Apertúra Magazin

Visszatartás. Ezt a szót lehet hallani nyár eleje óta, a júniusi döntésekhez kötött pályázatok pénzeinek váratlanul beállt deffektusa, önkorlátozása, székrekedése kapcsán. Nem olyan meglepő, hogy az, hogy fent „ráültek” a pénzekre mint a WC-ülőkére, leginkább azoknál a pályázóknál borította ki a bilit, akik a várakozás e hónapjaiban élik életüket: a nyári fesztiválok fellépőinél és szervezőinél.

Itt folytatódik »

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház 2009 novemberében először rendezte meg Desiré Central Station nevű nemzetközi színházi fesztiválját. (A fesztivál honlapja itt, a színházé pedig itt érhető el.) A rendezvény természetes folyománya a színházban immár három éve futó Desiré villamosa címet viselő – nevében Kosztolányit és az ő Szabadkáját idéző – befogadószínházi programsorozatnak. A nyolc napig tartó, nem verseny jellegű fesztiválra hét országból tizenöt előadás kapott meghívást. A szervezők a környék legújabb és legígéretesebb színházi törekvéseit igyekeztek felkutatni és vendégül látni. Kortárs, modern, szabad és jó értelemben vett kísérleti színházi nyelvet beszélő produkciók érkeztek Szabadkára, melyek befogadásához a Kosztolányi Színház előadásai biztos alapot építettek fel az elmúlt néhány évben.

November 22-én este hét órakor Urbán András vörös Desiré-feliratot pecsételt a mosolygós KDSZ-színésznők popijára, és ezzel kezdetét vette az első Desiré Central Station. (Fotók: Molnár Edvárd)

Itt folytatódik »

Az anakronizmus éppolyan veszélyes, amilyen vonzó eszköze az átiratoknak. Modernizálni ősrégi történeteket, megmutatni, hogy nincs új a nap alatt: ez az ismerős gesztus egyszerre adja meg a „minden változik” izgalmát, és nyugtat meg minket a „valójában mégis ugyanazok vagyunk” érzésével. Ezért az anakronisztikus átiratok közönségcsalogató bája valami finom veszélyt is magában rejt: hogy noha újat akar mondani, valójában épp az ismert jelentést avatja újjá. Szálinger Balázs Oidipusz gyermekei című drámája a thébai mondakört újraíró ókori görög drámákat írja újra, így a dráma szövege és annak Radnóti Színházbeli előadása is megküzd az átírás szép veszélyeivel. (A darab premierje október 18.-án volt.)

Szophoklész

Itt folytatódik »

Az idei Thealter – mentesen mindenféle verseny kényszerétől, Nagy Másiknak megfelelni akaró izzadtságszagtól – olyan volt, mint a beállított kép után elkattintott fotó, a Gogol Bordello és a Mano Chiao backstage-koncertje a youtube-on, Lajkó Félix Grand Cafés hegedűelőhúzása… Számomra a fesztivál ott kezdődött, amikor Jelena Stikováék sajátos madármozgásukkal és a gravitáció húzóerejét meghazudtoló ugrándozásaikkal elkezdtek pattogni a tapsrend alatt. Az ezek után kiemelkedő, és a fesztivál hangulatát meghatározó előadások már teljes terjedelmükben „előadás utáni előadások” voltak az „utáni” pillanat tüdőtágító szabadságával.

Jelena Stikova: Tula, fotó: Révész Róbert, forrás: thealter.hu

Itt folytatódik »

Különös belső utazásnak lehettünk tanúi a Thealter Fesztivál Illúzió címmel megjelölt független színházi előadássorozatának nyitó darabja során. Nagy József ezen koreográfiájában a japán buddhizmus szent könyvéből, a Shobogenzoból merített, melyet a szótó zen alapítója, Dógen Zenji állított össze.

Itt folytatódik »

Május 14-én mutatták be a Bárka Színházban a Dogville című darabot, mely Lars von Trier azonos című filmjének színházi adaptációja. Az előadás októbertől lesz műsoron Anger Zsolt rendezésében, akivel még A nyomozó című film kapcsán beszélgettem, melyben a főszerepben láthattuk.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Itt folytatódik »