Apertúra Magazin

A Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport két tagja, Dragon Zoltán és Sághy Miklós egy cikksorozat keretében folytat vitát a film és a digitalizáció kérdéséről. E vita következő állomását tartalmazza a bejegyzés. A korábbi cikkek itt érhetők el:

• Dragon Z.: “A szoftver és a film: a film helye a digitális kultúrában“
• Sághy M.: “Az adatbázis-logika és a film (Reflexiók Lev Manovich és Dragon Zoltán írásaira)“
• Dragon Z.: “A film a digitalizáció korában“
• Sághy M.: “A film jövője: adatbázis és/vagy (interaktív) narratíva?“
• Dragon Z.: “Újmozi, avagy adatbázis az egész világ“

Itt folytatódik »

Amikor a digitális bölcsészet kifejezés egyáltalán megjelent és egy új típusú metodológia kezdetét jelentette, még sokan legyintettek, azt gondolván, hogy ez is egyike a folyamatosan felbukkanó majd ugyanolyan hirtelenséggel eltűnő elméleti trendeknek, így sok figyelmet nem érdemel. Ráadásul a kezdetek – természetszerűleg – nem rendelkeztek pontos elméleti háttérrel, sőt egészen elképesztő ötlet megvalósítását tűzték ki célul: a bölcsészetet a számítástechnikával, a digitalizációval óhajtották összeházasítani, ami ellen minden becsületes bölcsész minimum berzenkedett, hiszen teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy irodalmi stúdium eredménye attól függjön, hogy milyen algoritmusok segítik (illetve hátráltatják) az interpretációt.

Itt folytatódik »

Azt szokták mondani, hogy tinivígjátékot, ezt a kilencvenes években létrejött, máig kiirthatatlan műfajt, csak akkor nézzen az ember, ha még nincs huszonöt éves, különben igen kellemetlen feszengésbe és értetlenségbe fordul a filmezésre szánt idő. Az Amerikai pite (American Pie, 1999, r: Paul Weitz) hihetetlen népszerűségének sodrában ma már olyan filmek is elevickélnek, amit jóindulattal sem lenne szabad finanszírozni, és a műfaji kliséket olyan magabiztosan cipelik az alkotók filmről filmre, hogy ha a kedves nézőnek esetleg eleddig nem lett volna halvány lila segédfogalma sem arról, hogy mi lehet a szériagyártás alapelve, akkor mostantól nyilvánvalóan már csak ebben tud gondolkodni. Az Amerikai pite által kijelölt szexuális ébredezés (lásd: a szüzesség elvesztésének mitikus problematikája mint a felnőtté válás egyetlen jelenkori küszöbe, amit a populáris kultúra megannyi szegmense is alátámaszt és megerősít), amit mostanság illik valamiféle road-movie köntösbe burkolni, mára olyan kötelező köröket is magába foglal, mint a politikai korrektség megkopott és valójában csak humoros aspektusa miatt előtérbe kerülő feszegetése mind faji, mind szexuális identitás, mind pedig testi fogyatékok tekintetében.

Itt folytatódik »