Posts Tagged sci-fi

Oidipusz és az időutazás paradoxona – Időbűnök

Készült: 2009. május 26., kedd @ 6:38 de.

A Titanicon vetített Los Cronocrímenes (Időbűnök, Nacho Vigalondo) című spanyol film az időutazással foglalkozó sci-fik nehezen kikerülhető buktatói között tévelyeg. Az időutazás egyik alapvető paradoxona, hogy ha visszamegyek az időben, akkor mivel nem egy korábbi én-állapotomba kerülök vissza, hanem egy új énem lesz, kettő lesz belőlem párhuzamosan, így lehetőségem van beavatkozni a múltba.

YouTube előnézeti kép

Itt folytatódik »

Rózsaszín veszély. Coraline és a titkos ajtó

Készült: 2009. május 05., kedd @ 10:28 du.

Henry Selic, a Karácsonyi lidércnyomás rendezője ezúttal is egy fantáziadús, tanulságos mesét adaptált, melynek írója a sci-fi és fantasy regényeiről híres Neil Gaiman, többek között a Csillagpor alkotója. A Coraline és a titkos ajtó fantasy és horror elemeket tartalmazó 3D-s technikával felturbózott báb-animáció, mely egy szokatlan gondolatot közvetít a közönség felé, méghozzá azt, hogy a valóság szebb lehet, mint az álomvilág.

YouTube előnézeti kép
Itt folytatódik »

Egy lépés előre, fél hátra – Magyar sci-fi –

Készült: 2009. február 05., csütörtök @ 2:38 du.

A magyar filmtörténetben kevés műfaj akad, amely oly méltatlanul hanyagolt és annyira alulreprezentált lenne, mint a sci-fi. Ennek okai köztudottak: a tudományos-fantasztikus film az egyik leginkább tőkeigényes mozgóképes műfaj, ezért a kisebb nemzeti filmgyártások, mint amilyen a magyar is, kevéssé favorizálják, ráadásul a szocializmusban kiváltképpen mostoha sorsa volt a műfaji filmeknek nálunk, mivel nem tulajdonítottak nekik szerepet az oly nagy becsben tartott népnevelői feladatok ellátásában.

Ezek után nem csoda, hogy egészen az ezredfordulóig alig néhány magyar sci-fi született, Deésy Alfréd Trytona 1917-ben, Hamza D. Ákos műfajteremtő – az időutazásos sci-fik egyik etalonjának számító – Szíriusza 1943-ban és Fejér Tamás filmtörténetileg kevésbé jelentős Az idő ablakai című munkája 1969-ben. Az ezredforduló után lassan-lassan kezdett erőre kapni a műfaj, kiváltképpen olyan aprócska, mindössze néhány perces negatív utópiákkal, mint a Mázlista (Szénási Ákos), az Uno (Dyga Zsombor) vagy A 639. baba (Dési András–Móray Gábor). A 40. Filmszemle egyik nagy meglepetése volt, hogy bőségesen akadtak a programban tudományos–fantasztikus művek, ráadásul nem csak rövidebb, hanem egészestés darabok is.

Pater Sparrow 1

Pater Sparrow: 1

Itt folytatódik »