Apertúra Magazin

Csörgő Attilával kapcsolatban (most már tudom) közhely, hogy míg külföldön igen elismert művész, addig itthon alulértékelik, vagy – ami talán rosszabb – egyáltalán nem értékelik. Én is véletlenül keveredtem el a Ludwig Múzeumban látható Arkhimédészi Pont című kiállítására, mely teljesen lenyűgözött. Lenyűgözött a szónak abban az értelmében, ahogyan egy kisgyereket lenyűgözi az elvarázsolt kastély: csak kapkodtam a fejem, hogy mennyi érdekes dolog van a termekben. (A kiállítás 2009. október 30. és 2010. január 24. között tekinthető meg.)

Itt folytatódik »

Nagy divat a helyszínelés a televízióban, mostanra ráadásul olyannyira előtérbe került ez a szakma, illetve annak televíziós interpretációja, hogy az eredetileg más típusú sorozatok (és filmek is persze) is átemeltek néhány elemet, hogy profitáljanak a trend adta lehetőségekhez mérten (ide sorolandó a Dr. Csont antropológiai orientációja, a Doktor House sorozat differenciál diagnosztikája, a Hazudj, ha tudsz nyomozati felépítése, a Gyilkos számok matematikai megoldásai vagy a Shark struktúrája is – nem beszélve a megannyi helyszínelős változatról akár földrajzi elhelyezkedésre – Miami vagy New York –, akár intézményre – Haditengerészet – nézvést). Az ember tulajdonképpen nem is érti, a honi természettudományos felsőoktatási pr-gépezet miért nem helyszínelőkkel reklámozza szakirányait – valószínűleg jó időre megoldódna minden utánpótlás-probléma. Ezen túlmenően persze a helyszínelős tematikájú sort nyitó CSI: Helyszínelők az új évezred nyitányaként teljes mértékben átformálta az amerikai sorozatok esztétikai, formai és narratív elvárásait, és egyre inkább kimutatható hatása a mozi vásznára szánt filmek esetében is (lásd: Metropolis 2008/4-es száma illetve Gollowitzer Dia szakdolgozata, amely az Apertúra folyóirat téli számában fog előreláthatólag megjelenni).

Itt folytatódik »

Blogunkban a főcímek kapcsán már foglalkoztunk a paratextualitással, most azonban a World Press Photo kiállításon (mely a Millenáris Fogadójában látható szeptember 25.-e és október 25.-e között) szerzett tapasztalataim alapján egy olyan paratextusra szeretném irányítani a figyelmet, mely a közvetítő médium tekintetében is eltér a főszövegtől: a sajtófotóra.

Carlo Ginaferro: Portré, 1. díj. Tehetős romániai roma családokról készített képeket otthonaikban.

Itt folytatódik »

A Ruhr-vidék nehézipari arculata látványosan a múlté. És itt most a hangsúly a „látványoson” van. A 80-as, 90-es években bezárt, tönkrement, eladott ipari komplexumok maradványai, melyek sokak számára elvesztett munkahelyeket, a „táj rozsdás sebeit” jelentették, nem egyszerű funkcióváltáson mennek át, hanem kifejezetten abból igyekeznek profitálni, hogy látogatóiknak valamilyen vizuális élvezetet nyújtanak: múzeumok, kiállítási terek vagy éppen bevásárlóközpontok formájában élednek újjá.

Zeche Zollern

Itt folytatódik »

Hogyan látja a mai kor embere ugyanazt, ami a klasszikus festőket egykor megihlette? Mi a különbség régi és új művészi témák, szemléletek, alkotásmódok között? Ilyen és hasonló kérdések vizsgálatával foglalkozik a szegedi Reök palota egyik tárlata, mely március 15-én nyílt meg A festmény ideje címmel. A Magyar Nemzeti Galériából származó gyűjtemény mellé a Sensaria csoport és más meghívott kortárs alkotók képeit, valamint néhány XIV-XV. századi festményt válogattak.

A kiállítás helyszíne, a REÖK Palota

Itt folytatódik »

A Szegedi Reök-palotában, a Regionális Összművészeti Központban februárban nagyszabású Andy Warhol-kiállítás nyílt. Kicsodának is tartsuk Andy Warholt, és miért jó nekünk, hogy Szegeden megtekinthetjük a műveiből készült válogatást? Az aktuális kiállítás szórólapja szerint Warhol a pop-art kultuszfigurája.A közönséget megosztja: van, aki a hirdetések formavilágát újszerűen felhasználó zseninek tartja, mások reklámszakemberi múltját domborítva a „ketchupos üvegek dizájner hősét” sajnálják le benne. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nem csak jól ismert és nagy hatású figuráról van szó, de maga a kiállítás is jelentős esemény szegedi és magyarországi viszonylatban egyaránt. Mint a szórólapon is olvashatjuk: „ilyen nagyszabású Warhol-gyűjtemény még soha nem szerepelt magyarországi kiállítóházban”.

warholizált trafóház

Itt folytatódik »

A Terror házában lassan egy éve látható a Szabadság a paplan alatt című időszaki kiállítás, mely a sokat ígérő 1968 – Szex mint forradalom alcímmel kívánja felkelteni a közönség érdeklődését. A szóróanyag alapján az egyetlen kiállítóteremben bemutatott képek, tárgyi emlékek, archív felvételek és a kortársak visszaemlékezései azt a különbséget hivatottak ábrázolni, ami a nyugati és a hazai fiatalság világképe és lázadásfogalma között fennállt. Belépve azonban a látogató nem lát mást, mint egy retró relikviákkal túlzsúfolt szobát, melyben egymásba folynak a több különböző hangforrásból származó zenék és interjúk. Mintha ezek lennének hivatottak megtölteni a terem középső, üresen maradt részét is.

A kiállítás plakátja

Itt folytatódik »

A konzervdobozokat szignáló, majd azokat szuvenírekként eladó „Campbell leveses fiúnak”, azaz a huszadik század második fele egyik legnépszerűbb képzőművészének, Andy Warholnak a képei a szegedi REÖK-be költöztek.

Interjú Nátyi Róbert kurátorral:

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Andy Warhol: Mick Jagger

Itt folytatódik »