Apertúra Magazin

Thealter U21 megnyitó (forrás: www.thealter.hu)

A megkövetelt – s nem kevés utálatos kényszerítő erővel sulykolt – közfigyelem nagyságával fordítottan arányos mennyiségű valódi érdeklődésre érdemes iskolai tanévnyitók (és -zárók), híd-, autópálya és egyéb épületek átadásakor elhangzó ünnepélyes avatóbeszédek, tiszteletet ébresztő nyilvános laudációk (stb.) zsibbasztó hagyományának és érdektelen, megfáradt retorikájának üdítő módon ellenszegülve nyitotta meg Balog József a huszonegyedik Thealter Fesztivált az első napon, egy performance-értékű, radikálisan rövid beszéddel, egy (a fesztivál eddigi állomásait sűrítő tematikus) huszonegy tagú számsor elemei mentén közelítve saját jelenidejéhez. Csakhogy, a történtek tanulsága szerint a színház nem az első napon kezdődik.

Itt folytatódik »

Az idei Thealter – mentesen mindenféle verseny kényszerétől, Nagy Másiknak megfelelni akaró izzadtságszagtól – olyan volt, mint a beállított kép után elkattintott fotó, a Gogol Bordello és a Mano Chiao backstage-koncertje a youtube-on, Lajkó Félix Grand Cafés hegedűelőhúzása… Számomra a fesztivál ott kezdődött, amikor Jelena Stikováék sajátos madármozgásukkal és a gravitáció húzóerejét meghazudtoló ugrándozásaikkal elkezdtek pattogni a tapsrend alatt. Az ezek után kiemelkedő, és a fesztivál hangulatát meghatározó előadások már teljes terjedelmükben „előadás utáni előadások” voltak az „utáni” pillanat tüdőtágító szabadságával.

Jelena Stikova: Tula, fotó: Révész Róbert, forrás: thealter.hu

Itt folytatódik »