhangzó ünnepélyes avatóbeszédek, tiszteletet ébresztő nyilvános laudációk (stb.) zsibbasztó hagyományának és érdektelen, megfáradt retorikájának üdítő módon ellenszegülve nyitotta meg Balog József a huszonegyedik Thealter Fesztivált az első napon, egy performance-értékű, radikálisan rövid beszéddel, egy (a fesztivál eddigi állomásait sűrítő tematikus) huszonegy tagú számsor elemei mentén közelítve saját jelenidejéhez. Csakhogy, a történtek tanulsága szerint a színház nem az első napon kezdődik.

Itt folytatódik »

„Régen volt, mikor utoljára valamit először csináltam életemben”

Erdély Miklós: Ásványgyapot

„Maga az élet”

Antonin Artaud

Szerencsés az idei Thealter Fesztivál alcíme: az „U21” gondolatokat, asszociációkat ébreszt dekódolásra sarkalló rövidségével. Először is mint a sportban használatos ifjúsági kategória („utánpótlás 21”, azaz „21 éven aluliak”) utalhat a fesztiválon fellépő fiatal társulatok idei dominanciájára. A fiatalok azonban eddig is képviseltették magukat (pl. Szegedi Focus Műhely, Horváth Mihály Gimnázium), viszont mint határokat szétfeszítő, lázadó, szabadságkövetelő, alkuképtelen hangulat (vagyis éppenséggel nem mint kategória), a „fiatalság” az idei fesztivált valóban speciálisan jellemezte. A mindent akaró életenergia a (valóban kiskorúakból álló) Zágrábi Ifjúsági Színház előadását (Vatrotehna 2.0) épp úgy átjárta, mint Béres Márta One Girl Show-ját vagy az új színházi formát bevezető PanoDrama verbatim színházát (Szóról szóra).

Itt folytatódik »

Visszatartás. Ezt a szót lehet hallani nyár eleje óta, a júniusi döntésekhez kötött pályázatok pénzeinek váratlanul beállt deffektusa, önkorlátozása, székrekedése kapcsán. Nem olyan meglepő, hogy az, hogy fent „ráültek” a pénzekre mint a WC-ülőkére, leginkább azoknál a pályázóknál borította ki a bilit, akik a várakozás e hónapjaiban élik életüket: a nyári fesztiválok fellépőinél és szervezőinél.

Itt folytatódik »

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház 2009 novemberében először rendezte meg Desiré Central Station nevű nemzetközi színházi fesztiválját. (A fesztivál honlapja itt, a színházé pedig itt érhető el.) A rendezvény természetes folyománya a színházban immár három éve futó Desiré villamosa címet viselő – nevében Kosztolányit és az ő Szabadkáját idéző – befogadószínházi programsorozatnak. A nyolc napig tartó, nem verseny jellegű fesztiválra hét országból tizenöt előadás kapott meghívást. A szervezők a környék legújabb és legígéretesebb színházi törekvéseit igyekeztek felkutatni és vendégül látni. Kortárs, modern, szabad és jó értelemben vett kísérleti színházi nyelvet beszélő produkciók érkeztek Szabadkára, melyek befogadásához a Kosztolányi Színház előadásai biztos alapot építettek fel az elmúlt néhány évben.

November 22-én este hét órakor Urbán András vörös Desiré-feliratot pecsételt a mosolygós KDSZ-színésznők popijára, és ezzel kezdetét vette az első Desiré Central Station. (Fotók: Molnár Edvárd)

Itt folytatódik »

Az anakronizmus éppolyan veszélyes, amilyen vonzó eszköze az átiratoknak. Modernizálni ősrégi történeteket, megmutatni, hogy nincs új a nap alatt: ez az ismerős gesztus egyszerre adja meg a „minden változik” izgalmát, és nyugtat meg minket a „valójában mégis ugyanazok vagyunk” érzésével. Ezért az anakronisztikus átiratok közönségcsalogató bája valami finom veszélyt is magában rejt: hogy noha újat akar mondani, valójában épp az ismert jelentést avatja újjá. Szálinger Balázs Oidipusz gyermekei című drámája a thébai mondakört újraíró ókori görög drámákat írja újra, így a dráma szövege és annak Radnóti Színházbeli előadása is megküzd az átírás szép veszélyeivel. (A darab premierje október 18.-án volt.)

Szophoklész

Itt folytatódik »

Az idei Thealter – mentesen mindenféle verseny kényszerétől, Nagy Másiknak megfelelni akaró izzadtságszagtól – olyan volt, mint a beállított kép után elkattintott fotó, a Gogol Bordello és a Mano Chiao backstage-koncertje a youtube-on, Lajkó Félix Grand Cafés hegedűelőhúzása… Számomra a fesztivál ott kezdődött, amikor Jelena Stikováék sajátos madármozgásukkal és a gravitáció húzóerejét meghazudtoló ugrándozásaikkal elkezdtek pattogni a tapsrend alatt. Az ezek után kiemelkedő, és a fesztivál hangulatát meghatározó előadások már teljes terjedelmükben „előadás utáni előadások” voltak az „utáni” pillanat tüdőtágító szabadságával.

Jelena Stikova: Tula, fotó: Révész Róbert, forrás: thealter.hu

Itt folytatódik »

Különös belső utazásnak lehettünk tanúi a Thealter Fesztivál Illúzió címmel megjelölt független színházi előadássorozatának nyitó darabja során. Nagy József ezen koreográfiájában a japán buddhizmus szent könyvéből, a Shobogenzoból merített, melyet a szótó zen alapítója, Dógen Zenji állított össze.

Itt folytatódik »

Május 14-én mutatták be a Bárka Színházban a Dogville című darabot, mely Lars von Trier azonos című filmjének színházi adaptációja. Az előadás októbertől lesz műsoron Anger Zsolt rendezésében, akivel még A nyomozó című film kapcsán beszélgettem, melyben a főszerepben láthattuk.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Itt folytatódik »